Heineken-védjegy-gate: nem bír magával a törvénygyár

Bár már megszokhattuk a személyre szabott jogalkotást, a Heinekennel kitolni hivatott törvényjavaslat mindent überel.

„A szabadság, amelyet a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák után kivívtunk magunknak, egyúttal azt a felelősséget is rója ránk, hogy megakadályozzuk és elejét vegyük az olyan jelenségeknek, amelyek – különösen az önkényuralmi jelképek kereskedelmi elterjedése és terjesztése révén – a mindennapokban elfogadhatóvá teszik vagy egyenesen népszerűsítik a diktatúrák szimbólumrendszerét, ezáltal pedig akarva vagy akaratlanul azok gyilkos és embertelen eszméit is. Az önkényuralmi jelképeknek kereskedelmi célból történő felhasználhatósága nem olyan jog, amely – a véleménynyilvánítás szabadságával ellentétben – magasabb rendű lenne az önkényuralmi jelképek tiltásához fűződő közérdeknél. Mindezekre tekintettel a hazai közrend és közerkölcs magasabb fokának elérése és védelme érdekében, a szükséges és arányos korlátozás követelményét szem előtt tartva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.”

Ezzel a magasztos preambulummal, a közerkölcsre hivatkozva vezeti be Lázár János és Semjén Zsolt a személyre szabott jogalkotás újabb gyöngyszemét, amellyel nyilvánvalóan a Heinekenen akarnak bosszút állni a holland cég által a székely Igazi Csíki Sör ellen indított és Romániában megnyert védjegyjogi per miatt. Érdemes az elején leszögezni egyrészt, hogy a Heineken címkéjén díszelgő vörös csillag egyébként régebbi, mint a kommunistáké; másrészt, hogy ha rajtam múlna, én nem tiltanám sem a vörös csillagot, sem a horogkeresztet – „mindenkinek jogában áll hülyének lenni” jeligével.

Rengeteg cikk született már a Csíki vs. Heineken sztoriról pró és kontra, itt legyen elég annyi, hogy kétségtelenül torzítás, de profi marketinghúzás a csíkiek részéről székely szabadságharcot csinálni az ügyből, miközben az ő védjegyük a későbbi – ugyanakkor az magyarul van, a Heinekené, a Ciuc pedig románul. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy eltérően döntöttek a román bíróságok és az EU-s védjegyhivatal, ez utóbbi Csíkinek kedvező döntését pedig a Heineken időközben meg is támadta az Európai Törvényszéken.

A jogerős román ítélet utáni politikusi nyilatkozatcunami, sőt Lázár János részéről a hódmezővásárhelyi bojkott már a röhej kategóriába tartozott; a most benyújtott, kifejezetten a Heineken védjegyét betiltani hivatott törvényjavaslat láttán viszont egy elsőéves joghallgató is minimum sírva fakad. Egy alkotmánybíró meg főleg – még ha fideszes is –, már persze ha odakerül az ügy egyáltalán.

Lázárék nem elégszenek meg azzal, hogy módosítják a meglévő jogszabályokat a fent hivatkozott magasztos célért, hanem külön törvényt is alkotnának. A lényegre törő jogszabály maga három paragrafusból állna, a többi módosító vagy átmeneti rendelkezés. Az első kimondja, hogy tilos Magyarországon önkényuralmi jelképpel ellátott árut forgalmazni vagy ilyen jelképet haszonszerzési céllal felhasználni, megjeleníteni, kivéve, ha az oktatási vagy tudományos céllal történik. Egyébként ez most is tilos a Btk. szerint, de erről majd később.

A második paragrafusból árulkodik, hogy a benyújtók már úgy tenni sem akarnak, mintha betartanák a jogállami normákat, kerek perec leszögezi ugyanis a javaslat, hogy a kormány határozatban, vagyis egyedi döntéssel kivételt engedhet ezen tilalom alól. Tehát először mindenkivel kitolunk, aztán nagy kegyesen egyesekkel mégse – ez lesz a logikája a dolognak. A kivételezéshez elvileg „különös méltánylást érdemlő magánérdeket” kell bizonyítani, de a Heinekennek üzenve gyorsan oda is írták a második bekezdésbe, hogy a fennálló védjegyoltalom nem számít ilyennek.

