– Mennyiben volt más a mostani elnök- és parlamenti választási kampány, mint a korábbiak?
– Lényegét tekintve nem különbözik a legutóbbitól, mivel ugyanaz a két párt vívta a legnagyobb küzdelmet. Az egyik a Demokrata Párt (DS), Boris Tadić alakulata, amely balközép, a másik a Tomislav Nikolić vezette Szerb Haladó Párt (SNS), amely jobbközép erőként határozza meg önmagát. Az SNS múltja egyáltalán nem tekinthető jobbközépnek, mert Nikolić a Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt egyik vezetője volt, és a délszláv háborúban önkéntesként harcolt a horvátok ellen Szlavóniában. Arról ugyan nincs tudomásunk,hogy háborús bűnöket követett volna el – eljárás nem folyik ellene –, de a harcokban aktívan részt vett. Šešelj egyébként éppen a Szerémségben és Szlavóniában elkövetett háborús bűnök miatt van Hágában.
– Miért nem foglakozik a média aktívabban azzal, hogy Nikolić aktívan részt vett a délszláv háborúban?
– A szerb közvélemény jelentős része nem tartja szégyenletes dolognak, hogy az egyik elnökjelölt a horvátok ellen harcolt. Az ország közvéleményének ambivalens a viszonya a háborúhoz, akik a szerb oldal felelősségét hajlandók elismerni, azok nem kis része is úgy véli, fele-fele arányban megoszlik a felelősség a szerbek, illetve horvátok, bosnyákok között, így vélekednek Tadić hívei is. Arról nem is beszélve, hogy a kormánykoalíció tagja volt a manapság a nyugat által européernek elismert Szerb Szocialista Párt (SPS), Milosević alakulata. Az SPS mai elnöke, Ivica Dačić e párt kommunista elődje ifjúsági szervezetének volt vezetője a háború idején.
– Melyik erő a választás legnagyobb vesztese? A Szerb Radikális Párt kiesésével a közbeszéd is megváltozhat?
– A Šešelj-féle párt kiesésének a fő oka, hogy Nikolićék korábban otthagyták az alakulatot, és szavazói többsége velük tartott. A választók azt sem díjazták, hogy Šešelj a feleségét tette meg elnökjelöltnek. A gazdaságilag hosszú ideje rossz helyzetben levő Szerbiában az egykori radikális, ma SNS-párti szavazók is az EU tagságtól várják életkörülményeik jobbra fordulását. A radikális párt eltűnésével az eszméik nem tűntek el. A nacionalizmus tekintetében Szerbiát másként kell leírni, mint Magyarországot vagy Horvátországot. Szlovákiához hasonlít, ahol egy Fico-féle balközép párt nacionalistának tekinthető. A DS és a szocialisták pragmatikusan politizálnak, mivel képesek folyamatosan változtatni a véleményüket, de a nemzetiségi kérdésben Nikolićéktól időnként csak módszereikben és kisebbségbarát retorikájukban különböznek, mert például Szabadkán mindent elkövetnek, hogy a VMSZ-t távol tartsák a helyi hatalomtól.
– Miben húzná meg a fő különbséget Tadić és Nikolić között?
– Tadićnak nagyon jó esélyei vannak a győzelemre, mivel 16 százalékos fölénnyel vezet legfőbb riválisa előtt. A két politikus múltja jelentősen különbözik, valamint a mögöttük álló személyek is mások. Nagyon sokan vannak Nikolić mögött, akik meglehetősen agresszív politikát folytattak a kilencvenes években. Akkor váltak européerré, amikor Nikloić rájött, hogy a klasszikus retorikával nem tudja meghódítani a szerb választókat. Nikolić párttagsága és a szavazói esetében kérdés, hogy mennyiben tudnák elfogadni az uniós tagsággal járó kötelezettségeket. Nikolićnak esetleges újabb vereségét követően el kell gondolkoznia azon, hogyan tud partnereket találni a jövőben, de a távozása sem zárható ki.
---- Csetnikek ----
– Mennyiben fér bele az européerségbe Nikolić korábbi csetnik múltja?
– A délszláv háborúban szerzett érdemei miatt nevezeték ki őt csetnik vajdává. Maga Šešelj is csetnik vajda volt, de ő még jóval korábban kapta ezt a címet. A csetnik mozgalom egy szerb katonai felszabadító múltból származik a török időkből. Mind az I., mind a II. világháborúban a nagyszerb nacionalizmus képviselői voltak. A II. világháborúban egyszerre nemzeti felszabadítók voltak a nyugatiak szemében, de jelentős etnikai tisztogatást hajtották végre a horvát és muzulmán lakosság körében. Jelenleg Szerbiában ezt a mozgalmat rehabilitálták, és hallgatnak az általuk elkövetett bűncselekményekről. Šešelj azonban nemcsak a második világháború csetnik nemzeti ellenállói hagyományait vállalta fel, emberei a gyakorlatban is hasonlóan léptek fel 1991 és 1995 között a horvát és muzulmán civil lakosság ellen.
– Milyen vérengzéseket követtek el a csetnikek?
