„Az emberi méltóság biztosítása valóban olyan általános alapelv, amely alkotmányaink emberképének alapjául szolgál. Mindazonáltal ez az igencsak általánosnak és elvontnak mondható alapelv egy konkrét és nagyon is kézzelfogható jogrendszernek az alapelve: ennek a jogrendnek minden ember éppen ember voltának köszönhetően lehet a tagja. Minden ember számára biztosítjuk a minimális létfeltételeket, szavatoljuk személyének méltóságát, és garantáljuk, hogy jogalanyként kezeljük” – nyilatkozta Kirchhof.
Az alkotmányjogász úgy véli, a vallásszabadság azt jelentette, hogy az állam biztosítja a békét minden egyes polgára számára, legyen szó bármilyen vallású állampolgárról vagy éppen ateistákról. Az államnak ebben a tekintetben világnézetileg semlegesek kell lennie. Az alkotmányozó atyák és az államot működtető politikusok mindig is tisztában voltak azzal, hogy az alkotmányjog kialakulásának egyik, ha nem a legfontosabb forrása a vallás volt.
A német alaptörvény 6. paragrafusában az áll, hogy az állam különlegesen fontos védelme alatt áll a család és a házasság intézménye. Tartalmilag ezt úgy kell értelmezni, hogy „a család valóban egy olyan férfinak és nőnek a közössége, akik potenciális szülők is egyben. A családot, mint férfi és nő közösségét, azért védjük kiemelten, mert potenciális szülőként ők biztosíthatják a közösség jövőjét.”
„Én azért is jöttem Magyarországra, hogy tanuljak Önöktől. (…) A magyar Alaptörvénnyel az a helyzet, hogy a materiális zsinórmérték tekintetében egy szokatlanul bölcs és modern alkotmánnyal van dolgunk” – mondta Paul Kirchhof.
Az alkotmányjogász szerint az Alaptörvényből világosan látszik, hogy a jogászok a világban megtalálható különböző alkotmányos megoldásokhoz nyúltak vissza: a sarkalatos törvények esetében az osztrák mintát követték, az előzetes normakontroll esetében a francia mintát, a költségvetési és adótörvényekre vonatkozó korlátozó szabályok esetében pedig az amerikai mintát. „Hogy az Alkotmánybíróság kompetenciájának korlátozása esetén az Egyesült Államok példája-e a legjobb, azon el lehet gondolkodni, jómagam nem vagyok az ügy bírája, és tanítói szerepet sem vállalok ebben a tekintetben.”