Ez több dolog miatt is érdekes. Az egyik, hogy a törvényjavaslatot jegyző Lázár János vélhetőleg azért szólított fel Heineken-bojkottra, mert különösen méltányolja az Igazi Csíki Sör gyártójának azon magánérdekét, hogy ne kelljen egy csomó pénzért újracímkéznie az üvegeket és átmatricáznia az összes logózott rekeszét, hűtőjét, kocsiját, sörnyitóját. Mivel Romániában jogerősen veszített a cég, így végül is ezt meg kellett tennie, és a Csíkit mindenhol átírták Tiltottra. Bizonyára drága volt és macerás, érthető, ha Lázár sajnálja őket.

Lázár törvényjavaslata nyomán viszont ugyanilyen érdeksérelemmel kell számolnia a Heinekennek Magyarországon, hiszen az év végével ki kellene vonnia a forgalomból az összes vörös csillagos címkét, rekeszt és minden logózott tárgyat, sőt a törvény erejénél fogva az erre vonatkozó forgalmazási szerződések is megszűnnének. Lázár együtt érző szíve valamiért ezt a hasonlóképp drága és macerás folyamatot nem méltányolja olyan különösen. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy leszokhatna végre a kormány arról, hogy szükségtelenül törvényekkel nyúljon bele fennálló szerződésekbe.)

Persze lehetnek Lázárnak preferenciái, én is jobban szeretem a Csíkit, csakhogy én nem vagyok jogalkotó, így ezt pusztán azzal fejezem ki, hogy Heineken vagy Ciuc helyett Csíkit (vagyis most már „Tiltottat”) rendelek a kocsmában. A kocsmalátogató Lázár János is méltányolja és igya a Csíkit, ha úgy tetszik neki, a jogalkotó Lázár Jánossal szemben viszont lennének némi elfogulatlansági elvárásai az egyszeri naiv állampolgárnak.

Az egyedi kivételezés kapcsán az a kérdés is felmerül, hogy mire vonatkozna pontosan a kormány által adott felmentés. Például a Btk.-ban előirányzott kétéves börtönbüntetést is meg lehetne ez alapján úszni? Ha igen, akkor egy ilyen húzást Oroszország is megirigyelne, kulturált európai jogállamokban ugyanis az a szokás, hogy a büntetőjogot mindenkire ugyanúgy alkalmazzák, és ezt nem a kormány csinálja, hanem a bírók.

A jelenlegi Btk. alapján sem szabad nagy nyilvánosság előtt használni, terjeszteni vagy közszemlére tenni tiltott önkényuralmi jelképeket. Egy korábbi AB-döntés nyomán (amelyre egyébként Lázárék is hivatkoznak a javaslat indoklásában) pár éve azzal toldották meg ezt a szabályt, hogy a büntethetőséghez az is kell, hogy az önkényuralmi jelkép használata a köznyugalom megzavarására alkalmas legyen.

Én egyelőre még sehol nem láttam köznyugtalankodást Heineken-logók látványa miatt, legfeljebb túlzott sörfogyasztás miatt, de annak már nem sok köze van a vörös csillaghoz. Lázár és Semjén is hasonló tapasztalatokkal bírnak valószínűleg, ugyanis írnának az önkényuralmi jelképes Btk.-rendelkezésbe egy második bekezdést, miszerint az ilyen jelképek kereskedelmi forgalmazása (sőt a még csúnyábban hangzó „haszonszerzési céllal való felhasználása, megjelenítése”) már akkor is büntetendő, ha amúgy nem alkalmas arra, hogy megzavarja a köznyugalmat.

