Bunuel, avagy a polgár rögvest pukkad – A nap szépe
Luis Bunuel hősnője nem nevezhető hagyományos prostituáltnak, mert nem megélhetési vagy társadalmi motivációk hajtják: egyszerűen perverz. Jómódú, házasságban élő nő, akinek frigiditását az orvos férj megértéssel fogadja el, miközben a nőnek szadista vágyálmai vannak, amelyet később megfejel egy még bizarrabb elfoglaltsággal, amikor elszegődik egy bordélyházba (az ő neve lesz a filmcímben rejlő nap szépe). Ott ugyan később bebizonyosodik, hogy kuncsaftjai nálánál is mazochistábbak, de ez nem feledteti a nézővel a szabadon választott hobbi milyenségét. Bunuel polgárpukkasztó tematikájába különösebb erőfeszítés nélkül illeszkedik a nemiségről készült A nap szépe, amely természetesen társadalomkritikaként is működő szürrealista darab. A főszerepet alakító Catherine Deneuve vitathatatlanul az egyik legszokatlanabb prostituált a filmtörténetben: hobbicédáról sem nagyon fogunk eztán többet hallani.
Művészet vagy pornográfia? – Az érzékek birodalma
Ha volt a hetvenes években botrányos és megosztó alkotás, akkor Nagisa Oshima Érzékek birodalma című filmje volt az. A japán szerzői filmes 1976-os moziját több országban betiltották, máshol a filmklubok egyik gyöngyszemeként telt házas vetítések sorát szervezték belőle. Oshima egy nagy botrányt kiváltó 1936-os esetet vitt filmre: egy japán gésaház-tulajdonos családját elhagyva viszonyt folytat egykori alkalmazottjával, amelyben mindenféle tabukat döntögetnek. Az affér tragédiával zárul, a nő megfojtja a férfit, péniszét levágja, s magával viszi. Napokkal később találnak rá a zavarodott asszonyra. Oshima filmjében a legprovokatívabb dramaturgiai húzás az volt, hogy a szereplők az aktusokat nem imitálták, ezért vádolták meg pornográfiával Az érzékek birodalmát. A végzetes szerelmi viszony ábrázolásában a nő igazi szenvedélyes-fanatikus nő, aki nemcsak a vászon egyik legodaadóbb, de érzéseit a legbizarrabb módon kifejező prostituáltja is egyben.
Öl, pusztít, nyomorba dönt – Rekviem egy álomért
Darren Aronofsky mai szlenggel élve nagyon odatette 2000-ben készült második játékfilmjét. Történetének főszereplője egy ártatlan párocska, akik barátjukkal közösen drogterjesztésből szedik meg magukat, ám hamarosan rászoknak a szerre, s nemcsak felélik megtakarításukat, de teljesen tönkreteszik saját magukat is. A függés egyik végpontjaként a Jennifer Connelly alakította női főszereplő testét bocsátja áruba, hogy pénzt szerezzen a kábítószerre. Minél mélyebbre süllyed a fertőben, annál megalázóbb és perverzebb dolgokra kényszerül. Aronofsky kíméletlenül fogalmaz: a drog minden vonatkozásban öl, pusztít, nyomorba dönt, s a grafikai ábrázolásban régen láttunk olyan megalázott és kiszolgáltatott embert, mint a prostituálódó Connelly, aki a végén már szépségét is feléli az önemésztő folyamatban.
Aki kéjjel öl – A rém
Még egy megtörtént eset, amelyben a csodaszép Charlize Theron egy prosti sorozatgyilkos bőrébe bújva rútul meg, s válik velejéig gonosszá. Aileen Wuornos élete igazi tragédia volt, nehéz és szörnyű gyermekkorát követően kényszerből lett prostituált még gyerekként, s 13 évesen már teherbe is esett. A film azt a folyamatot mutatja be, ahogy a nő szerelembe esik egy leszbikus lánnyal, s az első gyilkosságát még önvédelemből követi el „munkavégzés közben”. Az 1989-90 közötti időszak sorozatgyilkossággá fajult a nő életében, amelyből összesen hét gyilkosságot vallott be a bíróságon, amelyért halálra ítélték és kivégezték. Wuornos anyagi megszorultságában választotta a prostitúciót mint szakmát, majd utóbb hidegvérű gyilkosként végezte.
Hamupipőke a fertőből – Micsoda Nő! – Pretty Woman
Julia Roberts és Richard Gere már szerepeltek a giccsfilm kategóriában is, nem véletlenül. A szívbe markoló történet a megmentő hercegről és a nehéz sorsú prostituáltról kicsit meseszerű, egy modern változata lehetne a Hamupipőkének, vagy inkább a Hófehérkének a hét törpéjével. A film annyira népszerű még ma is, hogy ha prostis filmről esik szó, akkor mindenkinek Vivien jut eszébe. Nem véletlenül, hisz egy igazi klasszikusról beszélünk, a téma egyik alapfilmje, ami szinte áhított szakmává teszi az utcalányokét. Reményt ad, hogy bárkinek egy szempillantás alatt megváltozhat az élete, és a mocsokból kiemelkedve hercegkisasszonnyá válhat. Nem is beszélve arról, hogy nagyon kis hangsúlyt fektettek a készítők arra, hogy a tényleges prostituált szerepét megmutassák, a love story ebben a filmben fontosabbnak bizonyult.
