Közmunkatábor, valahol Magyarországban, 2014 tavaszán. Esteledik. A megfáradt rabok nyugovóra térnek konténerükbe, az őr gumibotjával kapcsolja le a helyiségben a villanyt. A melósok elcsigázottak, vagy ők nyöszörögnek, vagy az ágy recseg alattuk. Egyedül a sarokból jön másfajta zaj. Egy fűkaszálásra kárhoztatott zongorista nyúl ki vékonyka és lyukacsos takarója alól, hogy bedugja okostelefonjának töltőjét a konnektorba. Készülékén behozza a netet, és rutinos mozdulatokkal nyitja meg a Szabad Európa Rádió honlapját, szeretné ugyanis meghallgatni, amint Bolgár György bejelentkezik, és lejátssza neki azokat a Republic-dalokat, amelyeket betiltott előző évben az Orbán-kormány.
Charles Gati, Haraszti Miklós és Mark Palmer szerint olyan súlyos a helyzet, hogy még ezt is el tudják képzelni. Ugyanis hárman együtt jegyzik a Washigton Postban azt a cikket, amelyben azt indítványozzák, hogy indítsák újra a SZER magyar nyelvű adását. Korábban is beszéltek erről, ahogy az urakhoz hasonlóan mérvadó és független Paul Lendvai is kifejezte már ez irányú vágyait. (Nem is tudom, miként maradt ki a triumvirátusból a bécsi káeurópa- és populizmus-szakértő és egykori lapombudsman.) Az írásban itt jön egy jó kis balkánozás, a fékek és ellensúlyok pedig ugyanúgy hiányoznak, mintCole Michael szignója.
Na de hála a professzornak, az EBESZ egykori sajtószabadság-képviselőjének, és a korábbi nagykövetnek, van három nyomós ok, hogy miért is kell nekünk 1993 után újra magyar SZER. Az első a legtriviálisabb: megszűnt a médiaszabadság, és itt ők lesznek költőiek, nem én: „amely minden más szabadságjog gyökere és legfinomabb gyümölcse”. Nos ezt egy rövid példával cáfolnám. Le lehet ma írni Orbán Viktorról, hogy kedves vezető? Le. Lesz ebből botrány, lapfelszámolással? Nem, csak elnéző mosoly, esetleg brutális röhögés. Attól pedig a szabadság még szabadság.
Aztán azt is gondolják az urak, hogy azért kell ide SZER, mert „az Egyesült Államok elleni legújabb orosz és magyar támadások közötti hasonlóságok alapján Magyarország lehet Putyin alkotmányos diktatúrájának első ideológiai előretolt állása”. A nem létező nyelvmúzeum párttörténeti osztályára illő kis szösszenet, bele is kezdenék egy jó kis szabadnépezésbe legott, de hát a nevezett orgánumhoz a felsoroltak közül ugyebár senkinek nincsen semmi köze.
Személyes kedvencem viszont a következő pont: „Európa elmúlt századának egyik tanulsága, hogy a nacionalista kormányok műsorsugárzási monopóliuma nemzetközi feszültséghez vezetett, s Orbán Viktor antidemokratikus intézkedései arra bátoríthatják a szomszédos Szlovákia és Románia vezetőit, hogy utánozzák az idegenellenes érzelmek és a szabad vitának a közösségi rádióban való elutasításának kombinációját”. Hogy a Washington Post olvasói ebből mit fognak fel, azt nem tudom, amúgy pedig antidemokratikus intézkedésekért a második Orbán-kormány hivatalba lépése előtt sem kellett szomszédba mennie (illetve jönnie) Ficóéknak, maguktól is beintettek a magyar nyelv használatának, ha úgy tartotta kedvük. De tény, hogy ez a legerősebb érv a Szabad Európa Rádió magyar adása mellett: a felvidéki magyaroknak valóban nem jönne rosszul egy ilyen csatorna.
Hogy milyen? Haraszti, Palmer és Gati szerint tárgyilagos, és nem feltétlenül olyan ellenzéki hangvételű, mint amilyen a SZER volt a hidegháború idején. Ezek szerint az összes balos, meg liberális lap elfogult, nem tárgyilagos, és nem objektív, hiába állítják magukról ezeknek az ellenkezőjét. A magam részéről tudtam ezt mindig is, de azért néha nem árt, ha ilyen mérvadó szakemberek megerősítenek ebben a hitemben. Köszönöm.
