– Eddig mindig saját maga írta a filmjei forgatókönyvét. Most egy kortárs regényt, Éliette Abécassis írónő filozófus önéletrajzi ihletésű könyvét vitte vászonra.
– Általában egyedül írok, de ez a történet megkövetelte, hogy egy nőt is bevonjak a munkába. A szerzővel, Éliette Abecassisszal és Vanessa Portallal közösen írtam a forgatókönyvet. Meg akartam érteni a nőket, az ő fejükkel, érzéseikkel akartam gondolkodni. Nem tévedhettem a női viselkedés kapcsán. Komolyan vettem a feladatot, nem beszélhettem úgy az anyaságról, hogy nem értettem meg kellően, mit is élnek át ilyenkor az anyák.
– Mennyire változtatták meg a könyvet?
– Éliette műve önvallomás, filozófiai könyv az anyaságról, őszintén, álszentség nélkül beszél benne az író a terhességről, az anyaságról. Sokkal sötétebb hangulatú, mint a film, semmi fény nincs benne. Az író az első gyerekével való terhességét és az azt követő időszakot írja le ebben a könyvben. Mesére vágyott, csodára. Azt gondolta, a szülés lesz élete legboldogabb pillanata. Nem így történt. Mély depresszióba esett utána. A szülés utáni depresszió létező dolog, csak az emberek nem szeretnek róla beszélni, tabuként kezelik. Az emberiség végét jelentené, ha erről tényleg a maga valóságában beszélnénk. A gyerek érkezését mindig gyönyörű eseményként akarjuk megélni, mintha ez csak boldogságot jelentene, pedig a valóság sokkal árnyaltabb. Persze rengeteg olyan pár van, ahol gond nélkül átállnak az új életformára, de a filmben szereplő pár kemény harcot hív egymással, önmagukkal.
– Tabukról akart beszélni, mégis könnyíteni akart a témán. Miért?
– E nélkül nagyon nyomasztó lett volna a történet, és akkor a közönségemet is elveszítem. Az emberek elfogadják, hogy bizonyos ajtók megnyíljanak olyan témákban, amelyekről nem szeretnek beszélni, de fokozatosan kell nyitogatni ezeket az ajtókat.
– Az író könnyen elfogadta a változtatásokat?
– Ő maga mondta, hogy ugye nem képzelem, hogy ilyen sötéten akarom vászonra vinni a történetét. Ők nem maradtak együtt gyermeke apjával. A filmben nyitottabb lett befejezés: a főszereplők útja nem válik el, de mindenki azt a véget láthatja benne, amit szeretne. Az egyéni tapasztalatok más és más végkicsengést adhatnak.
– Hogyan készült a filmre?
– Sok terhes nővel és kisgyermekes anyukával beszélgettem. Nagyon gyorsan közel engedtek magukhoz, könnyen előtörtek belőlük az emlékek. Meglepő volt, hogy mennyi intim dolgot elmondtak. Hallgatva őket az ember rájön, hogy tényleg nem volt könnyű nekik, mire megtalálták magukat az új szerepben. Igaz, hogy női téma, de a férfiakat is érinti az anyaság. Az is érdekelt, hogy a férfiak hogyan változnak meg a szülővé válással.
– A film mégis a Louise Bourgoin által alakított Barbara szemszögéből ábrázolja az újszülött érkezésével kapcsolatos belső tépelődéseket, érzelmi és fizikai változásokat. Nagy kihívás lehetett a színésznőnek ez a szerep: rengeteg meztelen jelenet van benne.
– Én elég szemérmes vagyok, sokkal nagyobb zavarban voltam, mint ő. De úgy gondolom, nem beszélhetek úgy az anyaságról, hogy ne mutassam meg a testet, a bőrt, a húst, a nő testéhez való viszonyának a változásait. Túlburjánzik a test a terhesség idején, amit sokan nagyon nehezen tudnak elfogadni. Átvitt értelemben és a maga valóságában teljes lemeztelenítés ez a film.
– A férfi főszereplő is nehezen dolgozza fel, hogy a gyerek megérkezésével fenekestül felfordul az élete.
– Nicola (Pio Marmaï) átmenetet képvisel a nagy kamasz és a felnőtt férfi között. Az apaság által válik felnőtté.
– Az idő múlása határozta meg előző filmjét, a Hátralévő életed első napját is. Az idő A legszebb dologban is fontos motívum?
– Természetesen itt is megvan az időhöz való kapcsolat, de kevésbé, mint az előző filmemben, amely tényleg az időre fókuszált. Itt a gyerek révén látjuk a múló időt. A végén Barbara ki is mondja: idővel minden megváltozik, csak egy dolog nem, az élet.
– Szokatlan módon legújabb filmje animáció, a Zarafát egy hónapja mutatták be Franciaországban. Miről szól?
– Egy zsiráf igaz története. Egy egyiptomi pasa adta ajándékba ezt a zsiráfot 1827-ben X. Károlynak. A szabadságról szól ez a film. Nagyon büszke vagyok rá.
– Eddig csak nagyjátékfilmeket rendezett. Nem volt furcsa más stílusban kipróbálni magát?
– Nem nagy dolog. Az animáció lényege is, hogy történetet meséljek el. Ez a szakmám, ebben vagyok jó. Itt ahelyett, hogy a szereplőket filmezned, rajzolod őket.
– Milyen filmen dolgozik most?
– A címe No future, egy negyvenéves férfi kríziséről szól. Ha depresszív témákat is választok, azért megpróbálom viccesen megközelíteni őket. A fontos dolgokat néha könnyebb így elmondani.
Bezançon filméről és a heti mozipremierekről bővebben itt olvashatnak.
