Haladjunk alulról felfelé, annál is inkább, mert a DVSC esete a legegyszerűbb. A klub vezetői nem tettek egyebet, mint ragaszkodtak már hosszú évek óta eredményt garantáló elveikhez. Többségében magyar, lehetőleg helyi játékosokra épülő keret, amelyet debreceni kötődésű edző, éveken át Herczeg András, újabban Kondás Elemér képes a leginkább ütős csapattá gyúrni.
Pedig éppenséggel ezen az őszön lett volna okuk a változtatásra. A Loki előbb a Bajnokok Ligája selejtezőjéből esett ki a hasonló kaliberű – utóbb a főtáblára is feljutó – ellenféllel, a BATE Boriszovval szemben, majd a Young Boys az Európa-ligából is kirostálta a magyar bajnokot. Az eltékozolt lehetőség is veszteség, a Debrecen esetében százmillió forintos nagyságrendben. A csapatot nagyon megviselte a kudarc, a Young Boys elleni visszavágót – amelyen egyébként jól játszott – követő nyolc meccsen két győzelem, három döntetlen és három vereség, a bajnokikra szűkítve négy találkozón két döntetlen és két vereség volt a mérlege.
Az általános magyar felfogás szerint megérett a helyzet az edzőváltásra. A debreceni vezetők azonban kitartottak elveik – és főleg Kondás Elemér – mellett. A DVSC látványosan magára talált, az ősz hátralévő tizenöt meccséből egy vereség és két döntetlen mellett tizenkettőt megnyert, közte nyolc bajnokiból a Ferencváros elleni döntetlenen kívül hetet is. Az év végén kétség sem férhet hozzá, hogy kamatozott a türelem.
A Diósgyőr a magyar futball különös fellegvára. Egyes vélemények szerint Miskolcon részben az egyéb szórakozási lehetőségek híján népszerű a futball, mindenesetre tény, hogy a Ferencváros után a DVTK hazai meccseit látogatják a legtöbben. Az ebben rejlő lehetőséget egészen a közelmúltig nem sikerült kiaknázni. Jobb esetben csak a vezetők és az edzők rátermettségével volt gond, olykor a szándékával is. Leisztinger Tamás érkezése óta az anyagi háttér stabil, csak a megfelelő trénert kellett megtalálni.
Bátor húzás volt a hazai edzői kar legkomiszabb emberét kinevezni. Tomiszlav Szivics, illetve Szivics Tomiszláv – hiszen anyai ágon eleve magyar, s már évek óta magyar állampolgár – mindenhol felkavarja az állóvizet. Volt már rá példa, hogy a zavarosban aztán nem tudott halászni, ám Diósgyőrben kiforrott koncepcióval látott munkához. Ma már nem akarja kiforgatni a világot a négy sarkából, inkább alkalmazkodik a körülményekhez; csak a rendből és a fegyelemből nem enged. A szerinte alibiző sztárt, Rudolf Gergelyt elzavarta, de bő esztendeje a klub másik két válogatottjának, Elek Ákosnak és Kádár Tamásnak is megüzente, ennél több kell. A két játékos ma már húzóember Diósgyőrött, méltatásukkal Szivics okosan srófolja fel a piaci értéküket. Már nem csak a saját dicsőségét hajszolja.
Garami József egyszemélyes intézmény a magyar labdarúgásban. S ebben az esetben egy klub nyugodtan veheti a bátorságot, hogy rábízza magát a legidősebb mesterre. Az MTK ezt teszi, ám az elmúlt évekhez képest jelentős változás, hogy már nemcsak „használja” a trénert, hanem a véleményét is megfontolja. Múlt nyáron nem volt teljes kiárusítás a Hungária körúton, sőt inkább megerősítették a csapatot – Garami pedig hozza a megszokott színvonalat. Az eredmény ismert: a második helyen telel az MTK.
A közelmúltat tekintve a Videoton a magyar labdarúgás kiemelt fontosságú kísérleti terepe – volt. Miután a vezetők a legnagyobb tiszteletnek örvendő magyar edzővel, Mezey Györggyel nem akartak együttműködni, a kiválasztott utód, Paulo Sousa pedig a reméltnél sokkal gyorsabban nőtte ki a klubot, idő kellett, mire a Vidi visszatagozódott a magyar futball keretei közé.
José Gomes csak Sousa kötöttségek nélküli tisztségét örökölte meg, a képességeit nem. Ahelyett hogy fáradságot szentelt volna a magyar labdarúgás sajátságainak, helyi értékű tehetségeinek megismerésére, örökké ostorozta az őt mélybe rántó közeget. Visszatetszést keltő személyes performanszaiból, kirohanásaiból utódja, Joan Carrillo is tanult: így ne!
A spanyol tréner szereti a lángost, Esztergomba jár kirándulni – hasonló elszólást Sousától és Gomestől véletlenül sem hallhattunk –, meg akarja ismerni hazánkat, s ami a legfontosabb, nem a klubot rendeli alá a saját érdekeinek, hanem fordítva. Lám, a Vidi magyar játékosokra támaszkodva is sikeres, sarkosabban: csak így érdemes sikeresnek lennie.
Citálhatnánk hasonló és ellenpéldákat Nyíregyházától Pakson át Szombathelyig, ám az elmés szentenciát követve: a sporttörténelmet is a győztesek írják.
