Kényszerszinglik országa

A Népesedési kerekasztal a Nemzetgazdasági Minisztériumnak tett javaslatairól, és számos más, a családtámogatási rendszert, illetve a családot mint értéket erősítő szemléletváltozást érintő javaslatról kérdeztük Dr. Kopp Máriát, a kerekasztal szervezőjét, valamint Gergely Károlyt, a lakástámogatási munkacsoport vezetőjét.

A Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) szervezett közös sajtótájékoztatón számolt be a múlt héten a Népesedési kerekasztal az NGM-nek tett javaslatairól. A kerekasztal többek között azt szeretné elérni, hogy használt lakásra is lehessen igényelni félszocpol-támogatást, az állami kamattámogatás pedig három helyett öt százalék legyen. A Népesedési kerekasztal számos más, a családtámogatási rendszert, illetve a családot mint értéket erősítő szemléletváltozást érintő javaslatot is megfogalmazott, amelyekről Dr. Kopp Máriát, a kerekasztal szervezőjét, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, a Semmelweis Egyetem–MTA „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoport vezetőjét, valamint Gergely Károlyt, a Népesedési kerekasztal lakástámogatási munkacsoportjának vezetőjét, a Fundamenta Lakástakarék igazgatóját kérdeztük.

Családháló: A Népesedési kerekasztal egyik javaslata a szocpol kibővítését érinti. Szükséges-e szemléletmódváltás ahhoz, hogy ezek a családbarát intézkedések egyrészt megvalósuljanak, másrészt éreztessék hatásukat?

Gergely Károly: Igen, és itt nem csak az ügyfelek szemléletváltásáról kell beszélnünk, hanem a politikáéról is, hogy a rövid távú tervek helyett sokkal nagyobb időtartamban gondolkodjanak. Nagyon fontos lenne, hogy a gyerekvállalási kedv ne elsősorban azoknál legyen érezhető, akik két már meglévő gyermek után a negyvenes éveik környékén szívesen vállalnak még egy harmadikat is, mert nem ez a cél. Az lenne a lényeg, hogy a fiatalok vállaljanak gyerekeket, és hogy ezt ne akadályozza az sem, hogy még nem diplomáztak le, vagy hogy dolgoznak. Az egyik javaslatunk éppen arról szól, hogy hogyan lehetne megteremteni a kollégiumokban speciálisan a fiatal családok számára elkülönített részeket, ahol a kisgyerek mellett végezhetik tanulmányaikat. Úgy gondolom, öt-tíz éven belül nagyon nagy áttörésnek kell történnie ezekben a kérdésekben.

CSH: Eddig csak három bankról tudunk, amelyek szocpol-támogatást adnak. Mi az oka ennek?

GK: A szocpol-támogatásnak megvan a törvényi háttere, de a bankok nem érdekeltek abban, hogy megadják ezt a támogatást. Nagyon fontos, hogy a bankok érdekeltté váljanak ebben a kérdésben, hiszen egyetlen pénzintézet sem fog úgy kockázatot vállalni, hogy nem látja, hogyan tud haszonra szert tenni. A puding próbája az evés, és remélem, hogy ennek az évnek a második felében elindul ez a folyamat.

CSH: A kerekasztal nagy hangsúlyt fektet a távmunka támogatására. Miért járunk ennyire gyerekcipőben ezzel kapcsolatban?

GK: Azért, mert Magyarországon nincs meg a bizalom sem a munkavállaló, sem a munkaadó részéről. A munkaadók jellemzően úgy gondolkoznak, hogy ha a munkavállaló nincs folyamatosan szem előtt, akkor nem fog dolgozni. Más országokban ez nem így van: ott valahogy jobban bíznak az emberek egymásban.

CSH: Nemrég azt nyilatkozta, hogy a kényszerszinglik országa vagyunk. Mit jelent ez a kifejezés?

Dr. Kopp Mária: A népesedés szempontjából fontos tény, hogy sokan nem találnak párt maguknak, sokszor azért, mert nem mernek belevágni egy kapcsolatba. Ennek a jelenségnek a hátterében leginkább az otthon látott sémák, viselkedésminták állnak. Nagyon súlyos bizalomvesztésről van szó: egy felmérés szerint az emberek 70 százaléka gondolja úgy, hogy a legbiztosabb nem bízni senkiben. Ugyanakkor a házasság a legtöbb ember értékrendjében a legbiztosabb kapcsolatformát jelenti, de sokan abból indulnak ki, hogy a tökéletes társat kell megtalálniuk, és nem veszik észre, hogy csak együtt lehet egyre tökéletesebbre csiszolódni.

Az interjú továbbolvasásához kattints ide.