A Balatonról és a wakeboardpályáról álltak ismét munkába

Sikerült a Magyar Olimpiai Bizottságnak az átnevezés, megkapta a rajtjelet Rióra Tótka Sándor és Molnár Péter K-2 200 méteren.

– Várta már, hogy éjjel megcsörrenjen a telefonja?
– Vártunk az értesítésre, hogy mi lesz a sorsunk, és éjjel fel is hívtak Rióból, hogy sikerült az átnevezés, utazhatunk az olimpiára. Most már tudom, hogy mit jelent az a hollywoodi szófordulat, hogy álmodom-e vagy ébren vagyok… Nehezen is tudtam visszaaludni. Ne haragudjon, de még most is csak keresem a szavakat, annyira boldog vagyok – mondta nevetve Molnár Péter.

– Az edzője, Hüvös Viktor azt mondta, gyakorlatilag a wakeboardpályáról kellett összeszedni önt, amikor kiderült, hogy esély nyílik a szereplésükre.
– Igen, az elmúlt két hétben már nem edzettünk, pontosabban aktívan pihentünk. Én a családommal, a barátaimmal a Dunán töltöttem el ezeket a napokat, Sanyi pedig a Balatonról tért vissza. Innen kell most visszaállnunk, de az első edzések alapján nem vagyunk olyan rossz állapotban.

– Amikor kirobbant ez az ügy…
– Amivel nem akarok és fogok foglalkozni.

– Rendben. Szóval, amikor kirobbant ez az ügy, az jutott az ember eszébe, hogy önöknek mindent kétszer kell megnyerni. Tavaly a milánói világbajnokságon az aranyéremért is kétszer kellett elrajtolniuk…
– Nem tudom, hogy meddig bírjuk ezeket a megpróbáltatásokat, de úgy tűnik, ez a mi utunk. És ugyebár olimpiáról van szó. Amit soha senkinek nem adtak könnyen. Hosszú, alázatos munka kell, hogy kijuthass, rengeteg lemondásra van szükség. Még a csillagoknak is úgy kell állni, a szélnek is úgy kell fújnia, hogy ott lehess. Én ezekkel a lemondásokkal, ezekkel az érzésekkel együtt szeretem nagyon ezt a sportágat.

– Ez a helyzet vett le a vállukról terheket?
– Amikor tavaly megnyertük a világbajnokságot, akkor borzasztóan örültünk, de viccesen meg is jegyeztük, hogy jól megnehezítettük a saját dolgunkat, hiszen mindenki a mi skalpunkat akarja majd megszerezni. Most úgy érzem, innentől kezdve nekünk minden ajándék. A döntő a minimum, ott pedig már bármi megtörténhet, de azokkal az érzésekkel, amelyek most kavarognak bennünk, szerintem biztos, hogy jóval a tudásunk felett fogunk teljesíteni. Van egy kiváló párom, Tótka Sándor, egy zseniális edzőm, Hüvös Viktor személyében, akinek hiszek a felkészültségében és abban is, hogy megoldja ezt a helyzetet is. Nincs bennem félelem, nyomás, csak öröm.

– Aludtam éjjel, reggel a MOB sajtósának e-mailjére ébredtem, hogy elintézték, sikerült benevezni minket az olimpiára. Teljesült az álmom – mondta Tótka Sándor.

– Gondolom, nem bánja, hogy félbe kellett szakítania a balatoni nyaralását.
– Ugye csak viccel!

– Milyen állapotban érzi magát?
– A július közepi országos bajnokságig teljes erőbedobással készültünk, két hetet hagytunk ki, bár én nem álltam le teljesen. Futottam, részt vettem a Balaton-átúszáson és segítettem a minszki U23-as világbajnokságra készülő Birkás Balázs és Balaska Márk felkészülését, vagyis kajakoztam is. Amikor elkezdtünk a héten edzeni, akkor volt némi bizonytalanság, hogy milyen állapotban leszünk, de úgy érzem, mindkettőnknél rendben volt minden. Az idei felkészülésünk egészen téltől megfeszített tempóban zajlott, plusz cipeltük magunkkal az esélyesség terhét is, és meglehet, el is nyomott volna minket, ha feszengve, eredményorientáltan kell várnunk a rajtot. Úgy gondolom, jót is tett nekünk ez a két hét kikapcsolás, bár azért lelkileg nehéz volt feldolgozni az érzést, hogy nem mi megyünk az olimpiára, és minden elúszott, amiről álmodoztunk. Most újra tervezhetünk, de nem tudok ígérni semmit. Csak azt, hogy igyekszünk minél gyorsabban kajakozni és a legtöbbet kihozni magunkból. Készülünk és nagyon várjuk már, hogy mi is ott legyünk a rajtnál.

– És azt is megbeszélték már, hogy egyesben ki indul?
– Igen. Nyilván mindketten szerettünk volna rajtolni, de úgy határoztunk, hogy Moli álljon rajthoz egyesben. Egyrészt a válogatók alapján így helyes, másrészt fiatalabb vagyok, mint ő, s talán lesz még lehetőségem erre más olimpián is.

„Az első edzések meglepően jók voltak, de a mi szakmánkban az egész jó nem feltétlenül elég. Azt mondom, nem volt rossz és majd meglátjuk, Rióban mi sül ki ebből – mondta Hűvös Viktor, amikor tanítványai állapotáról faggattuk őt. – Rossz érzésekkel váltam el tőlük az országos bajnokság után. Láttam, hogy top formában vannak, életük legjobb állapotában és nem oda készülnek, ahol a helyük lenne, hanem az egyik a Balaton-parton, a másik majd a Dunán sütteti a hasát az olimpia idején. Fájt ezt látni, de az élet úgy tűnik, nagy rendező.” Hüvös Viktor most nincs egyszerű helyzetben, hiszen speciális edzéstervet kell kidolgoznia a fiai számára, úgy, hogy fizikailag edzett állapotba kerüljenek, ugyanakkor ne essenek át a ló túloldalára, „túledzettségi” állapotba. „Akivel lehet, most konzultálok erről a helyzetről, kikérem a short trackesek trénere, Bánhidi Ákos véleményét, akinek szakmai tudását nagyra tartom, és segít nekünk a Sportkórházból Kovács Péter, valamint Kobus Balázs is, hogy jól megtartsuk az arányokat. Úgy kell a srácokat a komfortzónában tartani, hogy sose legyenek fáradtak, mert most egy rendes alapozásra nincs idő. Vlagyimir Isszurin orosz sportelméleti szakember szerint, ha a fő versenyek előtt egy-két héttel visszavesz az ember, akkor azt is kockáztatja, hogy a rajtra aluledzett lesz a sportolója. Ő azt javasolja, hogy két héttel a verseny előtt úgymond meg kell pihentetni a sportolót, majd ezt követően újra intenzív edzést kell tartani nekik. Hát mi most kénytelenek vagyunk ezt a módszert követni. Rióban meglátjuk, hogy mire megyünk vele.