Bárdos László 1955. április 11-én született Budapesten. 1969-től 1973-ig a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba, francia tagozatos osztályba járt. 1973 és 1978 között elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karát: magyar-francia, majd harmadévtől összehasonlító irodalomtörténet szakos volt – olvasható az ELTE honlapján.
Államvizsgája után, 1978. augusztus 1-jétől a 20. századi magyar irodalomtörténeti tanszéken tudományos segédmunkatársként kezdett dolgozni, majd tudományos munkatárs lett. Közel negyven éven át, folyamatosan ugyanezen a tanszéken oktatott – ma Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék néven működik az egység.
Egyetemi doktori disszertációját, mely Ady Endre lírájával foglalkozott, 1981-ben védte meg. 1997-től egyetemi docens, phd-fokozatát 1996-ban szerezte. Az 1990-es években négy féléven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának vendégtanára volt. 1982-ben, majd pedig 1989-ben ösztöndíjasként két-két hónapot töltött Párizsban, főként a modern francia költészet történetét tanulmányozta. 1992-ben meghívták a bordeaux-i lírai fesztiválra, majd a párizsi Magyar Intézetben tartott előadást. 2005-ben egy József Attila-konferencia, 2006-ban egy nemzetközi költőfesztivál alkalmából járt a francia fővárosban.
Időközben szépirodalmi írásai is megjelentek: verseskötetek, novellák, műfordítások. Több francia költészeti gyűjteményt szerkesztett az Európa Könyvkiadó számára. 1984-től főmunkatársa (irodalomelmélet és modern francia irodalom), valamint gyakori szerzője volt a Világirodalmi Lexikonnak. 1988-tól 2004-ig a Magyar Írószövetség tagja volt, ekkor kilépett a testületből. 1994-ben Greve-díjat, 1995-ben Artisjus irodalmi ösztöndíjat, 1996-ban Soros irodalmi ösztöndíjat kapott.
Temetéséről később intézkednek.
