Laci meg egyre jobban elborult. Mesélték a falusiak, hogy ügyét intézni a hivatalba öt perccel ebédidő előtt érkezett, és amikor siettetni próbálták, dührohamot kapott. Kikérte a maga és a nap nevében. Miről beszélnek? A nap állása szerint még csak tizenegy óra van. Tizenegy órakor tán még csak lehet ügyet intézni, nemdebár? Mivé lett a világ! Valaki hoz egy hülye rendeletet, a sok birka meg béget. Menjenek már ki az iroda udvarára, és nézzenek fel az égre. Na? Na? Ráncigálta ki őket az udvarra a mi Lacink. Hát nem látják, hogy a nap még nincs delelőn? Milyen bizonyságot szeretnének még? Új idő, új idő, hagyják már abba ezt a hablatyolást az új időről. Tökfilkó népség.
Nincs új idő, kiabálta, miközben berúgta a nagy fekete Pannóniát, nincs új idő, egyszer s mindenkorra vegye már végre tudomásul az egész irodai bagázs, hogy nincs új idő. Csak egyetlenegy idő van, és egyetlenegy idő marad mindörökre, az pedig nem más, mint a régi idő.
