Kendőzetlenül beszélt családszeretetéről, amire szerinte „idomítva” lett, de a csapatában mind a Herthánál, mind a válogatottnál úgy bánt a rábízottakkal, mintha a fiai lettek volna.
– Szenvedéllyel dolgozom, de a családomnál töltődöm fel a legjobban. Ha nem tudnék visszatöltődni minden nap, szerintem hamar kiégnék. Ahogyan a szüleim, nagyszüleim bántak velem, viszem magammal az egész utamon.
Dárdai ezt követően berlini jövőjéről is beszélt, a tervei igen határozottak.
– Az én családom nagyon jól érzi magát Berlinben. A legkisebb fiam 10 éves, szüksége van az apjára. Amíg nem nő fel, addig mellette is maradok. Aztán lehet, hogy eljön majd a pillanat, és még mindig edző szeretnék lenni, néhány év múlva... de most olyan szerződésem van a klubbal, hogy Berlinben maradok életem végéig. Minden évben jön a boríték, amiben benne van, hogy továbbra is szeretnének velem ott dolgozni.
Nyilván felvetődhet a kérdés, hogy nincs-e hiányérzete, hogy játékosként vagy edzőként még nem lehetett ott világversenyen, de erről azt gondolja, most először lesz ott egy ilyenen az M4 Sport szakkommentátoraként, és majd meglátja, hogy fog érezni akkor és ott.
– Az edzőmérkőzéseken azt láttam, hogy jól néz ki a csapat, van önbizalmuk, nincs rajtuk nyomás, így a legjobb futballozni. Azt gondolom, hogy ha a fölső limitet hozzák a pillanatnyi formájukhoz képest, akkor akár egy szép szereplés is lehet – nyergelt át Dárdai a konkrét várakozásaira, de számszerű jóslatokba nem bocsátkozott; a nyilvánosságtól azt kéri, az Eb-t eredménytől függetlenül éljék meg pozitív módon, az első bajnoki fordulóra pedig az apukáknak ki kell vinniük a gyerekeiket.
Dárdai többször hangsúlyozta, hogy a mai magyar válogatottat masszívnak, szervezettnek tartja, és ha jól szerepelnénk az Eb-n, attól szerinte fociláz lenne úrrá Magyarországon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!