– A különböző szerb szabadcsapatok, köztük a Šešelj-féle csetnikek több, civilek és hadifoglyok ellen elkövetett háborús bűncselekményben is részt vettek. Szlavóniában és a Szerémségben többek között magyar áldozatai is voltak a mészárlásoknak, például Szentlászlón és Vukováron. Szabadcsapatoknak nevezték őket, de a fegyvereket a Jugoszláv Néphadseregtől kapták. Gyakorlatilag a Milosevićék bízták rájuk azokat a feladatokat, amelyeket a hadsereg nem akart végrehajtani. A lakosság megfélemlítése, elűzése, etnikai tisztogatás volt a feladatuk, de Vukovárott a kórház sebesültjeit is kivégezték. Indultak eljárások ellenük, de teljes mértékben nem derítettek föl mindent. A DS szembeszállt ezekkel az elemekkel, míg Nikolićék csak tessék-lássék módon határolódnak el tőlük.
– Mennyire vesznek részt a csetnikek a szerb közéletben?
– Elsősorban a Šešelj-féle radikális pártban vesznek részt, de a milosevići háborús politika támogatói a haladó pártban és a szocialisták soraiban is megtalálhatók.
– Mitől váltak a szerb szocialisták a Nyugat számára ennyire elfogadott erővé?
– Dačić pragmatikus politikus, és nagyon egyenes a karrierje, mivel több mint húsz éve van a politikában. Ő szerezte meg a szocialista párt vezetését Milosević bukása után, és elég ügyesen kapcsolódott a demokratákhoz. A belügyminiszteri posztot nagyon eredményesen használta föl a kampányban, és valószínűleg sok radikális párti szavazót magához tudott vonzani. Ennek oka, hogy sokan közülük gyűlölik Nikolićot, mivel szakított korábbi alakulatával.
– Lehet miniszterelnök Dačićból?
– Elképzelhető, de kérdés, hogy Tadić ezt hogyan tudja a demokraták között elfogadtatni. A DS 24, a szocialisták 16 százalékot kaptak, ezért nélkülük semmiképpen nincsen koalíció. A belügyminiszter egyébként a választások éjszakáján már kijelentette, hogy nekik kell adniuk a miniszterelnököt. Nem valószínű, hogy Nikolić a szocialistákkal összefogna, mivel a miniszterelnöki posztot nem fogja átadni nekik.
---- Magyarság ----
– Erősödött vagy gyengült a magyarság pozíciója a voksolást követően?
– Országos és tartományi szinten beszélhetünk erősödéséről, Szabadkán viszont nem. A Vajdaságban 9–10 képviselője lehet a VMSZ-nek, a parlamentben frakciót alakíthatnak. Szabadkán már nem lehet előretörésről beszélni, ráadásul választási csalás gyanúja is fölmerült, de Pásztor István, a párt elnöke nem kért újraszámlálást, mivel az Nikolić kezére játszana. A választási csalásokat nem lehet teljesen kizárni, de ahogy 2002-ben Magyarországon, nehéz bizonyítani. Nikolić nem fogja bojkottálni a választásokat, mivel az általa bemutatott bizonyítékok nem elégségesek. Folytatja csak a radikálisok hagyományait, akik mindig csalást emlegettek, kivéve mikor Milosević bevette őket a kormányba.
– Magyar vélemények szerint abban volt érdekelt a VMSZ, hogy a DS ne nyerje túl magát. Ez mennyiben valósult meg?
– Nem nyerte túl magát, de a szocialisták országos megerősödése miatt a VMSZ szerepe csökkent. Tadićnak jól jött volna, hogy a magyarokat bevegye a kormányba az uniós integráció miatt, azonban a VMSZ Nikolić javára biztosan nem fog visszalépni. Bár a pártban fölmerültek olyan hangok, hogy adott esetben a szerb haladókat támogatnák, de ez csak nyomásgyakorlás lehetett Tadićék irányába. A magyar közösségen belül továbbra is a VMSZ a meghatározó erő.
– Tadićék hatalmon maradását követően mennyire biztos az európai út folytatása?
– Nyilván nem lesz gyors ez a folyamat, de valószínű, hogy a Tadić–Dačić-kormány könnyebben fogadja majd el a közös uniós jogot, mint Nikolićék. A szerb gazdaság még mindig nem heverte ki a háborút és a rendszerváltást, így itt mindenképpen változásra lenne szükség. A szerb lakosság azért támogatja az uniós csatlakozást, mivel így megnyílna a munkaerőpiac, de az más kérdés, hogyan tudnak alkalmazkodni a gazdasági feltételrendszerhez.
– Koszovó ügyében lehet-e elmozdulás?
– Mintha konszenzus lett volna a szerb politikai erők közt, hogy a választásokon nem foglalkoznak ezzel a témával, csak a radikálisok és Vojislav Koštunica pártja kampányolt ezzel.
– A szerbiai közhangulat mennyire érett az uniós csatlakozásra?
– A múltról nem szeretnek beszélni, el akarják felejteni. Az EU-val kapcsolatban óriási illúziók élnek, túlzottak a várakozások. Ha nagyon elhúzódnak a csatlakozási tárgyalások, akkor a szélsőséges erők is megerősödhetnek, de Nikolić alakulata is retorikát válthat. A tagjelölti státussá nyilvánítás után nem valószínű a túlságosan nagy időhúzás.
