Életének 74. évében elhunyt Oláh János költő, novellista, regényíró, a Magyar Napló Kiadó alapítója és vezetője, a modern népi irodalom képviselője. Azok közé az írók közé tartozott, akiknek a pályáját a hatvanas évek kultúrpolitikája megpróbálta kettétörni. Verseskötetei, regényei megjelenhettek ugyan, de a csoportosulás, amelynek ő is tagja volt, igazán sosem tudott kibontakozni.
Oláh János a Kilencek költőcsoport tagjaként indult. Akárcsak az Újholdat, az ő kezdődő mozgalmukat is szétzilálta a hatalom. A Kilencekhez tartozott Oláh Jánoson kívül például Utassy József, Kiss Benedek és Mezey Katalin is, aki később Oláh János felesége lett.
1969-ben még megjelenhetett a Kilencek bemutatkozó versgyűjteménye, az Elérhetetlen föld. Nagy sikert arattak vele, a megjelenése után rögtön kétezer példányban kelt el. A verseket Berek Kati és Jordán Tamás olvasta fel a bemutatón. Egy évvel később alapított folyóiratukat, a Kísérletet viszont már elkobozták és bezúzták. Az első számokban olyan alkotók írásait közölték, mint Mosonyi Aliz, Kodolányi Gyula, Kiss Anna, Benke László, Petri György és Bereményi Géza.
Oláh János ezután húsz évig nem kapott állást a kulturális életben, sem népművelőként, sem tanárként nem alkalmazták. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát, edző lett. Kötetei viszont megjelenhettek a Szépirodalmi Könyvkiadónál; ezt részben Nagy László közbenjárásának, részben a kiadó vezetője, Illés Endre támogatásának köszönhette.
Cselgáncsedzőként írta meg máig legjelentősebb műveit: többek között Fordulópont című első megjelent verseskötetét és két önéletrajzi regényt, a Közelt és a Visszatérést. Mindkettő a gyermek és a fiatal nézőpontjából mutatja be a falut. Novelláinak is fontos témája a magyar falu második világháborút követő szétverése. Erről szólnak az Örvényes partján és a Vérszerződés című novelláskötetek, amelyeket később együtt is kiadtak, Száműzött történetek címmel.
A küzdelmes pályakezdés nehézségeit sosem tudta elfelejteni. Különösen, mert az általa képviselt modern népiség a rendszerváltás után sem kapott túlságosan nagy figyelmet. Úgy érezte, a hozzá hasonlókkal együtt az irodalom senki földjére kerültek. „Máig ezek az ellentétek irányítják a magyar irodalmat, a Kilencek csak egy epizódja ennek a történetnek. A mi sikerünkön és kudarcunkon jól lemérhető az aczéli kultúrpolitikai machiavellizmus” – mondta 2013-ban, a Tokaji Írótáborban.
Őszintén hitt abban, hogy a huszonegyedik században is van helye a modern népiségnek, ami alatt ő a közös történetek elbeszélését értette. Úgy gondolta, kell lennie valakinek, aki megírja, hogy mi történt a magyar faluval a huszadik század közepén. A gyerekként hallott, töredékes történeteket évtizedekkel később próbálta meg egy egésszé összerakni regényeiben és novelláiban.
1994-től a Magyar Írószövetség irodalmi lapja, a Magyar Napló főszerkesztője volt. A folyóiratot szinte a semmiből kellett talpra állítania. Végül sikerült megőriznie a lapot, amely máig működik, ahogy az Oláh János által megalapított Magyar Napló Kiadó is. Utóbbit a modern népi irodalom műhelyének szánta, de napvilágot láttak itt olyan írók, költők kötetei is, akiket nem lehet ide sorolni. A Magyar Naplónál jelennek meg kötetei sok más mellett Ferdinandy Györgynek, Kontra Ferencnek, Vári Fábián Lászlónak, a fiatalabb generációból Csender Leventének, Iancu Laurának, Kiss Judit Ágnesnek, Szentmártoni Jánosnak.
Oláh János idejének nagy részét felemésztette a lap szellemi és anyagi fenntartása; az élete vége felé készült portréfilmben úgy emlékezett, ebből a küzdelemből nyolcvan százalékot a folyóirat puszta létéért folytatott küzdelem tett ki, és csak húsz maradt a „szellemi erőtér” megteremtésére.
Valószínűleg sok vers és novella megírásáról mondott le azért, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben működtesse a folyóiratot és a kiadót, de azért folyamatosan születtek új versei, elbeszélései. 2014-ben a Magyar Napló Kiadó megjelentette a Közel című regénye átdolgozott kiadását és Belső tükör címmel Oláh János összegyűjtött verseit. Ebbe a kötetbe egyaránt bekerültek új versei és azok a fiatalkoriak is, amelyek nem jelenhettek meg pályája elején, a hatvanas években.
Oláh János haláláig főszerkesztője maradt a Magyar Naplónak és vezetője a Magyar Napló Kiadónak. Élete utolsó éveiben is nyitott volt az új vállalkozásokra. Fiatal munkatársaival megalapította a Magyar Napló Irodalmi Magazinját, amelyben új megközelítésben, színesen, érdekesen próbáltak meg bemutatni egy-egy klasszikus szerzőt vagy olyan nagy témákat, mint az I. világháború az irodalomban. Tavalyelőtt megnyitották a Józsefvárosi Galériában a Magyar Napló könyvesboltot és saját internetes könyvesboltjukat. Oláh János itt is elsősorban a népi irodalom és az új realizmus képviselőit szerette volna előtérbe helyezni. A Magyar Napló alapította és szervezte az egész napos versfelolvasást, a Versmaratont, amelyet évente megszerveztek a magyar költészet napján.
Oláh János a József Attila-díj mellett számos elismerést kapott; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, Márai Sándor-díjat, Bethlen Gábor-díjat, 2014-ben Magyarország Babérkoszorúja díjat. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Művészeti Akadémiának. Oláh Jánosnak és Mezey Katalinnak három gyermeke van, mindhárman művészek: Oláh Katalin és Oláh Mátyás László szobrász, Lacfki János pedig költő.
