Pisilő kisfiú

Leó tudomást szerzett Filc Kálmán brüsszeli szakmai útjáról, mert a postás elmondta a közös képviselőnek, az meg kábé mindenkinek.

Kálmánt cseppnyi kukijú, puhány kisgyerektestű gnómocskák állják körbe, úgy érzi, éjszaka is azt fogja álmodni, hogy egész hadseregnyi pisilő fiúcska ontja rá borostyánsárga nedvét, belefullad a százszázalékosan autentikus, gyöngyöző brüsszeli lébe, mellyel a kölök hajdan az ellenséget is leigázta a várfalra kiállva, halálmegvető bátorsággal végezve szükségét. És lehet, hogy az ellenséges tábornokok is csatak verejtékben ébredtek másnap, mintha egész éjszaka az összes brüsszeli kisgyerek őket pösölte volna telibe, mintha minden pórusukon egy induri-pinduri gyerekecske pösölt volna kifelé, és visszavonulót fúvattak, mielőtt még késő lesz. Akadt a polcokon mindenféle, csak épp az egyik elmerült volna egy söröspohárban, a másiknak a micsodája nem éri fel a korsó peremét, a legtöbb pedig csak pózolt kiszáradt mütyürkével, mint a faszent, két pici ujja közé csippentve akármijét, ám egy csepp nem sok, annyi vizeletmintát sem képes kifacsarni a doppingbizottság előtt, nem lesz ebből érem, kérem szépen, itten csorgatunk vagy vicsorgatunk.

Annyi viszontagság után Kálmán kénytelen volt betérni a szecessziós fajanszpiszoárokkal, bőrtapétával és kristálycsillárokkal ékes Cirióba, szerencsére csak két lépés a főtértől, az apró Saint-Nicolas-templom mellett éppen, melynek pillérei közé szépen beékelődtek a boltocskák, óra-ékszer, divat, gofri, itt, belga földön, szent és profán, egyház és kereskedelem jól megfér egymással, a neogót Sainte-Catherine oldalában még közvizelde is üzemel, le lehet csurizni a templomot, akár minden valláskritikai él nélkül, csupasz fiziológiai szükségszerűségből. Kálmán egy 11 százalékos Duvellel csillapította a kudarc felett érzett elkeseredettségét. További meddő kutatás után a Falstaffba vezetett az útja, ahol egyszer fantasztikus paradicsomos húsgombócot evett, most azonban egy 12 százalékos Bush beer iránt érzett olthatatlan szomjúságot, utána újabb pisilőkisfiú-hadakat szemlézve a Delirium Tremens rózsaszín elefánttal ékes cégére alá jutott, ahol egy háromszoros erjesztésű apátsági Grimbergen Triple Malt kínált neki enyhületet, későbbről csak annyira emlékszik, hogy a beginák terén vörös fejjel, üvöltve toporzékol, talpa alatt recsegnek-ropognak a ripityomra tört gipszkölykök darabkái, miközben két angyali küllemű, foszforeszkáló formaruhás rendőr közelít hozzá, végtelen jóindulattal.