Hazatért és panaszt nyújtott be Tamás Aladárné

„Gömörben laktam, lakom, és itt fogok lakni egészen addig, amíg meg nem halok, és el nem fognak temetni – itt, Gömörben! Vagy talán jelentkezzem be a saját lakásomba külföldi idegenként?”

A Magyarországon élő Tamás Judit múlt év december elején azért vette magához 1912-ben született édesanyját, mert szlovák papírjainak leadására szólította fel a rimaszombati hatóság az idős asszonyt, akinek az egészsége megromlott, ápolásra szorult.

Tamás Judit december 6-án azt mondta az MTI-nek: édesanyja képtelen megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy tőle, aki a Monarchia idején magyar állampolgárként született, becsülettel végigdolgozott jó néhány évtizedet a csehszlovák, majd szlovák határokon belül, el akarják venni a szlovák állampolgárságát csak azért, mert újra felvette a magyart.

Tamás Aladárné – korára való tekintettel – gyorsított eljárással kapta meg 2011 áprilisában a magyar állampolgárságot – idézte fel a lánya. December 2-ig abban a tudatban élt, hogy kettős állampolgár, hiszen még áprilisban bejelentette az illetékes kerületi hivatalban, hogy megkapta a magyar állampolgárságot is. Pedagógiai munkásságát 2006-ban életműdíjjal, a Szlovák Köztársaság arany plakettjével ismerték el.

A szlovák papírjainak visszaadására felszólító decemberi levél nyomán olyan stressz érte a csaknem százéves asszonyt, hogy „azonnal lépni kellett” – fűzte hozzá Tamás Judit. Másnap elment az édesanyjáért, és elhozta Magyarországra, majd hetekig ápolta. Erre az időszakra magához vette a húgát is, aki édesanyjukkal él Rimaszombatban, és aki visszavett magyar állampolgársága miatt hasonlóképpen járt, mint az édesanyja.

Tamás Aladárné, miután egy kicsit erőre kapott, karácsonykor visszavitette magát Rimaszombatba – tette hozzá Tamás Judit. Elmondása szerint az ismerősök, barátok kitörő örömmel fogadták, szinte egymásnak adták a kilincset.

Az ünnepek után Tamás Aladárné és vele élő lánya levelet írt a rendőrségnek. Kijelentették: mivel időközben megállapítást nyert, hogy nem törölték őket a szlovák állampolgárok jegyzékéből, okmányaik érvényesek, önként nem hajlandóak leadni őket. Levelükhöz csatolták a besztercebányai kerületi hivatal közigazgatási főosztályára címzett, Tamás Aladárné által írt levelet is – magyarázta Tamás Judit.

A hivatalhoz benyújtott panaszban a vonatkozó törvénnyel kapcsolatban felmerülő alkotmányos aggályokra való utaláson túl az áll: az asszony semmilyen határozatot sem kapott arról, hogy elbocsátották volna a Szlovák Köztársaság állami kötelékéből. Nem kapott továbbá útmutatást az ezt követő (például nyugdíj- vagy egészségbiztosítási) eljárásokra sem. Az idős asszony levelében hangsúlyozza: „a Szlovák Köztársaság alkotmányának értelmében (…) nem kérem elbocsátásomat a Szlovák Köztársaság állami kötelékéből”.

A Tamás Judit fordításában az MTI-hez eljuttatott levélben édesanyja úgy fogalmaz: „Gömörben laktam, lakom, és itt fogok lakni egészen addig, amíg meg nem halok, és el nem fognak temetni – itt, Gömörben! Vagy talán jelentkezzem be a saját lakásomba külföldi idegenként?”

Tamás Aladárné választ vár a hivataltól arra a kérdésre is, hogy miért nem kapott értesítést a jogorvoslati lehetőségről, a fellebbezés helyéről és idejéről. Szerinte útmutatás híján megtagadják tőle a bírói igazságszolgáltatás lehetőségét.

„Az állampolgárságra vonatkozó ellentörvény alapvető emberi jogaimat sérti! Azokat a jogokat, amelyeket nemzetközi egyezmények és deklarációk biztosítanak, és amelyeket a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is elfogadott és kihirdetett” – írta. Panaszában reményének is hangot adott, hogy Szlovákia mint az EU tagállama jogállam, ahol a jogalkotás az emberek jogbiztonságát és jogvédelmét szolgálja.

Anya és lánya a hivatal válaszára várnak – mondta az MTI-nek Tamás Judit. Közlése szerint húga az édesanyjukért való aggódás, az átélt stressz miatt január elsején olyan rosszul lett, hogy rohamkocsival vitték kórházba. Órákig küzdöttek az életéért, mostanra valamelyest javult az állapota.