Egy idős asszony, nyugdíjkorban, akiről azt tartja a közhelyes locsogás, ráér, hová is sietne (ha csak a temetőbe nem, teszik hozzá viccesek), a sor legvégén állt, azonnal az előtte levő helyre mutatott, jöjjön csak, kedvesem. Ne törődjön vele, micsoda emberek vannak! – mondta szándékosan hangosan, hogy a két nagyszájú is meghallja. Azok mindketten hátranéztek, de szóra sem méltatták.
Mekkorák a gyerekek? – kérdezte az idős asszony. Egyik tizenkettő, ő elég nagy már, a másik még kicsi, hatéves. Fiúk mindketten? Azok – mondta a nő sóhajtva, vagyis hogy a fiúkkal több a baj, percig sem nyugszanak, míg két lánytestvér békésen eljátszogat a babaszoba bútoraival. Anyást. Azt szoktak. Mert a papás-mamás a csonka családok okán lassan feledésbe merül.
Az én magas szárú cipőmön látják, folytatta az idős asszony, nehezen járok, de sosem engednek előre. Még ha a kosaramban csak tíz deka parizer van is. Lassan araszoltunk a pénztárhoz. Rám került a sor, fizettem. Furcsa kíváncsiság parancsolta, meg kell várnom a nőt. Lehet, csak hogy még egyszer lássam a szép arcát. Húztam az időt, a szatyrommal matattam. Kisvártatva elsietett mellettem. Az utcán két gyerek várta, egy magas, idősebb és egy kisebb, aki a nagyobb kezébe kapaszkodott. Itt vagyok, kiáltotta az anya. A nagyobb fiú hátrafordult. Akkor vettem észre furcsa tartását, jobb válla jóval lejjebb volt a balnál, teste hossztengelyében valamelyest megcsavarodott, és térdét nem tudta kiegyenesíteni. Siessünk! – mondta az anya, azzal elindultak. A kisfiú szaporázta, de a nagyobbtól szánalmas kacsázásnál többre nem tellett. Sietett, de ez korántsem volt elég, hogy a közeli megállóba érkező autóbuszt elérjék. Megálltak, most már mindegy, a következő csak tíz perc múlva jön, volt hát idő, az anya megigazította a nagyobb fiú sálját, aztán felemelte a zacskót a két pogácsával. Majd később megeszitek, mondta. Akkor ért melléjük az autóbusz. A mögöttes forgalmat fékezésre kényszerítette, úgy állt meg. Röviden dudált. Kinyílt az első ajtó. Az anya a vezető pillantását kereste. Az intett, gyerünk, gyerünk, hamar. Először a nagyfiú kászálódott fel, egy utas lehajolva segített, aztán az anya a kicsivel. Máris indult az autóbusz tovább.
