Mit várhatunk az új budapesti főépítésztől?

Ami Budapesten történik, az modell lehet az ország többi városa és települése számára is, érdemes tehát vigyázó szemeinket a fővárosra szegezni.

De visszatérve Finta Sándorhoz és az interjúhoz: nagyon helyes elképzelés, hogy a kerületek és a főváros hatáskörét az alapján osszák fel, mekkora területet érint egy feladat. A Duna-partokra nem készülhet addig egységes városfejlesztési terv, amíg a különböző szakaszok sorsáról a kerületek döntenek, saját érdekük és anyagi lehetőségeik alapján. Az EU-s pénzek szociális innovációra történő felhasználása, azaz az alulról jövő kezdeményezések támogatása szintén üdvözlendő. Legkevésbé egy a szakmához nem értő politikus, vagy egy anyagilag érdekelt lobbi a megmondhatója annak, hogy mire is van igazán szükség. Nagyon tetszik az életszagú megközelítés is, ami szerint amíg nem tudunk nagy projektekbe belevágni, addig apránként a meglévő lehetőségeket aknázzuk ki (kiadatlan üzlethelyiségek, üres gyárépületek és ipari csarnokok, elhagyott természetes vízpartok kihasználása). A meglévő állapot optimalizálásának szándéka is üdvözlendő (bontás helyett újrahasznosítás).

A hozzáállás helyes, csak remélni tudom, hogy Finta Sándor eredményeket fog tudni elérni. Első lépésként összefoghatnának az országos főépítésszel, hogy a Magyar Építészeti Tanács (MÉTA) végre megkezdhesse a működését, és az egyéni lobbikat kiváltva az építész társadalom egységes érdekérvényesítő szervévé és szócsövévé válhasson. A MÉTA és a civilek kapcsolatának kiépítése legyen a következő lépés, így a kettő szemlélet egységesen, hatékonyan fordulhat majd a politika felé, hogy csókolom, ezt szeretnénk Budapesten.