Kezdjük is az elején, a leutazásnál. Ha a MÁV járatait választjuk, készülni kell a szaunára, hiszen az ideérkező vonatok valami oknál fogva pont úgy vannak kialakítva, hogy véletlenül se mozduljon a levegő. Embertömeg viszont van. Ez akár negatívum is lehetne, de a leutazók hangulata kárpótol a néha már-már kezelhetetlen melegért. A vonat pillanatok alatt átváltozik bemelegítő-bulivá, ami a fesztiválbuszon csak fokozódik. Ezek a járatok a fesztiválközönséget szállítják az állomástól a helyszínre, ez pedig, valljuk be, nagyon megkönnyíti a helyzetet.
A hőséget a legtöbben a vízben, vagy árnyékban hűsölve töltik, ám itt is akadnak bevállalós, a 40 foktól meg nem rettenők, akik még most is hosszú nadrágban és vastag pulcsiban sétálgatnak a tűző napon. Az aktuális kedvenc azonban az acélbetétes bakancs. Az fesztivál legfeltűnőbb lakójával már a VOLT-on is találkozhattunk. A tetőtől talpig öltönyre emlékeztető kezeslábasban flangáló fiatalember mindenki favoritja lett – az izzasztó nejlon ruházatot a fesztivál teljes ideje alatt hordani fogja. Értékelendő kitartása miatt már egyfajta tiszteletet vívott ki magának az efottozók közt. Ám egy technikai kérdés felmerül: vajon hogyan iszik?
A szervezés még a melegtől is jobban megrémítette a fesztiválozókat. Mindenki a beengedés miatt panaszkodik. Sokan kedden és szerdán órákon keresztül álltak sorban a tűző napon, hogy végre bejuthassanak. Ha már bent voltak, újabb kihívásokba ütköztek a tegnap érkezők, a kempingek megteltek, vagy, ahol volna hely, onnan a biztonsági őrök küldenek el, mondván töltsük fel a szabad területeket. Mission impossible…
A kilátás viszont mindent megér. Éjszaka is a teljes tavat belátni, szól a zene, egy pohár sörrel a parton ülve a panoráma olyan élményt ad, ami egy magamfajta lokálpatriótának megfizethetetlen. Ha már a zenénél tarunk, nem minden zökkenőmentes: az egyik színpadon világítás nem volt, de cserébe a másikon már áram se. A Roadra érkezők háromnegyed órát vártak, míg legalább már hallották kedvencük hangját. A zenekart nem érintette nagyon mélyen a technikai malőr, mert a frontembernek, Molnár Máténak mindössze annyi volt a problémája, hogy a Subscribe zenészei megitták a pálinkáját.
És végül néhány adat a kirtartó közönségről. Hihetetlen, de az idei fesztiválon már most 25 százalékkal többen vannak, mint tavaly ilyenkor. Kopogjuk le, eddig még a mentősöknek sem volt sok dolguk, a legtöbben a meleg és a nap miatt lettek rosszul, vagy elestek, és mindössze egyetlen fiatalt kellett detoxikálóba vinni, ami egy ekkora rendezvényen egész jó eredmény.
Aki esetleg még nem tudja, mit csináljon a hétvégén, még mindig itt a lehetőség, hogy lejöjjön, és élvezze a kellőképpen furcsa, de barátságos és segítőkész egyetemisták derűs társaságát. A koncertekről pedig az EFOTT oldalán részletes információt találhatnak az elszántak. Ami biztos: ma jön a kilencvenes évek elejét meghatározó Alban Nwapa, azaz Dr Alban, aki fergeteges retro partyt ígér. Hello Africa!
Update: csütörtök estére az EFOTT-ot is elérte a heves zivatar és a jégeső. A tömeg Kozsó koncertjére tódult, mert az volt az egyetlen igazán fedett helyszín.
