Szerbiai magyar szervezetek elutasítják a rehabilitációs törvényt

A restitúciós törvény és a rehabilitációs törvényjavaslat egyes rendelkezései ellentétesek egymással.

A közlemény aláírói szerint a Magyarország részéről is bírált, a délvidéki magyarság számára hátrányos – és mint fogalmaznak: a kollektív bűnösség elvét sugalló – vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (restitúciós) törvény, továbbá a rehabilitációs törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek. Ezenkívül a kárpótlási törvény egyes rendelkezései ellentmondanak egymásnak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.

„A rehabilitációról szóló törvényjavaslat nem tartalmaz időpontot, amelytől számítva a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. Ezért a restitúciós törvényből is törölni kellene a határidőket, miszerint az elvett vagyon visszaszármaztatására és a kárpótlásra csak azok jogosultak, akiket vagyonuktól 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg” – olvasható a közleményben.

A vajdasági aláírók hangsúlyozzák, hogy a rehabilitációs törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. „Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és a harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem” – írják a közleményben.

A dokumentumban felhívják a figyelmet arra, hogy „a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944–1945-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csurogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott »kollektív bűnösséget« és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.”

Az aláírók felszólítják a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) belgrádi parlamenti képviselőit, hogy a közleménnyel összhangban kérjék a rehabilitálási törvényjavaslat átfogalmazását. A dokumentumot hét civil szervezet mellett négy párt részéről Gusztony András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnöke, Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elnöke, Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) alelnöke és Sass Tamás, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alelnöke írta alá.

Szeptember végén a szerb parlament elfogadta a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (restitúciós) törvényt, amelyben Belgrád lényegében jogerőre emelte a kollektív bűnösség elvét. A magyar kormány kilátásba helyezte, hogy decemberben megvétózza Szerbia uniós tagjelölti státuszát, ha nem módosítanak a törvényen, azaz ha abból kizárják azokat a magyarokat, akiket kényszerrel mozgósítottak a megszálló erők soraiba a második világháborúban. Ezek után a szerb igazságügyi minisztérium tárgyalásokat kezdeményezett több szervezettel – többek között a Vajdasági Magyar Szövetséggel (VMSZ) – és megállapodtak abban, hogy a rehabilitálási törvény nélkül nem alkalmazható a restitúciós törvény.