Minden pillanatban jelen lenni – nagyjából így lehetne összegezni a korszak egyik legfontosabb és leginkább ismert jellemzőjét. Kis túlzással: aki nem online, az nincs is. Például a Facebook roskadozik a valódi tartalom nélküli üzenetektől, itt az interakció már csak önmagáért való jelenség. Valami különös mentális viszketegség uralkodott el, izgága üzenetküldőkkel van tele minden, akik nem bírják ki, hogy ne tudjunk róluk valamit.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert Rakonczay Gábor meg most már az exe a Facebook-on – hát hol máshol! – közölte a körmét rágó magyar társadalommal, hogy házasságuk tönkrement, s ennek eredményeképpen bizony el is válnak. Azt gondolták, hogy ez ránk tartozik.
Különösebben nem érdekel Rakonczay; persze örülök, hogy nem nyelte el a nagy víz, s kellenek a sikerek is, örüljünk az életnek, jöjjön a boldogság, ránk fér. Volt média meg felhajtás, megvolt a tizenöt, de talán még a tizenhat perc is. Úgy tűnik, hogy „kisgömböc-jelenséggel” állunk szemben. E „tizenhat perc” olyan „bevállalóssá” tette a hajóst, hogy azt gondolja, neki meg kell osztania a magánéleti rezdüléseit a nagyérdeművel. Nem kell. Ott van benne: magánélet. Ha az emberek egy része kíváncsi is Rakonczayra, az inkább az evezővel van összefüggésben, semmint hogy éppen mi a helyzet vele párkapcsolati téren.
Komolyabb figurának gondoltam ezt az embert, hiszen jegyzett sikerei vannak, amire méltán lehet büszke. Nagyon remélem, nem kell arról olvasnunk majd, hogy válása után éppen kivel látták valamilyen randigyanús helyzetben.
Persze el lehet indulni a médiamajommá válás útján is, csak aztán ne csodálkozzunk azon, ha csak a szart kapjuk.
origo.hu
Menczer: A teljes magyar dollármédia cinkos, támogatnak egy hazaárulót – videó
