Amikor Szlovákia kormánya amerikai demarsot kapott

Hol volt, hol nem lesz, van egy demars. Most kapta meg a szlovák kormányfő az amerikai nagykövettől, tiltakozásul azért, mert állampolgárságuktól fosztanak meg kisebbségbe tartozókat. Mondjuk ki: magyarokat.

Egymásnak adták a kilincset a német nyelvterület médiumai, ami nem csoda: történelmi okokból ők egészen máshogy reagálnak arra, ha Jozef Tiso és Andrej Hlinka országában ártatlanok jogait tiporják. Lábbal, méghozzá.

„Mindent egybevetve, Európa szívében mindez a tekintélyelvű rendszer újbóli kiépüléséhez vezet a demokrácia papírvékony látszata mögött” – írta például egy Nobel-díjas amerikai közgazdász. „És ez csak ízelítő abból, mi történhet sokkal szélesebb körben, ha ez a válság folytatódik” – tette hozzá, 1930-as évekbeli rémálomnak nevezte Jan Slota pártját, és beszámolt a nyelvtörvény körüli visszásságokról, a 2004-es éhséglázadásról, a cigányellenes kampányaikról, meg hogy vannak olyan falvak, ahol fallal választják el a romákat a többségi lakosságtól.

A nagykövet pedig nemcsak demarsot írt, hanem egy cikket is az egyik kormányközeli szlovák hetilapba, amelyet úgy zárt: „Ennek szellemében továbbra is barátként fogjuk arra biztatni Szlovákiát, hogy találja meg saját megoldásait a demokrácia és a partnerségünk alapjaiként szolgáló közös értékek megerősítésére.”

Kabinetünk azonban, a Demokratikus Együttműködés Rendszerének kormánya viszont nem ült fel ennek az uszító hecckampánynak: egy közleményben reagáltak az eseményekre mindössze, lényege az volt, hogy a szomszéd országok érzékenységét nem kívánják megsérteni, még nagykövetünk visszahívásával sem, és ehhez hasonló külpolitikai kérdésekben majd akkor fognak megnyilvánulni, ha az EU kialakítja majd közös álláspontját a kettős állampolgárság ügyében. Beszéltük is az óragyárban, hogy mintha már hallottuk volna ezt a szöveget.