Tomboló eső kavarta fel a pozsonyiak életét, a meccs előtt hatalmas zápor áztatta a pálya talaját, ha lehetett volna valamit kívánniuk a Videoton játékosainak, fogadni mernénk, nem ez lett volna az a Slovan elleni meccsre.
Paulo Sousa csapata azonban nyugodtan kezdte a meccset, semmi jel nem utalt arra, hogy baj lehet. A védelem hatékonyan takarított, már éppen kezdtek a játékosok is megnyugodni, mikor az addig jól játszó Stopira hibáját használta ki a Slovan. A beadás után Sebo lőtt látványos gólt, de ekkor sem érződött, hogy összeroppanhat a Sousa-csapat. Már csak azért sem, mivel kisvártatva jött az egyenlítés. Sándor György ügyesen hozta helyzetbe Felipe Oliveirát, aki szép gólt emelt a Slovan kapujába. A gól láthatóan megfogta a hazaiakat, nem találta a ritmust Wladimir Weiss együttese, a Videoton ellenben kulturáltan hozta a játékát a szünetig.
A folytatásban előbb a Slovan, majd a Videoton került fölénybe, helyzetek is adódtak mindkét oldalon. Nagy ziccerre azért nem kell gondolni, de több gólhelyzet kialakítására előzetesen kevés fehérvári drukker számított a Slovan otthonában. A hajrá egyértelműen a Videotoné volt, már rég nem az volt a tét, hogy a Videoton megőrzi-e az 1-1-et, hanem hogy akár a győzelmet is megszerzi. Ráérzett a győzelem lehetőségére az ezer fokon vibráló Sousa is, aki Nikolics Nemanja helyére nem védőt, hanem Torghelle Sándort küldte be. Az első félidőben kialakult eredmény már nem változott. Ha a Videoton kitalál valamit arra az esetre, ha meccset kell nyerni, vagy legalábbis a 0-0-t őrízni, akkor továbbjuthat. Mindenesetre nagyon egyformának tűnik a Slovan és a Vidi.
A magyar ezüstérmes most egy fokkal közelebb áll a továbbjutáshoz.
Fotó: Makádi Péter
