A június 17-én esedékes megismételt görögországi szavazás, illetve a szintén a jövő hónapban esedékes francia parlamenti választás jelentette bizonytalanság mellett az Európai Uniónak olyan azonnali – és szintén nehezen előre jelezhető kimenetelű – gondokkal is szembe kell néznie, mint a spanyol bankrendszer roskadozása, vagy a hol rosszra, hol még rosszabbra forduló olasz gazdasági helyzet. Ennek tetejében megoldást kell találniuk a recesszióba süllyedő európai gazdaságok élénkítésére, s a hónap végi EU-csúcson irányt kell adniuk a gazdasági és monetáris integráció jövőjének.
„Mindenképpen egyre közelebb kerülünk valamiféle végkifejlethez” – mondta Nicholas Spiro, a londoni Spiro Sovereign Strategy kockázatelemző cég vezetője, arra figyelmeztetve, hogy „az eurózóna megerősítésének kulcsösszetevői továbbra is hiányoznak: nincsen fiskális pillér, nincsen banki pillér és jelentős eltérések mutatkoznak a vezetők között a jövőt illetően”.
A gazdasági problémákkal párhuzamosan az európai erőegyensúly is jelentősen megváltozott. A 2010 óta Németországgal összhangban fellépő Franciaország Francois Hollande elnök megválasztását követően nyíltan szembefordult Angela Merkel német kancellár válságkezelési elképzeléseivel, új mederbe terelve a szükséges lépésekről folyó vitát. Ugyanakkor az is igaz, hogy az európai vezetők gyakran váltogatják szövetségeiket, s a most Hollande pártjára álló Mario Monti olasz és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnökök könnyen lehet, hogy a június 17-én végződő francia parlamenti választások után visszatérnek Merkel oldalára.
Jelenleg azonban Merkelnek nagyobb ellenállással kell szembenéznie, mint eddig bármikor a válság során. A két tábor – a szigorú takarékoskodást propagálók, illetve a növekedésserkentő költekezést javaslók – közti ellentétek feloldásának mikéntjén múlhat, hogy Európa a következő hetekben bátor lépéseket tesz-e, vagy még mélyebb bizonytalanságba sodródik.
A következő hónap legfontosabb eseménye minden bizonnyal a görög választás lesz. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által a dél-európai országtól követelt megszorításokat elutasító Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza) és a takarékosságpárti Új Demokrácia fej fej mellett állnak, így a voksolás kimenetele megjósolhatatlan.
Amennyiben a Sziriza győzne, úgy Görögország könnyen lehet, hogy az eurózóna elhagyására kényszerül majd, amely súlyos regionális és globális következményekkel járhat. A május 6-i görög választások óta – amelyeket követően a parlament megosztottsága miatt nem sikerült kormányt alakítani – elemzők becslései szerint háromezer milliárd dolláros értékvesztés ment végbe a világ részvénypiacain. A görögök többsége meg akarja tartani az eurót, az uniós vezetők azonban az elmúlt hetekben sorra azt üzenték az országnak: ha az eurózónában kíván maradni, akkor el kell fogadnia az EU és az IMF hitelfeltételeit.
André Sapir, a brüsszeli Bruegel agytröszt elemzője kulcsfontosságúnak tartja a görög választások kimenetelét, ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az európai vezetőknek hosszú távú válságkezelési víziót kell kialakítaniuk ahelyett, hogy ma Görögország, holnap a spanyol bankok, a jövő héten pedig Olaszország miatt aggódnak. „Ha megakadnak a rövid távú ügyeken, az eurózóna nem fog ilyen formában fennmaradni” – mondta.
Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke hasonló üzenetet küldött az uniós politikusoknak, arra biztatva őket, hogy tíz-, vagy akár húszéves távlatokban gondolkozzanak arról, vajon milyen változtatásokra van szükség az EU gazdasági és monetáris uniójának erősebbé és jobbá tételére.
Május 23-án az EU négy legbefolyásosabb tisztviselője – Draghi, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, egyben az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke – arra kaptak megbízást, hogy egy hónap alatt dolgozzanak ki egy tervet az eurózóna jövőjéről. Ez fogja a június 28-29-i EU-csúcs alapját képezni, amelyen nemcsak a rövid távú problémákról, hanem az európai integráció hosszabb távú irányáról is tárgyalnak majd az unió állam- és kormányfői.
Az EU-csúcs előtt egy héttel, június 22-én Merkel–Hollande–Monti–Rajoy négyes találkozóra kerül sor, s addigra valószínűleg már látszani fognak a politikusok által megálmodott változások keretei, illetve az is, hogy az európai erőegyensúly valóban megváltozott-e, vagy továbbra is Merkel marad a főszereplő.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
