Minden metróállomás mind a négy bejáratánál reptéri beléptetőkapuk vannak, és minden táskát átvilágítanak. Legalább húsz emberre van szükség az összes ilyen poszton, ezek többsége vörös karszalagos kis gimnazistának néz ki. Nyilván így érik el az általános foglalkoztatást, mert koldust nemigen látni, csak szemétszortírozót.
Az olimpiai stadionok az esemény múltával nem egy országban kihasználatlanul állnak, a derék pekingiek viszont az egyetemi campusokra tervezték ezeket, és most a diákoknak nyújtanak sportolási lehetőséget. Cserébe húszezer önkéntes egyetemista segített be a vendégek irányításába.
A kínaiaknak megvan az a kedvesen bensőséges szokásuk, hogy mikor hazamennek, levetik ruhájukat, és a boltba, postára, szomszédhoz már egy szál szakadt alsóban, atlétában battyognak át. Az olimpia idején kész propagandakampányt kellett indítani „öltözz föl, ha kimész az utcára!” jelszóval.
A férfiak udvariasan viszik vállukon az asszony táskáját, és elég mókásan festenek a „Hello, Kitty!”-s meg csupa csillám retikülökkel. Ugyanakkor lehet, hogy közben az asszony cipeli a gyereket, a bevásároltakat és a bőröndöt, ami az udvariasság értékéből semmit se von le.
Ha parkot építenek, mindig szem előtt tartják a fengsuj elvét, ha tavat kanyarítanak ki a földből, a kiszedett földből dombot is emelnek, hogy az egyensúly ne boruljon.
Az igénytelenség is határtalan, simán uzsonnázgatnak nejlonzacsiból az utcán. Sőt: a Csintao sörfesztiválon, mikor elfogytak a korsók (el is loptak néhányat), zacskóban mérték ki a malátalét, még szívószálat is adtak hozzá.
Egész Pekingben, értsd a húszmilliós város csaknem minden járdáján megcsinálták a vakvezető sávot. Csodás dolog, hogy egy látássérült biztonságban végigszambázhat a metropoliszon. Azaz végigszambázhatna, ha lenne elég parkolóhely, és a püffedt, nagy verdákkal nem repesztene rá mindenki a vakvezető sávra. Mert a parkolóhely viszont hiánycikk. Igaz, vak embert Kálmán csak egyetlenegyet látott ottléte alatt, az is csokornyakkendőt viselt, és nyugati melódiákat zongorázott egy bárban. Kedvence pedig az az eset volt (ezt le is fotózta), amikor egy rendőrautó foglalta be a vakvezető sávot! Szjeszje, azaz köszönjük, biztos úr!