A japán kultúra árnyoldala – Egy gésa emlékiratai
A gésák világa a mai napig érdekes, rejtélyes és megfoghatatlan, mert nem a nyugati értelemben vett prostituált szerepét töltötték be, hiszen ők kísérők voltak elsősorban, művészek és társalkodók. A 20. század első felében Japán-szerte többnyire az egyetlen lehetőség volt a kiemelkedésre szegény családok leánygyerekeinek, hogyha a szülők eladták csemetéjüket egy okijába, még akkor is, ha csak öltöztető vagy szolgáló lett. A japán kultúrában nagy megtiszteltetésnek számított gésának lenni, csodálattal nézték őket, és a laikusok számára érinthetetlenek voltak. A film Arthur Golden 1997-ben megjelent regénye alapján készült. A könyvadaptáció bevezet minket a gésák világába, láttatja annak árnyoldalát is, de azt is, milyen megbecsült szerepük volt a napi közéletben. Emellett természetesen nem maradhat el a történetből a kis falusi lány felemelkedése a kezdeti megaláztatásokból, amit félbetör a háború, s ez még a gésák sanyarú sorsú lányai között is egy romantikus felemelkedés-történetnek számít. Még szerencse, hogy a végén nem maradhat el a happy end, és beteljesülnek a gyermekkori álmok.
Jodie Foster ártatlansága – Taxisofőr
Van még olyan dolog, amit nem mondtak volna el Martin Scorsese kortalan és utolérhetetlen klasszikusáról? Travis Bickle küldetésének célja a világ jobbá tétele, különösképpen a prostitúció ellen. Ez a feladat szűkül majd le a fiatal Jodie Foster megmentésére, aki tizenkét évesen prostituálódik az utcán. Bickle nem tudja rávenni a lányt, hogy hagyjon fel az utcai munkával és térjen vissza a szüleihez a vidéki kisvárosba. Foster tizennégy évesen játszotta el szerepét, de így sem engedték szülei megnézni a filmet. A fiatal színésznő meglehetős őszinteséggel játszotta a lelkes gyerekprostituáltat, olyannyira, hogy nemcsak a vásznon bizonyult igézőnek: 1981-ben Ronald Reagan elnök ellen merényletet elkövető John Hinckley Jr. azért lőtt rá az USA elnökére, hogy ezzel hívja fel az akkor 19 éves színésznő figyelmét magára. Scorsese filmjében a gyerekprostituált önszántából választja az utcát és az örömlánymunkát.
Csillogás és hírnév: Moulin Rouge
Baz Luhrmann filmjében egy fiatal író szeret bele a Moulin Rouge kurtizánjába, Satine-ba, akit a Montmarte abszolút dívájaként rajong körbe a közönség. Ő előbb csak gyémántért ragyogó jégcsap (Nicole Kidman végső soron csak ebben igazán jó), majd szerelmes céda, akit hamarabb visz el egy halálos kór, semhogy beteljesítse az ásó, kapa, nagyharang… történelmi igazságát. Satine kurtizánsága a mai celebséggel azonosítható Luhrmann színes-szagos darabjában, ahol a közszereplés, csillogás és hírnév jár együtt a prosti foglalkozással. Ilyen értelemben sosem volt annyira vágyott ez a szakma, mint amilyennek a Moulin Rouge mutatja, amennyi árnyoldala van, annyi meg bármilyen más foglalkozásnál megesik.
Főiskola, szexért: Call Girl
Íme, egy darab, ami pőrén és leplezetlenül beszél arról, hogy egy főiskolás fiatal lány hogyan szerez pénzt iskolai tanulmányaihoz pénzért kínált szexuális szolgáltatással. A Call Girl ráadásul szlovén mozi, vagyis benne némiképp a káeurópai fordulatokkal zajlanak az események, s a lánynak a lelkiismerete és a család árnyai mellett meg kell küzdenie a placcért is, ugyanis „szabadúszóként” folyamatosan egzaltálja a lányokat futtató alvilág. A Call Girl érzékletesen beszél arról az elkeseredettségről, ahogy a könnyű pénz reménye egyre több kompromisszum megkötésére kényszeríti a lányt, s élete mind jobban ellehetetlenül az illegalitástól. Ez pedig nemcsak önértékelésre, hanem a gyökereihez való visszatérésre is kényszeríti az amatőr call girlt, aki vidéki kispolgári életét meglátogatva latolgatja életének reális lehetőségeit. A Call Girl szerint sok jó nem származhat abból, ha valaki a főiskolát szexért kapott pénzzel igyekszik finanszírozni, s semmiképp sem szolgál követendő példával a néző számára.
A végzet asszonya: Szigorúan bizalmas
A Szigorúan bizalmas azt a kört erősíti, amelyben a celebséget és a prostitúciót meglehetős egyenlőségjellel igyekeznek összehozni. Az ötvenes évek Amerikájában játszódó moziban egy prostihálózat olyan hölgyeket futtat, akik híres színésznőkre hasonlítanak. Az Álmai valóra válnak! mottóval működő cég egyik „munkatársa” a csodaszép szőkeség, Kim Basinger, aki nemcsak a leggazdagabbak vágyott macája, de utóbb kiderül, hogy egy bűnügy kinyomozásához szükséges információk legfőbb tudora is. A Szigorúan bizalmas kurtizánja kétségtelenül a film noirok femme fatale-jára emlékeztető végzet asszonya, aki saját érdekei miatt csavarja ujjai köré a férfiakat, akár férfiasságuk megragadásával, vagy csupán fejük elcsavarásával. A film világa szerint egy sokra hivatott és szépséges szakmabeli az ötvenes évek USA-jában a legbefolyásosabb emberek közé tartozhatott, még ha életének árnyoldalát látva nem is válik annyira vágyottá élete. A Szigorúan bizalmas ugyanis a felszín csillogása után leás a mélyebb bugyrokba is, s ott már nem sok szépség található.
További, izgató filmtörténeti csokraink itt érhetőek el.
