Csányi Sándor, az MLSZ elnöke hétfőn este a Magyar Sportújságírók Szövetségének szervezésében rendezett háttérbeszélgetésen egy hivatalos sajtótájékoztatóhoz képest kötetlenebb hangnemben és hangulatban nyilvánult meg futballunk aktuális kérdéseiről. A 120 perces fórumról már részletesen beszámoltunk, egy témakör azonban alapos utánagondolást érdemel. Ez pedig a szövetségi kapitány ügye. Mármint a Dárdai Pált követő szövetségi kapitányé, mert Csányi megerősítette, hogy a – Berlinből átmenetileg hazatért – jelenlegi szakvezető csak év végéig vállalta a feladatot.
Kérdés, ki érkezik a helyére? Arra a találgatásra, hogy a kiszemelt magyar-e, az elnök határozottan rávágta: dehogy. Majd hozzátette: „Most hat név van a kalapban, aki jónak tűnik.” Csányi Sándor kijelentette, Pintér Attilát megelőzően Bölöni László volt az első számú opció, ám ő többé már nem lesz, mert az egyeztetések során nem tűnt igazán komolynak, megbízhatónak. A Videoton egykori, a Basel jelenlegi trénere, Paulo Sousa szóba sem került, nevének említése kapcsán az MLSZ első embere különleges információt ejtett el: „Sousa lassan már abba a kategóriába csúszik, amit nem tudnánk megfizetni. A mostani potenciális jelölt neve még nem hangzott el a sajtóban, de azért sem beszélhetek róla, mert van állása, jelenleg is szövetségi kapitányként dolgozik.”
Ha az elnök úr részéről ez nem valamiféle „elterelő hadművelet”, akkor a „jelenleg is szövetségi kapitányként dolgozik” kitétel roppant érdekes kiindulási alap. Hisz egyrészt úgy véljük, európai szakember az illető, másrészt úgy, jelenleg nem trénerkedhet kontinensünkön, ugyanis mindenütt most kezdődtek meg a 2016-os Eb selejtezői, nem valószínű, hogy bárki is arra spekulálna, év végéig úgyis menesztik, így jöhet hozzánk.
Mivel Csányi Sándor a Pintér Attila előtti „castingról” beszélve azt is elárulta, két-három milliárd forintért akadt volna jelentkező, de az összeg vállalhatatlan volt, szerényebb igényű, mégis ismert trénerre gondolunk.
Olyanra, aki járt már fent, de manapság lejjebb kellett adnia az európai vagy dél-amerikai élfutballnál, így – mivel, ugyebár hivatalban lévő szövetségi kapitány – a világ egy eldugottabb vagy újabban nem túl békés szegletében dolgozik, amelyhez képest Magyarország a számára előrelépést jelent.
Talán meglepő, de e kissé elvont körülírásnak több konkrét megfelelője is akad. Említsünk csak hármat!
A portugál Carlos Queiroz 61 éves, még a Real Madridot is dirigálhatta, de ott megbukott, másodedzősködött a Manchester Unitednél (ez az angol nyelvtudás miatt sem előnytelen), 2008 és 2010 között hazája nemzeti együttesét vezényelte, 2011 óta viszont Iránban tölti nem egészen önkéntes „száműzetését”.
A Roma egykori ikonja, Totti előtti emblematikus játékosa, Giuseppe Giannini 47-szeres olasz válogatott, edzői pályafutását döntően itáliai klubokban töltötte, de régiónk futballjába is belekóstolt, amikor 2006-2007 között a román Argeş Piteştinél ténykedett, tavaly óta libanoni szövetségi kapitány.
A baszk származású Javier Clemente 64 éves, az 1990-es évek közepén Spanyolország szövetségi kapitánya volt, de ugyanezt a tisztséget látta el 2006-2007-ben Szerbiában, 2013 óta pedig Líbiában, kissé tehát parkolópályán.
