Teljesítményét közben el is ismerték: 1991-ben Pannónia-díjat, 2005-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, 2013-ban Balázs Béla-díjat kapott. Művein három-négy generáció nőhetett fel, a szívéhez pedig elmondása szerint minden műve közel állt: elsőre csak a Vízipók-csodapóknál volt bizalmatlan, félt, hogy a pedagógiai jelleg miatt nem lesz a műfajra jellemzően kellőképp szórakoztató a sorozat. Aztán a dr. Kertész György halbiológus által írt mese is meggyőzte, tehát tévedett, mikor tartott az ötlettől – vallotta később.
A rendszerváltás után a számítógép-grafikák terén is alkotó zenészre pedig ez a tépelődés, önkritika a humor, önirónia mellett láthatóan jellemző volt. Milyen követelményeknek kell megfelelni egy főcímdalnál? Egynek, hogy a zene legyen odaillő, „de hát ez mindenre vonatkozik” – jegyezte például meg a ManóProgramnak. Hetvenöt évesen pedig pályájára így emlékezett vissza:
Mivel a magyar rajzfilm mára gyakorlatilag eltűnt a pénzhiány miatt, nekem sincs igazán feladatom most. Sok mindent más körülmények között máshogy tettem volna, így vegyes érzelmekkel tekintek vissza eddigi pályámra. Ennek ellenére úgy foglalnám össze: így is jó volt...
