Mint arról korábban beszámoltunk, Svédország új vizsgálatot indít annak kiderítésére, mi történt a II. világháború idején magyar zsidók tízezreinek életét megmentő Raoul Wallenberggel azután, hogy a szovjetek 1945-ben elhurcolták Magyarországról – jelentette be szerdán a svéd külügyminisztérium.
Anatolij Prokopenko az AP amerikai hírügynökségnek pénteken elmondta, hogy 1991-ben látott egy vastag dossziét, amelyben több utalás is történt Wallenbergre. A szovjet titkosszolgálat, a KGB Moszkva melletti létesítményének archívumában őrzött iratköteg Mihail Tolsztoj-Kutuzov gróf anyagát tartalmazta. Az arisztokrata az 1917-es forradalom után elhagyta Oroszországot és a II. világháború idején együtt dolgozott Budapesten Wallenberggel.
Prokopenkónak csak néhány perce volt rá, hogy betekintsen a dossziéba, de többször látta Wallenberg nevét olyan iratokban, amelyek első ránézésre Tolsztoj-Kutuzov gróf jelentései voltak KGB-s megbízóinak. Egy évvel az eset után a ma 78 éves férfit elbocsátották állásából, amit ő annak tulajdonít, hogy megpróbálta a nyilvánosság elé tárni a titkos szovjet archívumok anyagait. Elbocsátása után azt tanácsolta Guy von Dardelnek, Raoul Wallenberg féltestvérének, aki éveket töltött a svéd diplomata sorsának kutatásával, hogy kérjen engedélyt a Tolsztoj-Kutuzovval kapcsolatos dosszié tanulmányozásra. A KGB utódszervezete azonban ezt megtagadta tőle, mondván, nem létezik ilyen dosszié.
Prokopenko feltevése szerint a sztálini titkosrendőrség feltételezte, hogy Raoul Wallenberg részt vesz a nyugati szövetségesek és a nácik közti titkos kapcsolattartásban, és szeretett volna többet megtudni a kapcsolatairól. Az egykori levéltáros szerint KGB-tisztek magánbeszélgetésben elmondták neki, hogy Wallenberget azért ölték meg, mert nem volt hajlandó együttműködni a szovjet titkosszolgálattal, amelynek számára így tehertétellé vált. „Szabadon nem engedhették, likvidálniuk kellett” – mondta Anatolij Prokopenko.
A KGB utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) levéltárának vezetője tavaly szeptemberben azt mondta az AP-nek, hogy az a szovjet állítás, miszerint Raoul Wallenberg 1947-ben szívrohamban halt meg, hamis lehet, s elképzelhető, hogy fogva tartói „segítettek abban, hogy meghaljon”. Vaszilij Hrisztoforov altábornagy valószínűnek tartotta, hogy a Wallenbergre vonatkozó összes iratot még az 1950-es években megsemmisítették, s tagadta, hogy az FSZB bármilyen, az ügyre vonatkozó dokumentumot visszatartana.
