„Hát hozzátok meg visszatért Kádár János?”

Magyarországra járnak vásárolni az északi szomszédaink. A szlovákok szemében hazánk az elsődleges célpont, leginkább azért, mert átlagosan harminc százalékkal olcsóbb minden.

In medias res: Szlovákia és Magyarország kapcsolata kis túlzással sem mondható barátinak, a két ország mégis kicsit közelebb érezheti magát egymáshoz, amióta van EU meg a zöld Mária Valéria. A szlovákok, ha nem is kártyázni, de vásárolni előszeretettel szelik át Európa leghosszabb folyóját.

„Hát hozzátok meg visszatért Kádár János?”

„Szlovák szemmel nézve az itteni árakat, a közelmúlt népköztársasági hagyományaira visszautalva, mindenki csak ennyit kérdez: – Hát hozzátok meg visszatért Kádár János? Akkor voltatok utoljára ilyen olcsók” – írja bejegyzésében a Csehszlovák Kém nevet viselő blogger.

Egy átlagos szlovák család, amikor összeveti a hazai boltokat a környező országok boltjainak kínálatával, rádöbben, sokkal olcsóbban juthat hozzá minden termékhez, mint Szlovákiában. Az alapvető élelmiszer-ipari termékek, húsok, illatszerek, ruha, cipő, vetőmag, kertészeti áru, vagy éppen tejtermékek – mind olcsóbbak – Magyarországon. Fontos megjegyezni: elsősorban és többek között.

Weblap mondja, hová menj

A blog írója kitér rá, hogy Szlovákiában már létrehoztak egy weblapot, amely a határon túli vásárlásban nyújt részletes segítséget.

Bizalmatlanok a befektetők

A folyamatos bevásárlási hullám kezdete 2011 nyarára datálható, ennek oka, hogy a forint – bizonyos okokból – akkor kezdett folyamatos gyengülésbe. További problémát jelent, hogy a nagy nyugati befektetők szemében csak az euró lebeg és bizalmatlanná váltak a Visegrádi négyek fizetőeszközeivel szemben – így a forint is kiesett a pikszisből.

Jelzésértékű, hogy csak 2011 októberében a magyarországi bankautomatákból a szlovák állampolgárok több mint félmillió eurót vettek fel. Ez 60 százalékos ugrást jelent 2010-hez képest.

Hogy miként vélekedik egy szlovák bevásárlóturista a magyar állapotokról, íme egy kis ízelítő: „teljesen más atmoszféra uralkodik a magyarországi boltokban, az eladók szinte kinyalják a seggeteket”. Ezt egy Pozsony környéki szlovák bevásárlóturista osztotta meg társaival a kibertérben. Itt egy másik is, Szlovákia legelmaradottabb részéről, keletről: „A Tescóban voltunk, minden kassza üzemelt, sehol egy nagy sor. Az egyik termékről hiányzott a kód, nem engem küldött el a kasszás, hanem hívott valakit és megoldotta. Alapjáraton mindenki mosolyog.” Az, hogy a magyar előzékeny, mosolyog és illedelmes, köztudott, csak ugye a fránya előítéletek ( – a szerk.).

Fújhatják a „deo-t”

Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy a szlovák nők 3 euró helyett már 1,5-ért befújhatják magukat dezodorral és hogy a szlovák csecsemő 17 euróból pelenkázható a kassai 19 eurós árral szemben, érthető a szomszédaink választása.

A blogger kiemeli a Pista-sk nevű kommentelő élménybeszámolóját, miszerint egy karton Marlborón 11 eurót, két üveg Jack Danielsen 26 eurót, tíz kiló kolbászon 35 eurót spórol, de gyakorlatilag az energiaitaloktól kezdve az alapélelmiszereken át a benzinen keresztül minden olcsóbb Magyarországon. „Ez a bevásárlóturizmus már a kommunizmus alatt is létezett: Magyarországon akkor is megérte vásárolni – igaz, akkor a déli szomszéd a csehszlovákoknak a Nyugatot jelentette és nemcsak a határ közvetlen közeléből, de távolabbi városokból – Eperjes (Presov), Ólubló (Stará Lubovna), Poprád (Poprad) – is érkeztek. Budapestet az olcsó árakon kívül azért szeretik a szlovákok, mert sokkal nagyobb a ruhakínálat méretben, márkában és modellben” – bújik meg ez az érdekes információ a blog sorai között.

Az 500 eurót karcolja

Árnyoldala mindennek van, így ennek a jelenségnek is amiről idáig szó esett. A Magyarországon dolgozó szlovákiai magyarok egyre kevesebbet tesznek zsebre. A blog írója kitér rá: „egy 175 ezer forintos fizetés esetén 2011 tavaszán még nagyjából 644 eurót vitt haza, mostanában az 500 eurót karcolja a fizetése – átváltva”. Már csak Magyarországon éri meg bevásárolni nekik – teszi hozzá.

„Nem örül a fejleménynek a szlovákiai boltosok és a lakosság egy része sem. Beszámolók szerint a karácsonyi szezonban 20 százalékkal esett a Csallóközben a vásárlók forgalma” – tér ki rá a blog. Nem mellékes, Szlovákia nacionalista, populizmusra kapható rétegeiben Magyarországot, a magyar embereket hibáztatják azért, mert a szlovák állampolgárok hozzánk jönnek vásárolni – karvalytőke, mondják.

„Szarok a szlovák termékekre és a termelőkre!”

„Jellemző a fórumok hangulatára, hogy amikor egy szlovák Usztics Mátyás felhívja a külhonban vásárlók figyelmét a szlovák áruk fontosságára, hogy lehetőleg azt vásárolják, a többiek indulatosan – »szarok a szlovák termékekre és a termelőkre!« – csitítják le.”

Zárásként a blogbejegyzés összegzi a leírtakat, moralizál, s megjegyzi, nem az a hazafiatlanság, hogy Magyarországon vásárol a szlovák, hanem „az ország eladósodása, a korrupció és az állam csecsén lógó élősködők támogatása”.