Hónapok óta ez volt a legnagyobb megmozdulás az egyiptomi fővárosban, s hasonló gyűlések voltak Alexandriában és más városokban is. A legtöbb résztvevő a Muzulmán Testvériség felhívására ment ki a térre, de ott voltak az ultrakonzervatív szalafisták és a liberális csoportok képviselői is.
A tömeg a katonai uralom megszüntetését követelte, és hangot adott annak a gyanújának, hogy a Mubarak-rendszerhez kötődő körök manipulálni próbálják a forradalmi folyamatot. A gyanút az keltette fel, hogy a hadsereg befolyása alatt álló választási bizottság kizárta az elnöki posztért induló politikusok közül a Testvériség fő jelöltjét, ugyanakkor engedélyezte az előző rendszer egyes ismert alakjainak az indulását. A szalafisták jelöltje ugyancsak a kizárás sorsára jutott.
Egy másik árulkodó jel, hogy a tábornokok a pártok képviselőivel zárt ajtók mögött tartott megbeszélésen azt erőltették, hogy az új alkotmányt szövegezzék meg még azelőtt, hogy a civilek kezébe kerül az elnöki hatalom. Erre a tervezett július 1-jéig aligha elég az idő, mert az alkotmányozó gyűlés megbénult a kilépések miatt, viszont a választás elhalasztása elvileg módot adna rá.
„Le a katonai uralommal” – kiabálták a tüntetők. „Azért jöttünk , hogy követeljük: a választást tartsák meg időben, ne késsen egy napot sem” – fogalmazta meg a fő követelést egy hitszónok a tömeghez beszélve.
Liberálisok és ifjúsági csoportok megkíséreltek támogatást szerezni egy közös „forradalmár” elnökjelölt számára, de a saját céljaikat követő muzulmán testvérek és szalafisták elutasították a kezdeményezést.
A pénteki tüntetésnek túlnyomóan iszlamista jellege volt. A tér egyik sarkán a szalafisták hangosbeszélőn iszlám forradalmat követeltek, esküdöztek, hogy „lelkünket és vérünket áldozzuk az iszlámért”, és azt hangoztatták, hogy „a Korán az alkotmány”.
