Guardiola vendégségbe hazatér Barcelonába

Kevés pikánsabb csata volt a BL történetében, mint a Barcelona–Bayern-elődöntő, főképp Josep Guardiola miatt.

Mivel a labdarúgó Bajnokok Ligája keddi elődöntőjében a BL-örökranglistát vezető Real Madrid és az ismét megkoronázott olasz aranyérmes, a Juventus találkozott, talán szentségtörésnek hat, de úgy gondoljuk: az érdekesebb, izgalmasabb és talán rangosabb összecsapás szerdán következik. Garancia erre a két csapat, a Barcelona és a Bayern München, valamint egy edző, Pep Guardiola, aki e két vetélytársat összeköti. No meg elválasztja.

Íme, néhány ok, amiért különleges a mai párosítás. Az előző két vb győztesének jelenlegi élklubja találkozik, igaz, egyikük nyakán még ott liheg a Real Madrid, míg másikuk már utcahosszal bajnok. Hazájuk gyengének nem mondható pontvadászatában egészen elképesztő a gólkülönbségük, a katalánoké 105–19, a bajoroké 77–15. Mondhatnánk tehát, hogy mindketten kiválóan védekeznek, de a támadások hatékonyságában különbség mutatkozik, ám cáfolatként álljon itt a BL egyenes kieséses szakaszának két müncheni végeredménye: 7–0-s diadal a Sahtar Doneck, majd 6–1-es (5–0-s félidő után) a Porto felett. Ebből viszont az adódna, hogy születhet ma bármilyen végeredmény Barcelonában, a Bayern képes a fordításra.

Csakhogy nem tudjuk, ez vajon a Barca ellen is igaz-e. Hisz Messiék egyedüliként őrzik százszázalékos mérlegüket a BL KO-periódusában, nem is akárkik ellen: 2–1-gyel és 1–0-lal billentették ki a Manchester Cityt, 3–1-gyel és 2–0-lal a Paris SG-t. Legutóbbi két találkozójukon a Primera Divisiónban 6–0-ra és 8–0-ra gázoltak – a két áldozat a Getafe és a Córdoba –, a Bayern bezzeg bajnokként 0–2-re lazsálta a Leverkusen elleni partit, a Német Kupát pedig úgy ajándékozta a Dortmundnak, hogy az elődöntő büntetőpárbajában mind a négy tizenegyesét elrontotta. Erre mondják, hogy rossz előjel, de ennél valószínűleg riasztóbb a tavalyi BL-elődöntő emléke: összesítésben 5–0-s pofon a Real Madridtól. Persze, ha már itt tartunk, egy évvel korábban a Bayern tette a földdel egyenlővé 7–0 (4–0, 3–0)-lal a Barcát. Mindent egybevetve tehát, ez az a párosítás, amelyben csak utólag tanácsos okosnak lenni, további bizonytalansági tényezőként ráadásul sorolhatjuk a németek hiányzóit, Ribéryt, Robbent és Alabát; Lewandowski orr- és állkapocscsont-törése dacára talán még be is szállhat.

Érdemes végül egy bekezdést szentelni annak, aki biztosan ott lesz, igaz, már csak a kispadon, illetve az edzői négyszögben. Pep Guardiola, a Bayern München trénere ugyanis Barcelona és Katalónia (sport)történelmének része. A gránátvörös-kékek játékosaként mindent megnyert, amit lehetett – a spanyol bajnokságot hatszor is –, 1992-ben még az is megadatott neki, hogy kedvenc városában olimpiai aranyérmet szerezzen, edzői pályafutása első szezonjában pedig a spanyol bajnoki címet, a kupát, a BL-trófeát, a hazai és az európai Szuperkupát, valamint a klub vb-elsőséget is besöpörte. Úgy tűnt, a Camp Nouból vonul majd nyugdíjba és az örökkévalóságba. Aztán egyszer csak azt súgta neki egy belső hang, menni kell, Münchenből pedig ráerősített erre a hívó szó: hozzánk gyere. 2013 nyarán a BL-címvédő Bayernt vette át Jupp Heynckestől, aki ugyancsak önszántából távozott, az európai futballközvélemény pedig kapkodta a fejét: miért, miért? Akik minden helyzetben egzakt válaszokra vágynak, azóta is tanácstalanok.

Guardiola ma először lép be vendégként abba a stadionba, ahol élete végéig otthon lesz, eredménytől függetlenül; de ez a meccs fontosságát a számára nem csökkenti, sokkal inkább növeli.