Kedvenc állatom a kutyasétáltató

Az állatfaj, akivel nem, nem és nem fogok kibékülni egyhamar. Ez pedig a kutya, jobban mondva: a kutyasétáltató.

Szeretett fővárosunk számos zöldövezete környékén felismerték a bicikliutak építéséért felelős szakemberek, hogy praktikus és jó a keskeny betoncsíkot a parkok szélére kijelölni, itt ugyanis parkokat szegélyező járdák és forgalmasabb utak használóit nem zavarják a kerekezők. Lehet itt gondolni a Népligetre, a Vérmezőre, a Horvát-kertre, de akár a Margit híd budai hídfőjére és a déli egyetemi negyedre.

A nyirkos időben kicsit hosszabb a féktáv bringával, ezért jobban kell figyelnem, messzebbre kell néznem, nem legeltethetem a szemem annyit a kilométerórámon, hogy mondjuk hosszú percekig tartsak egy 28,4-et, vagy felnyomjam az átlagom 24-re. Na mindegy is, eddig az én bajom volna, csak hát más is használja a parkot...

...azok a ku-tyasétáltatók. Ha rám jutna az értelmező szótár gyártásakor a szócikk, biztosan a q betűhöz írnám, kitüntetett hely volna. A definiáláskor biztosan belevenném, hogy 65 és 74 év közöttiek, hogy magányosak, hogy combközépig érő, kosz színű, fáradtpufi kabátban, lassú tempóban közlekednek, a póráznak csak a kezükben lévő végére figyelnek – koncentráltan lefelé irányuló tekintettel –, és magukénak tekintik a besétáltatott területet (a kutyaürülék fel nem szedését nem tudom, hogy venném bele). Egy ilyen kutyasétáltatóra fékeztem rá tegnap reggel; az út egyik szélén kolbászolt a gazdi, a másikon meg a kutya, a kettő között pedig ott feszült a kötél. A következő párbeszéd zajlott le:

-Elnézést!
-Maga őrült!
-Tetszik látni, hogy ez kerékpárút?
-Hogy mit?
-Elnézést, nem mit, hanem tessék, csókolom, és tetszik-e látni, hogy ez kerékpárút?
-Szemtelenkedik?
-Elnézést, ugye tetszik látni, hogy a járda 3 méterrel arrébb van?
-Tubi! Tubi! Tubi! (A kutyasétáltató néni fütyül, hahózik.)
-Elnézést, csókolom, tessék átmenni a túloldalra, és akkor ki tudom kerülni magukat!
-Hívom a kutyát!
-Tessék inkább odamenni, mert most végzi a dolgát.
-Maga őrült, miért kell erre jönni? Menjen az útra!
-Elnézést, tetszik ezt látni? Van itt rajta egy sárga vonal, az jelzi, hogy a kerékpárosoké ez a keskeny sáv, az összes többi helyen lehet kutyát sétáltatni. (Erre nincs válasz, a kutyasétáltató áll, várja, hogy a Tubi névvel illetett blöki végezzen. Én is várok, a falevéllel borított park magában rejti a kutyagumiba hajtás veszélyét.)
-Majd tessék felszedni, az út szélére tojt a barátja, csókolom!

Így végződött rövid párbeszédem ezzel az érthetetlen fajtával. A bicikliút az enyém.