Muszbek az 5. sportgazdasági nagyító című elemzésének ismertetésekor kiemelte: a magyar labdarúgás szakmai, üzleti, imázsépítési és infrastrukturális feltételei helyes, piaci irányba mennek. Szerinte a rendszerben jó, hogy a fejlesztési szakaszban átmenetileg jelentős – évi három-négymilliárd forint – állami és önkormányzati forrás, vagyis közpénz van, de probléma, hogy mindez nem normatív alapon oszlik el, és így nem versenysemleges.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közpénzek valamikor kimennek majd a rendszerből, és a szereplőknek fel kell készülniük az ezt követő gazdasági helyzetre is.
A sportközgazdász üdvözölte a Magyar Labdarúgó Szövetség által a közelmúltban meghozott intézkedéseket, a szurkolói kártya bevezetését, a szigorúbb licenceljárásokat, a légiósok korlátozását, a fiatalok játéklehetőségének ösztönzését és az akadémiai rendszerek teljes szakértői vizsgálatát. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy az OTP Bank Liga klubjai az utóbbi három évben jelentősen veszteségesek voltak, a 2014-es évet 3,9 milliárd forintos hiánnyal zárták. A mérlegek szerint a tavalyi esztendő végére összesen 9,7 milliárd forint tartozást halmoztak fel, de mivel többnyire saját tulajdonosaiknak felé, a közvetlen csődveszély csökkent. 2014-ben öt klub – a Honvéd, a Nyíregyháza, a Kecskemét, a DVTK és a Ferencváros – volt nyereséges, és ugyancsak öt – a Videoton, a Debrecen, a Győr, az MTK és az Újpest – vesztesége haladta meg a 300 millió forintot. A sor végén az Újpest áll 1,08 milliárdos hiánnyal.
Negatívumként említette meg azt is, hogy a 2014–15-ös szezonban soha nem látott mértékű, 34 százalékos volt az NB I-ben a légiósok aránya, ezzel párhuzamosan a liga játékosainak értéke összességében 22 százalékkal csökkent. Szintén problémának nevezte, hogy a húsz éven aluli fiatalok a mérkőzések összjátékidejének mindössze két százalékát töltötték a pályán.
Muszbek Mihály beszélt arról is, hogy az elmúlt szezon átlagnézőszáma 2510 volt, 1976-ban például még 10 000 körül járt, vagyis közel négy évtized alatt a nézők 75 százalékát veszítette el a magyar labdarúgás. Hozzátette: a szurkolói kártya bevezetése nagyjából a nézők hét százalékát vitte el a stadionokból. Beszélt arról is, hogy a televízió előtt ötvenkétszer annyian voltak kíváncsiak a mérkőzésekre, mint akik a helyszínen váltottak belépőt, ám ez a szám is folyamatos csökkenést mutat. Különösen azt tartja aggasztó a sportközgazdász, hogy elsősorban az aktív, 49 évnél fiatalabb korosztályt nem érdekli a tévében az NB I.
A sportközgazdász még az utánpótláskorú igazolt játékosok számában, a szövetség és a klubok szervezettségében, valamint a válogatott nemzetközi eredményességében lát előrelépést. Stagnálást érez a sportgazdasági teljesítményben, a jövedelmezőségben, továbbá a fogyasztói piac – nézők, hirdetők – számában és kiszolgálásában. Visszaesést tapasztal a klubcsapatok nemzetközi sporteredményessége, a sportági imázs és népszerűség területén.
