A londoni Oxford Streeten 1962. július 12-én lépett a Marquee Club színpadára a Rolling Stones. Az eltelt ötven évben a banda több mint két tucat lemezt adott el, több mint kétszázmillió példányban, több mint száz toplistás dalt írt, és több ember előtt játszott, mint bárki más a történelemben. Fellépett kis klubokban, hatalmas arénákban, Rio de Janeiróban a világ legnagyobb koncertjét adta: másfél millió ember előtt muzsikált.
„Tíz év munka, negyven év időtöltés!” – mondta a Rolling Stones dobosa, Charlie Watts arról, milyen is volt együtt zenélni Jaggerékkel. Watts csak 1963 januárjában lett tagja a Rolling Stonesnak. De mit mond az évfordulóról a gitáros, Keith Richards, aki időnként összebalhézott szerzőtársával, az énekes Mick Jaggerrel? „Sokat gondolkodtam az évek során, hogy mi segített a Stonesnak, hogy idáig eljusson, és úgy gondolom, jelentős részben Mick hajtóereje. Hatalmas frontember, aki mögött öröm játszani.” Nohát! Persze mindehhez Mick Jaggernek és Ronnie Woodnak is volt néhány szava.
A legendás brit zenekar fennállásának ötvenedik évfordulójára könyvet ad ki Rolling Stones 50 címmel, több mint ezer fotóval, koncertplakáttal, borítótervvel. A könyv magyar változata július 12-én jelenik meg − egy időben az eredeti angol és más, egyéb nyelvekre fordított kiadványokkal −, a Show Time Budapest gondozásában, Földes László Hobo ajánlásával.
Az együttes és a Thames&Hudson kiadó az elmúlt hónapokban a Daily Mirrorral együttműködve állította össze a jubileumi kötetet. A könyv elkészítéséhez a Daily Mirror − amely a napilapok közül a leggazdagabb Rolling Stones-fotógyűjteménnyel rendelkezik − megnyitotta archívumát, a fényképek többségét a közönség korábban még nem láthatta. Az önéletrajz a zenekar által válogatott, saját szavaikkal kommentált képekből áll, amelyek az öniróniától sem mentesek. (Charlie Watts és Keith Richards gondolatait e könyvből idéztük.)
