Az Arany Málna díjat valószínűleg kevés színész teszi ki a vitrinbe: a John Wilson által 1980-ban alapított díj amolyan ellen-Oscarként a filmipar legrosszabbjait igyekszik „honorálni”. Nem meglepő módon a kitüntetettek nem szokták kezüket-lábukat törni, hogy átvegyék az elismerést.
Akadtak azért kivételek: az egyébként elég jól jegyzett holland rendező, Paul Verhoeven személyesen vette át a díjkiosztón az Arany Málnát 1996-ban a Showgirl című filmjéért. A díj történetének nagy triplázójának számít Bill Cosby, és nem mellesleg ő volt egyébként az első olyan nyertes, aki nem szégyellte kézbe venni a díjat, igaz, ezt nem a ceremónián, hanem egy tévéműsorban tette. Arra is akadt precedens, hogy valaki egy évben egyszerre legyen gazdagabb egy Oscar- és egy Arany Málna díjjal, így járt 1998-ban Brian Helgeland forgatókönyvíró. Az egyiket a Szigorúan bizalmas című filmért, a másikat a Kevin Costner rendezte A jövő hírnöke című alkotás szkriptjéért zsebelhette be. Olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, melyikért melyik díjat kapta.
Az Arany Málna kategóriák a filmipari munka széles skáláját ölelik fel, így a „szerencsés” Sandler nem csupán a legrosszabb film büszke tulajdonosa, hanem a legrosszabb férfi főszereplő és a legrosszabb forgatókönyvíró díját is magáénak tudhatja idén. De leszerepelt producerként is, és ami valóban komoly teljesítmény: színésznőként is tarolt, hiszen Sandler sikerrel osztotta önmagára a film női főszerepét is.
Sandler mélyrepülésének van egy olyan áldozata is, aki többet érdemelt volna: Al Pacinónak szintén Arany Málnát ért a feltűnése a filmben, amit művészi döntés nem, legfeljebb csak az elharapódzó nyugdíjpánik magyarázhat.
