Kalandozzon az Örkény-szigeteken!

Száz éve ezen a napon született Örkény István, aki a kedvünkért a feje tetejére állította a világot. Kezdődik a centenáriumi emlékév.

Képzeljük el Örkényt a digitális világban: ahogy egypercesek helyett mondjuk maró gúnnyal megírt Twitter-üzenetekben gúnyolódik a valóságon, vagy a kéretlen levélszemétről ír gyilkos paródiát. Ez már csak azért sem képtelen ötlet, mert ő aztán kíméletlen pontossággal tudta, a technikai körítés igen, de az emberi természet nem változik. És a virtualitásról is többet tudott, mint három szerverszobára való informatikus: megírta például a csak papíron létező gyári munkás, Babik kalandjait, ezzel állítva az örök magyar simlinek irodalmi emlékművet. Úgyhogy Örkény feltehetőleg huncutul méregetné a róla elnevezett honlapot is, ahol a látogatót az író kedvenc írógépe fogadja csilingelve, és ahol részletes tájékoztatást kaphat az érdeklődő a mai napon kezdődő Örkény-év programjairól.

A honlap már három éve üzemel, sőt nem sokkal létrejötte után be is zsebelte a Magyar Tartalomipari Szövetség egyik díját, ám igazi értelmét most nyeri majd el, hiszen nemcsak a programokat kínálja, hanem egyfajta archívumként a centenáriumi év minden eseménye is itt őrződik majd meg. Ezenfelül digitalizált jogtiszta szövegek és különféle hanganyagok is otthonra leltek az oldalon. Ráadásul a projekt az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és az író családja közötti példás együttműködésnek köszönheti a létét, ami fokozza a személyesség élményét, arról nem is beszélve, hogy a 300-nál is több kép valóban közelebb visz bennünket a honlap névadójához.

Mindez számos bejelentéssel együtt az Örkény-év nyitányaként a Petőfi Irodalomi Múzeumban (PIM) megtartott sajtótájékoztatón hangzott el április 5-én. Magát az emlékévet Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter nyitotta meg. Ünnepi beszédében igyekezett a jól bejáratott közhelyeken túl is mondani valami érvényeset Örkényről, nem lehet például nem egyetérteni vele abban, hogy az író nem egy mondata vált a magyar köznyelv és közgondolkodás részévé, és nehéz vitatkozni a miniszter rövid meghatározásával a groteszkről, miszerint pont helyett végül mindig a kérdőjel marad. Hivatalos rendezvényeken egyébként általános alapelvvé kéne tenni az örkényi tömörség törvényét, Réthelyi is erre hivatkozott, és tényleg kellően összeszedett volt az ünnepi beszéde.

Az együttműködés igénye és az egymást erősítő különféle műfajok egyébként az egész emlékév arculatát meghatározzák. Új területtel bővül ugyanis a magyar szellemi glóbusz: itt vannak az Örkény-szigetek. Erről már Balatoni Mónika, a Hungarofest kreatív igazgatója beszélt. Ez idáig kilenc sziget létesült a PIM-et is beleértve. Főként kávézókról van szó, ahol a fekete mellé jut egy hörpintésnyi párlat az író munkásságából is, ráadásul nemcsak magyarul, hanem több világnyelven is, hogy a bámész turisták is találkozzanak a groteszk magyar mesterével. Tervezik ennek a kulturális marketingnek a kiterjesztését is, a szándék az, hogy a nagyobb vidéki városokban is létesüljenek újabb és újabb szigetek, valamint más hordozókra is kikerüljenek Örkény-idézetek: metrókocsikba, nyilvános terekre, akár orvosi várókba is. (Én mondjuk a Tóték vagy az egypercesek olvasgatása után se fogászati gyógykezelésre, se hasi ultrahangra nem mernék bemenni, de az ötlet ettől még jó.)

A sajtótájékoztatón több örömteli bejelentés is elhangzott. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet képviseletében Szebenyi Ágnes sikerként értékelte az Egyperces novellák színpadi feldolgozására kiírt pályázatot, amire 78 középiskola és színjátszócsoport regisztrált. A végeredmény is bizakodásra ad okot: 58 értékelhető produkció született. A versenyt lezáró gálaműsort április 15-én tartják az Örkény Színházban.

Kisebb könyvszenzáció is színesíti az amúgy is gazdagnak ígérkező programkínálatot. Egy bőrönd mélyén lapult az a kisregény, amit az író még 1934-ben írt, és amit elsodort a történelem, vagy inkább az írót sodorták tőle távol a nem mindig kellemes fordulatok és események. Az Április című kötet, amiről megtudhattuk, hogy szertelen, de nagyon is értékelhető alkotás, most a Palatinus Kiadó gondozásában lát napvilágot, és szintén ők adják közre az Egyperces levelek negyedik, bővített kiadását is. A könyv kapcsán Reményi József Tamás elmondta: Örkény, ha szakmázott, akkor is személyes tudott lenni, és a személyes leveleiben is mindig volt szakmaiság.

Nem gondoltam volna, hogy a sajtótájékoztató egyetlen performanszát épp a Magyar Nemzeti Bank alelnökének köszönhetjük majd. Király Júlia elmondta, egész életét meghatározták az egyperces novellák, és rögtön előadott is valamit, amit mondjuk „örkényezés” néven lehetne közkincsé tenni. Ennek lényege, hogy magukat nagyon komolyan vevő szövegeket nagyon komoly, mégis kissé gunyoros Örkény-hangon kell felolvasni, és máris okunk van a kövér derűre. Így tett Király is, amikor felolvasta az író emlékére kibocsátott emlékérem részletes technikai adatait. Ezzel nem untatnánk az olvasót, mert leírva nem olyan vicces, az „örkényizáló” mint online alkalmazás nincs még kifejlesztve, a lényeg: az érme szép és méltó az író emlékéhez. Az Örkény-évet megnyitó Örkény-nap betetőzését a Mi mennyi? – Örkény István százéves című emlékkiállítás megnyitója jelenti, ami április 5-én vette kezdetét 17.30-kor. A kiállítást Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ünnepi beszéde után Esterházy Péter író nyitotta meg. A kiállítás látványosan és ötletesen teremt kapcsolatot az író életműve és groteszk világszemlélete között, elég megemlíteni, hogy a Tótékból jól ismert dobozoknak is komoly dramaturgiai szerep jut, ahogy a film egyik kulcsjelenetében fontos szereppel bíró budinak is. A vendégkönyv pedig nem más, mint egy öreg írógépbe fűzött papír. Itt látszik meg csak igazán az életkorból fakadó versenyelőny: az első bejegyzés Réthelyi Miklósé, aki hibátlanul gépelte be dicsérő szavait.