Mozgalmas az élet, kénytelen vagyok napjában akár négy-öt különböző helyen is parkolni. (Aki a „parkírozik” igét használja parkolási értelemben, legyen szíves mértéktelenül magába szállni, miután megnézte a cirkalmas kifejezés valódi értelmét. Bátorításul íme a szótári elérés linkje.) Vannak szempontjaim, amik szerint valahová odalakatolom a biciklit, különösképpen azért, mert az állítólag legbiztonságosabb U-lakat helyett csak egy fokozattal gagyibbat használok. (Nem akartam, de nem is tudtam Szamárnál drágább lakatot venni...)
A napokban az Aranytíz tájékán volt dolgom. Odabent a dohányzás sem megengedett – mint azt két bosszús látogató a kultúrházból kifelé jövet tárgyalta –, a várható szigor miatt ezért nem vállaltam fel egy olyan konfliktust, hogy Szamarat az épületen belül helyezzem el. Zárójel: kultúrterületen azért nem mindig érdemes „bringás k*csögnek” tűnni.
Választhattam tehát az alábbi, szabadtéri lehetőségek közül:
– pinceablak vasrácsa
– parkolóóra
– KRESZ-tábla
– társasházi lépcsőforduló, állandóan nyitott kapu mögött
Hogy a pinceablak rácsát miért nem választottam, az mindjárt kiderül, de nem lett volna annyira böszme választás, az ablak pudvás üvege ugyanis közölte velem, hogy vizuális szerepét régóta nem tölti be már. A parkolóóra viszont tapírság lett volna, ezt könnyű végiggondolni. X. Y. odamegy a kék P betűhöz, bedobálja a zsetont, közben a gatyója/szoknyája szépen felveszi a láncom által diktált mintát. Nem lehet kimosni. Talán nem is szabályos, de ennek nem néztem utána, lényeg, hogy nem lakatolnék parkolóórára, ennyi emberség (ööö... autósság) van bennem. Társasházi lépcsőforduló? Rossz emlékek. 2007-ben a Búza utcában próbáltam ilyesmivel trükközni, egy panelház lépcsőháza alá tuszkoltam be Szamár elődjét, le is lakatoltam, majd egy második emeleti lakásban töltöttem egy órát. Közben a biciklit ellopták. Hogy tehették? Úgy, hogy olyan helyre volt téve, ahol igaz, hogy nem látszik, de valaki látta, hogy bementem oda vele, és azt is láthatta, hogy nem viszem föl, amikor meg szétcsapta a lakatot, zavartalanul tehette meg az eldugott lépcsőfordulóban...
Naná, hogy itt jön a tanulság – a KRESZ-táblát választottam, mert egyrészt keskeny, tehát a kerékpár váza és kereke is belefér a rögzítésbe, másrészt sűrűn lakott, belvárosi részen talán nem fűrészelik el a táblát, harmadrészt pedig – és ez az a szempont, amit minden parkolásnál legelőször mérlegelek – talán nem fognak ordas műveletekbe a nyílt utcán, hisz láthatják vagy bármikor megzavarhatják őket.
Ne legyenek illúzióink, a számítógép világából is tudhatjuk, hogy a bűnözés mindig előrébb fog járni egy lépéssel, de azért érdemes a fejükkel gondolkodni. Szamár esetében eddig bevált. Nem fogom letagadni, ha ellopják.
