Többen vagyunk, akik az ember sorsán és kiszolgáltatottságán megrendülünk, nem pedig gúnyolódunk. Akik részvétet érzünk a tékozló fiú iránt. Hiszen talán éppen akkor dönti el, hogy visszamegy atyjához bocsánatát kérni, amikor a mardosó éhség miatt a moslékosvályú fölé hajolna. Ennyit a moslékzabálásról, nem keresztény vagy zsidó, hanem emberséges vagy embertelen szemszögből.
Kertész Ákos újabban azokat a zsidó honfitársait is megbélyegzi, akik úgymond „asszimilálódtak”. Ezt a szót a XX. század elején a zsidó emancipálódásra, alapvetően pozitív fogalomként használták. Kertész visszament a XIX. századba? Szerinte Szerb Antal csak asszimilálódott, mikor megírta a magyar irodalom történetét? A magyar kórházban gyógyító, magyar iskolában tanító zsidó származású ember neki talán nem magyar? Még szerencse, hogy legtöbbjüknek eszébe sem jut, hogy ők aszszimilálódnak, hiszen itt születtek, magyarul beszélnek, magyar barátaik vannak, vagyis magyar zsidónak vagy zsidó magyarnak vallják magukat, gyűlölködés nélkül.
Kertész Ákos szemlélete torz, és mérgezi a magyar–zsidó együttélést. Magyarokat és újabban magyarságukat vállaló zsidó honfitársait is gyűlölő szavai visszahullanak rá. S ő valójában az általa földobott kövek visszaesése okozta sebek elől menekül. Hiába megy Kanadába. A lelkiismeret elől nem lehet emigrálni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!