Június 27-én életének 87. évében elhunyt Carlo Pedersoli, aki Bud Spencer művésznéven valóságos nemzeti hőssé vált a nyolcvanas években Magyarországon. Filmjeit egytől egyig milliók tekintették meg a mozikban, s nézik még ma is a televízióban. Terence Hill-lel alkotott, bumfordi, de jóságos párosuk évtizedeken át pofozkodott a vásznon, s nem csak a magyar, de az európai nézők milliói is nagy kedvvel és örömmel követték újabb és újabb kalandjaikat.
A hatalmas termetű, mackókinézetű férfi egészen kivételes életet élt, olyan változatos karriert futott be, amire csak irigykedve lehet tekinteni.
Carlo 1929. október 31-én, Nápolyban született, s már csecsemőként is hatalmas volt, ugyanis 6 kilogrammal született. Kisgyerekként kezdett el úszni, majd lett versenysportoló, miközben a tanulmányi eredményei is kimagaslók voltak.
Alig múlt 16 éves, amikor a római egyetem vegyészkarára iratkozott be, később jogásznak tanult és ügyvédként végzett. Amikor családja a második világháborút követően rövid időre Brazíliába költözött, megtanult portugálul. Később visszatért Olaszországba, ahol előbb mellúszásban szerzett olasz bajnoki címet, majd 1950-ben gyorsúszásban vált Itália legjobbjává – és első olaszként úszta a 100 métert egy percen belül. Úszókarrierjével párhuzamosan vízilabdázott is, nem is akárhogyan! Előbb az Európa-bajnokságon 4. helyezett csapat tagja volt, majd kétszer, Helsinkiben és Melbourne-ben is szerepelt az olimpián.
A jóképű Pedersoli igazi celeb lett, kisebb filmszerepekben már az ötvenes évek legelejétől feltűnt, énekelt és reklámokban szerepelt. Később meg akarta tapasztalni, milyen a kemény fizikai munka, ezért az Amazonas őserdejében kamionsofőr volt, útépítéseken, erdőirtásokon dolgozott. Első munkanapján állítólag úgy igazította el a kamionkulcsot kezébe nyomó művezetője, hogy
„az elődödet meggyilkolták, sok sikert”.
Bár Pedersoli szépfiú volt, mégis megható magánéletet élt: 1960-ban 16 évnyi ismeretség után elvette fiatalkori szerelmét, Maria Amatót, akivel esküjének megfelelően haláláig hűségesen együtt élt, s három gyerekük született.
Pedersoli a hatvanas évek második felében döntött úgy, hogy komolyan a színészet felé fordul. 1967-ben példaképe, Spencer Tracy tiszteletére, valamint kedvenc sörmárkája, a Budweiser után vette fel a Bud Spencer nevet. Ugyanebben az évben kapott először főszerepet, s mindjárt Terence Hill partnereként Az Isten megbocsát, én nem! című spagetti-westernben. A páros 1985-ig összesen 17 közös filmben szerepelt, majd 1994-ben még egyszer utoljára összeálltak a Bunyó karácsonyig című filmben.
Barátságukról Spencer utóbb úgy nyilatkozott, hogy
„nem gondoltuk, hogy mi leszünk az egyetlen duó a filmtörténetben, amely nem oszlik fel. Ennek oka az, hogy nagyon jó barátok vagyunk”.
Spencer az 1970-es Az ördög jobb és bal keze után vált igazán nemzetközi sztárrá, különösképpen Európában volt közkedvelt. Magyarországon a Különben dühbe jövünk, valamint az És megint dühbe jövünk révén vált kultikussá a páros, de milliók látták a Nyomás utána, a Bűnvadászok, a Nincs kettő négy nélkül, a Kincs ami nincs és az Én a vízilovakkal vagyok című vígjátékaikat.
Spencer szólóban is hatalmas népszerűségnek örvendett a Piedone-sorozatával. Ez és a szinkronszínészként őt mindvégig tolmácsoló Bujtor István hasonló alkata eredményezte utóbb a magyar Ötvös-csöpi sorozatot. Spencer nagy egyéni sikerei között említendők a Piedone-filmek mellett a Bombajó bokszoló, az Akit buldózernek hívnak, az Aladdin és az Aranyeső Yuccában című filmek is.
Figyelemreméltó, hogy fegyveres erőszak szinte sosem volt a filmjeiben és a verekedései sem vérességükről, hanem börleszkszerű paródiaként váltak ismertté. A hatalmas esések, valamint az ütések csattanásainak hangjai önmagukban is emblematikusak voltak, csakúgy mint a filmek szállóigévé vált aranyköpései.
A közönségfilmekért tett fantasztikus erőfeszítéseit több díjjal jutalmazták, 2010-ben Olaszországban David di Donatello-életműdíjjal tisztelegtek karrierje előtt. Változatos élete során helikopter- és repülőgépvezetői engedélyt is szerzett, 2005-ben kipróbálta magát a politikában is, miközben különféle vállalkozásokba kezdett. A mindig is elképesztő súlyt cipelő Spencer az életben is nagyevő hírében állt, végül természetes halált halt, s családja körében, római otthonában távozott az élők sorából hétfőn este negyed hétkor.
Fia, Giuseppe Pedersoli szerint nem szenvedett, s utolsó szava az volt:
„Köszönöm!”
Mi köszönjük, buldózer!
