Egy futballcsapat alászállása bármelyik osztályból az eggyel lejjebb lévőbe a szurkolók számára természetesen főképp érzelmi, emocionális probléma, ám a kluboknak néha mindenekelőtt vaskos pénzügyi bukás.
Nincs ez másképp a Bundesliga I-ben sem, amelynek kiesőjelöltjei között két magyar érdekeltségű gárdát találunk: a szövetségi kapitányunk, Dárdai Pál edzette, jelenleg 13. Herthát, valamint a mögötte négy pozícióval és három ponttal álló, Stieber Zoltánt foglalkoztató, 17. Hamburgot. Bárkinek is jön el a búcsú (a két utolsó távozik, a 16. osztályozót játszik), a visszatérés enyhén szólva sem automatikus: az elmúlt évtized 26 kiesőjének csak hétszer sikerült azonnal visszajutnia az elitbe.
Egy ilyen jellegű sportszakmai fiaskó a Transfermarkt szakhonlap elemzése szerint összességében akár 30 millió eurós (több mint 9,2 milliárd forintos!) hiányt okozhat egy másodosztályba kieső német klub költségvetésében. A legnagyobb tételt a helyi futball-liga által kanalizált televíziós bevételek jelentik, amelyek még sosem voltak olyan magasak, mint ebben az idényben. S minél nagyobb a különbség az előző szezonbeli helyezés és a mostani esetleges kieséses pozíció között, annál nagyobb a mínusz: ha például Dárdaiék buknának el, akkor mintegy 11 millió euróval kevesebbet utalnának a berlini bankszámlára, a tavaly igen sikeres Hannovernél ez az összeg már meghaladná a 20 milliót. S hosszabb távon még nagyobb lehet a kár, hiszen öt év alapján számolják a kapott pénzt, s ha épp egy jó szezon esik ki, egy rossz pedig bejön
A magyar pályákon a szurkolói bevételek jóval kevesebbet számítanak, hiszen alig lézengenek a nézőtéren, Németországban viszont ez is vaskos tétel. S minél nagyobb a stadion, a kiesés annál nagyobb drukkerfogyást eredményez, a Paderborn arénájának 15 ezres befogadóképessége mellett nem lesz akkora a kár, de Stuttgartban 60 ezer helyett a Bundesliga II-ben már csak 35 ezer érdeklődővel lehetne kalkulálni. A Hertha eddigi utolsó másodosztályú szereplésekor mérkőzésenként tízezres volt a nézőtéri „népességfogyás” az élvonalhoz képest.
A klubok szponzori szerződéseinek a legtöbbje teljesítményarányos, az alsóbb osztályba kerüléssel pedig a piaci érték alaposan csökken; a Hamburg például mintegy tízmillió euróval kevesebb támogatói pénzzel számolhatna az alászálláskor. Ha pedig a kontraktusok lejárnak, nagyon nehéz új szponzort találni, hiszen a másodvonal kevésné kapós. Újabb érdekes probléma, hogy a játékosok némelyikének csak az első ligára érvényes a szerződése, szabadon igazolhatóvá válik kiesés esetén. A Hannover menedzsere, Dirk Dufner elmondta, hogy náluk a keret harmadára ez vonatkozik, a Freiburgnál viszont nincs ilyen futballista.
Az is megfontolandó tényező, hogy a még futó szerződésű játékosok túl drágák a másodosztályra, egyszerűen nem éri meg őket „tartani”. Némelyiküknél pedig úgynevezett kivásárlási záradék lép életbe a kieséskor, a hannoveriek válogatott kapusa, Ron-Robert Zieler például már hárommillió euróért vihető, ami mintegy harmada a valós piaci értékének.
Németországban tehát különösen nem érdemes kiesni.
