Budapest szívében, a Fejér György utcában bújik meg Illésy Lenke bemutatóterme és műhelye, az Esztille Stúdió, amit 2009-ben nyitott meg a Sokszem Vizuális Művészeti Alapítványnak köszönhetően. Az Esztille név Illéssy Lenke és Esztány István erdélyi bőrműves iparművész nevének keresztezéséből született meg. Lenke kabátjai mellett István székely népi rakott szoknyák ihlette táskáit is itt lehet kapni. Igazi összművészeti műhely működik itt: Lenkéék boltja mellett van egy apró galéria, ahol kiállításokat rendeznek, a többi helyiségben pedig képzőművészek és építészek alkothatnak.
– Az egyetem alatt kicsit meghasonlottam, úgy éreztem, számomra nem az a divat, amit az iskola képvisel. A ruhákat ott képzőművészeti alkotásként kezelik, nem funkcionálisan közelítenek hozzájuk. Kifelejtik belőle az embert. Volt egy divatbemutató még az egyetemen, ahol cifet-cafatokból álló ruhákat aggattak a modellekre, kinn volt a mellük, a ruhákat pedig képtelenség volt normálisan hordani. Akkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy vagy elhagyom a pályát, vagy megtalálom a saját célközönségemet. Végül a kismamáknak kezdtem tervezni, akkoriban nagyon foglalkoztatott az anyaság – meséli a kezdetekről Lenke, miközben körbevezet a boltban.
A diplomamunkáját is egy kismamaruha-kollekcióból készítette, aztán ezek a ruhák kifutottak, és jöttek a kabátok. Lenke magára terített egy lepedő nagyságú anyagot, játszani kezdett vele. Először pamutból, poliészterből tervezte őket, legújabb, 2011-es őszi kollekcióját pedig már gyapjúból. Több modellt tervezett meg, különféle színekből különféle fazonokat, de így is rengetegen akadtak olyanok, akiknek nem felelt meg az összkép. Más zsebet vagy gallért akartak, más gombolást.
Lenke így gondolt egyet, és a Design Hétre előrukkolt saját ruházati rendszerével, egy kabáttervező programmal, ahol a vásárlók saját ízlésüknek megfelelően tervezhetik meg modelljüket, persze az alapok azért adottak. Az ille-olla honlapján bárki kiválaszthatja az otthon megálmodott gallért, az ujj hosszát, a gombok számát, formáját, a kézelő nagyságát. A honlapon már webshop is működik, itt meg is lehet vásárolni – felárral természetesen – az összeállított kabátot vagy a kész kollekció egyes darabjait.
Illéssy Lenke a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott öltözéktervező szakon. Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíjas volt három évig, 2009-ben kabátjaiért megkapta a Magyar Formatervezési Díj különdíját, a Szombathelyi Textil Triennále fődíjasa lett design kategóriában. Ruháit kiállították többek között az idei Magyar Formatervezési Díj tárlatán, a ljubljanai Bio 22 Industiral Design Awardon, a Kogart Szépség az emberben tárlatán és a Ponton Galériában.
A fiatal tervezőt mindemellett évek óta foglalkoztatja a népviselet, ezért a tradicionális öltözet alapjait építette bele saját ruháiba: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Design Terminál és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Gombold újra – divat a magyar című pályázatán Felgallérozva elnevezésű kollekcióját beválasztották a legjobb pályamunkák közé. – Geometrikus, egyszerű szabásokat használtam, az alapszínek, a fekete rátétek, a különböző gombok, gallérok, valamint záródások jellemzik ezt a kollekciót. A gyűjtés során találtam rá, hogy a téglalapból álló, bő alsószoknyát a deréknál egy pántba fogták. Ezt hívták be- vagy felgallérozott rokolyának, végül ezért lett Felgallérozva a neve ennek a kollekciónak. De van egy nadrágom, amit a székely harisnyák alapján álmodtam meg – meséli Lenke, akinek nagyon fontos, hogy ruháin felismerhető legyen a jelrendszer, azok a szimbólumok és a funkcionális elemek, amiket a népművészetből merítve használ a ruháihoz.
Régen minden egyes dolognak jelentősége volt, megmutatták, ki milyen családból jött, ma inkább az érzelmek, az önkifejezés határozza meg az öltözködést Lenke szerint, akit jelenleg a férfiviseletek foglalkoztatják. A következő kollekciójában nagyobb hangsúlyt szeretne erre fektetni. – Itthon rizikós férfiaknak ruhát tervezni. Iszonyúan konzervatív a férfidivat Magyarországon. Nem is tanítják az egyetemen. Igény talán már lenne rá, de nehezen nyitnak az újra. A formai túlzásokat, a merészséget sajnos a melegekkel azonosítják. Félek, de most férfi kollekciót szeretnék tervezni. Szolidan vagyok vagány, ezért vállalom.
A Tervezőportrék sorozatunk további részei itt olvashatók.
