A Hello Wood egyszerű koncepcióval indult: végy több kilométer cseréplécet, hívjál fiatal építésztanárokat csoportvezetőnek, és hozzatok létre egy hét alatt gyönyörű alkotásokat. A program sikerének megértéséhez tisztán kell látni, ma Magyarországon elképesztően sok tehetséges fiatal van, egyetemi képzettséggel, vagy tanulmányaik vége felé járva. Az építészképzésből kikerülők számára azonban egyszerűen nincsenek valós kihívások, mert nem épül semmi. Ezek a fiatalok tehetségben semmivel sem maradnak el szerencsésebb, gazdaságilag még úgy-ahogy teljesítő országokban felnőtt társaikénál, mégis feleslegesnek érezhetik magukat. Nekik egyszerűen kellenek a feladatok, hiszen ahhoz szoktak hozzá, hogy legyen számukra kihívás, amit megoldhatnak.
Az építészek kreativitásában nagyon nagy potenciál rejlik, sok országban problémamegoldó szerepkörben alkalmazzák őket, hiszen képzésük másról sem szól, minthogy egészen fiatalon komplex feladatokat kell térben megoldaniuk, azt színvonalasan előadniuk és megvédeniük (gyakran közömbös) tanáraik előtt. Mikor bekerül az ember az építészképzésbe, egy hónap alatt a feje tetejére áll az élete, megtanul éjszakázni, állandóan gondolkozni, nincsen pihenője. Eltelik sok év, akik nem adták fel, és sikerrel vették az akadályokat, igen értékes tagjai lesznek a társadalomnak, az ő képességeiket jobban lehetne használni.
(Hogy ne menjünk messzire, véleményem szerint bármely önkormányzatnál elkel olyan emberek segítsége, akik rendelkeznek a fentebb említett problémamegoldó képességgel. Ezek a fiatalok nagyobb eséllyel alkalmasak, hogy megtalálják egy-egy település számára a lehetséges fejlődési, egyúttal kitörési irányt, mint bármilyen hivatalnok.)
A Hello Wood táboraiban eddig megszületett munkáknak alkotásként van jelentősége, és alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban is tanuljanak rajtuk a fiatalok, és lekösse az energiájukat, de a szervezők arra jutottak, hogy ennél többet is ki lehet hozni a dologból.
Nagyon szimpatikus számomra az idei felvetésük. Meghirdették a jelszót, miszerint elegük van abból, hogy az alkotók 90%-a a társadalom 10%-ának dolgozik. Úgy döntöttek, megfordítják ezt az arányt, és elmennek oda, ahol valóban szükség van rájuk. Az építőtáborokhoz szükséges anyagokat és szerszámokat szponzorok biztosítják, a részvétel mint említettem önköltséges, a szervezők pedig nem keresik a saját hasznukat. Olyan helyzet áll tehát elő, ahol komoly energiák szabadulnak fel, amit arra is lehet fordítani, hogy segítsenek vele azokon, akiken valóban érdemes.
Az idei tábort Dédestapolcsányban és környékén szervezik, több csoportban. A térségben magas a hátrányos helyzetben élők száma, a táborokat egy a helyszínt bejáró szociológus csapat készíti elő. Felveszik a kapcsolatot előre a helyi civil szervezetekkel és együtt keresik meg, mire lenne szükség, majd a táborokban – amit lehet – felépítenek.
A sajtótájékoztatón példaként a gyümölcsaszaló hangzott el: felépítik és ott hagyják a helyieknek, akik később pénzt is kereshetnek vele. A több ötlet jön majd időközben, érdemes lesz figyelemmel kísérni ezt a kísérletként is felfogható jó szándékú vállalkozást. Jelentkezni lehet a Hello Wood honlapján. Hajrá, Hello Wood!
