A lap „Fókuszpont” című rovatának célja, hogy helyet adjon a különböző véleményeknek, ütköztesse azokat, bemutatva mindkét oldal álláspontját. Éppen ez történt a magyar kérdés esetében is: a liberális Folkpartiet EP-képviselői felszólították konzervatív kollégáikat, „vegyék a bátorságot, és határolódjanak el Magyarországtól”. Daniel Cohn-Bendit „érveit” ismételve a liberálisok elmondják, hazánkban szinte mindenki fél: az értelmiségiek, a zsidók, a cigányok, a melegek. Az újságírók munkáját „állami cenzor” ellenőrzi, aki pedig ellent mer mondani, azt kíméletlenül elhallgattatják. A hazánkban uralkodó terror ellen nem lehet néhány technikai kérdés elsimításával fellépni, ezért a liberálisok „Magyarország szabadsága érdekében” további uniós lépéseket szorgalmaznak az ország ellen, és kérik, ehhez a konzervatívok is nyújtsanak segítséget.
A konzervatívok, mint válaszukban írják, különösnek tartják, hogy ellenfeleik a magyar belpolitikáról kívánnak velük vitázni: arról, hogy a magyar kormány jól dolgozik-e, nem az Európai Parlamentnek, hanem az ország választóinak kell döntenie, szögezik le. Az pedig még különösebb, hogy a liberálisok ilyen feltétel nélkül odaállnak az egykori kommunisták mellé. Magyarországon ugyanis sosem tudott befejeződni a régi rendszer lerombolása. „A kommunisták vezetői átmentették magukat a demokratikus megújulás pártjaiba, a médiát pedig magánkézbe vették azok, akik korábban az állampárt nevében irányították – ugyanazok az emberek, más köntösben” – állapítják meg.
Hasonlóan érthetetlen a rasszizmus állandó vádja a Fidesz ellen, írják a konzervatívok. Valóban létezik antiszemitizmus, és a romák helyzete sem rózsás, ez azonban nem a kormánypárt hibája. A cikk írói rámutatnak, az EU a magyar elnökség felügyelete alatt fogadta el az új, átfogó romastratégiát, és a Fidesz küldte az EP-be az egyetlen cigány származású képviselőt, Járóka Líviát. Hasonló a helyzet a magyar parlamentben is: a négyből három roma politikus a kormánypárt képviseletében van jelen, míg a kisebbségi jogok nagyhangú védelmezői, a szocialisták egyetlen cigányt sem juttattak a nagypolitikába.