És ha ez még nem lenne elég: a vörös csillagos logóval való ádáz haszonleső kereskedelmi tevékenységet annyira veszélyesnek tartja a társadalomra Lázár és Semjén, hogy mindjárt két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetné azt, aki ilyenre vetemedik. A most hatályos szabályok egyébként legfeljebb csak elzárással rendelik büntetni az önkényuralmi jelkép használatát: ez maximum kilencven nap fogdát jelent.

Egy dolog látványosan hiányzik a csomagból: a védjegytörvényhez hozzá se nyúlnak. Nem mondják, hogy tilos ezentúl önkényuralmi jelképes védjegyet bejegyezni (bár a közrendre hivatkozással ezt elvileg eddig is meg lehetett volna tagadni), és az átmeneti rendelkezések is mélyen hallgatnak arról, hogy mi lesz a Heineken már bejegyzett, tíz évre kiadott védjegyeivel. Ez nem véletlen, hiszen már fennálló védjegyoltalmat aligha lehetne alkotmányosan megszüntetni a lejárati idő előtt.

Az eredmény így viszont az lesz, hogy két, a jogszabályi hierarchiában azonos szinten álló törvény ellentétes lesz egymással. A védjegytörvény szerint a Heinekennek a lajstromozott védjegyei alapján kizárólagos joga van vörös csillagos logóinak a használatára, míg Lázárék javaslata – ha megszavazzák, és hatályba lép – pont megtiltja ezt. Nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a vége a dolognak: a Heineken megy a bíróságra, és ha kicsit is értelmes bírót fog ki, akkor ő felfüggeszti az eljárást, és az Alkotmánybíróságtól kér eligazítást, hogy a két ütköző törvény közül az egyik nem alkotmányellenes-e véletlenül. Lázárékéról nem nehéz megállapítani, hogy az, remélhetőleg még az egyre fideszesedő taláros testületnek sem.

Kommunikációs szempontból ez majdnem annyira briliáns húzás, mint a Csíki részéről a sör és a székely szabadságharcos retorika összemosása. Hiszen Lázár elmondhatja a hatszázhuszonnyolcadik kormányinfón, hogy a csúnya agresszor multi Heineken már megint pereskedik a tisztességes magyarokkal szemben, a szemét kommunista bírók (vagy épp „latinul beszélők”, ahogy a Csíkit vezető Lénárd András utalni szokott rájuk) meg nem átallanak a törvények szerint eljárni. Ha meg az Alkotmánybíróság a végén nagy sokára mond valamit, akkor majd lehet kalapot dobálni – vagy épp tiporni.

Végezetül pedig tegyük fel naivan és ártatlanul, hogy mindez a mi rosszindulatú spekulációnk csupán, s Lázár és Semjén valójában nem is a Heinekennel akar kiszúrni, hanem tényleg meg akarja védeni a magyar polgárok érzékeny lelkivilágát az önkényuralmi jelképekkel dizájnolt logóktól és termékektől. Ez esetben meg azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ők maguk is szimpla kommunisták, nem hisznek ugyanis a piac józan paraszti eszében.

A Heineken logóján díszelgő vörös csillagról ugyanis nem valószínű, hogy tömegeknek a kommunizmus rossz emlékei jutnának eszébe – ha így lenne, nem vásárolnák a terméket, a Heineken pedig már rég megváltoztatta volna a logót, ha az visszavetné az üzletet. Vagyis Lázár és Semjén sem gondolhatják komolyan, hogy valaki netán hatalmas horogkereszttel vagy sarló-kalapáccsal logózott sört, bort, csokit, bármit akarna piacra dobni; mivel épeszű kereskedő tudja, hogy képtelenség lenne nagy tömegben ilyesmit eladni, ergo nem érné meg.

De hát tudja ezt Lázár és Semjén is, ahogy azt is, hogy a haszonlesés és a nyerészkedés máshogy működik a politikában, mint a kereskedelemben. Nekik ez a javaslat épp ezért éri meg.