Pislákoló fénysugár a magyar korosztályos futball sötét éjszakájában: a Budapest Honvéd 17 évesei nyerték meg a Felcsúton rendezett 8. Puskás–Suzuki-kupát. A Real Madrid ellen tizenegyesrúgásokkal kiharcolt diadal után örömittasan, mégis reálisan értékelték a főszereplők a vitathatatlan sikert. Mert a királyi gárdát legyőzni – bármilyen korosztályban, még akkor is, ha nyomasztó fölényben játszik az ellenfél – komoly siker.
Amikor José Antonio Martín Valerón tizenegyesét Vajda Dániel kivédte, nemcsak a meccs hőse, a parádézó magyar kapus, hanem az immár négyszeres tornagyőztes Budapest Honvéd teljes legénysége vad indiántáncba kezdett a felcsúti Pancho Arénában. Behozhatatlan, 3–1-es vezetésre tettek szert a kispestiek, s az elmúlt két év madridi győzelmei után sikerült itthon tartani a serleget a legrangosabb hazai utánpótlástornán.
A szervezettség és az akarat diadala volt ez a 2–2-es rendes játékidő után tizenegyesekkel kiharcolt győzelem, no meg az okos taktikáé – egy kicsit úgy futballozott a Honvéd húsvéthétfőn, mint a magyar válogatott a Groupama Arénában, a finnek és a görögök elleni Eb-selejtezőn. Azzal a különbséggel, hogy a roppant ügyes Soós Dávid, Tömösvári Bálint, Bíró Ákos és Vajda Roland vezérletével olykor veszélyes kontrákat is vezetett.
A mérkőzés hőse mégis a szemkápráztató bravúrokat bemutató kapus volt – nemcsak a negyedik spanyol tizenegyes, hanem megannyi ordító helyzet védéséért. Vajda – aki csak decemberben lesz 17 éves – egy ízben olyan bravúrt is bemutatott, mint Tim Howard, az Everton kapusa szombaton a Southampton ellen.
„Örülök, hogy ezt említi, mert én is láttam ezt a védést, hátrafelé kellett vetődnöm, hogy elérjem a labdát. Howard a kedvenc kapusom, s a példaképem, csapatként pedig a Real Madrid, amelyet most le tudtunk győzni. Kimondhatatlanul jó érzés – mondta lapunknak a torna legjobbjának megválasztott kapus. – Megvalósult álom, hogy felülmúltuk, még ha csak tizenegyesekkel is, a kedvenc csapatomat. Ebben a korban még többé-kevésbé tartjuk a lépést a nyugat-európai nagy klubokkal, de aztán valamiért leszakadunk tőlük. Azért dolgozunk, hogy egyszer felnőttfejjel is elérjük az ő szintjüket. Teljesen mindegy, hogy kimegyünk külföldre vagy itthon maradunk, csak az a lényeg, hogy mennyit tesz az ember annak az eléréséért, amit megálmodott.”
Farkas Tibor, az immár négyszeres kupagyőztes Honvéd szakvezetője elérzékenyülten nyilatkozott: „Nagy iramú, érzelemdús mérkőzés volt, kétszer is vezetést szereztünk, de a Real Madrid van olyan jó csapat, hogy ki tudott egyenlíteni. Sokaknak – nekünk is – hihetetlen, hogy egy magyar csapat le tudja győzni a világ legpatinásabb klubjának U17-es együttesét. Hogy mi a titok? A csapatjáték, hiszen egyéni képességek terén a madridiak vernek bennünket. Taktikailag próbáltuk ellensúlyozni ezt a hátrányunkat, sikerrel. És volt egy olyan kapusunk Vajda Dani személyében, aki kivédte a spanyolok szemét. A korábbi Puskás–Suzuki-kupákon olyan tehetségeink tűntek fel, mint Vernes, Vécsei, Holender vagy éppen Prosser, s azért dolgozunk, hogy a mostaniak közül is minél többen bekerüljenek az NB I-es csapatunkba. Büszkén mondom, hogy Bíró Ákos – még ha csak Ligakupa-mérkőzésen is, de – bemutatkozott már a nagyoknál.”
Bernd Storck, az MLSZ jelen lévő szakmai igazgatója diplomatikusan válaszolt kérdésünkre, mármint hogy lát-e fejlődést itt-tartózkodása néhány hete alatt: „Ezt a kérdést, ha kérhetném, majd egy év múlva tegye fel. A döntő fantasztikus mérkőzést hozott a Honvéd és a Real Madrid között, figyeltem a válogatott kerettagokat, kitettek magukért.”
A mai világban ez sem kevés.
