Elképesztő zsúfoltság várta Dárdai Pált a Nyugati téri Alexandra könyváruház legfelső szintjén, életrajzi könyvének bemutatóján. Sokan emlékezhetnek rá, legutóbb csaknem hasonló érdeklődés övezte Détári Lajos világválogatott labdarúgónk hasonló kötetének megjelenését, csakhogy Dömének nehezebb volt elfáradni arra az eseményre, mint a nemzet „agyas székelyének” hazarepülni Berlinből a magyar sajtó kedvéért. Dárdai nem hagyta cserben a nyilvánosságot, hanem most már „félig németként” – több napot élt Berlinben, mint Magyarországon – betartotta a szavát. Amiért annyira szereti két ország is.
Magáról a könyvről – ami 3999 forintért kapható, 300 oldal, a „Pál könyve – Dárdai” felirat van a borítóján, és a váza egy hét alatt készült el Berlinben – a társszerző Pietsch Tibor újságíró által is helyeselt módon azok után értekezünk majd, hogy betűről betűre elolvastuk. Maga a bemutató is bővelkedett azonban fontos megnyilatkozásokban, „dárdaizmusokban”, szó volt Dzsudzsák Balázsról, berlini időszaka várható befejezéséről és a könyv hölgy lektoráról.
– Utoljára akkor voltunk így együtt ennyien, amikor szövetségi kapitány lettem, akkor sem beszéltem sokat félre, most sem szeretnék – csapott a lovak közé, azonnal megköszönve a média segítségét, aminek szerinte nagy szerepe van abban, hogy ő az lett, aki. – A feleségem nézte át az egészet, biztos, hogy normális dolgok vannak benne – folytatta rögtön, leszögezve: ő még nem olvasta a könyvet, erre a jövő héten kerül sor, amikor a Balatonra, Siófokra jön pihenni. Szerinte ő egy tehetséges fiatal edző, amit Csányi Sándor MLSZ-elnöknek köszönhet, aki bízott benne, valamint a Herthának is, amely csapatot megmentés céljából adtak neki, aztán pedig jól jött ki a dologból. Ám az eddigiekkel korántsem elégedett, erről is szól a könyve, amit motivációs forrásként leginkább a fiataloknak ajánl.
A válogatottnál szövetségi kapitányként töltött rövid időszak elején „rafinált” volt, az összerakott stábban volt rutin és volt lendület is.
– A Nyilasi Tibi bácsi sem azért volt ott, hogy „nézgelődjön”, folyamatosan szívtam az agyát – mondja a Hertha BSC vezetőedzője, aki szerint biztosan jönnek majd sikertelen időszakok is, amikor majd keménynek kell lenni, és csak magára számíthat az ember.
Kendőzetlenül beszélt családszeretetéről, amire szerinte „idomítva” lett, de a csapatában mind a Herthánál, mind a válogatottnál úgy bánt a rábízottakkal, mintha a fiai lettek volna.
– Szenvedéllyel dolgozom, de a családomnál töltődöm fel a legjobban. Ha nem tudnék visszatöltődni minden nap, szerintem hamar kiégnék. Ahogyan a szüleim, nagyszüleim bántak velem, viszem magammal az egész utamon.
Dárdai ezt követően berlini jövőjéről is beszélt, a tervei igen határozottak.
– Az én családom nagyon jól érzi magát Berlinben. A legkisebb fiam 10 éves, szüksége van az apjára. Amíg nem nő fel, addig mellette is maradok. Aztán lehet, hogy eljön majd a pillanat, és még mindig edző szeretnék lenni, néhány év múlva... de most olyan szerződésem van a klubbal, hogy Berlinben maradok életem végéig. Minden évben jön a boríték, amiben benne van, hogy továbbra is szeretnének velem ott dolgozni.
Nyilván felvetődhet a kérdés, hogy nincs-e hiányérzete, hogy játékosként vagy edzőként még nem lehetett ott világversenyen, de erről azt gondolja, most először lesz ott egy ilyenen az M4 Sport szakkommentátoraként, és majd meglátja, hogy fog érezni akkor és ott.
– Az edzőmérkőzéseken azt láttam, hogy jól néz ki a csapat, van önbizalmuk, nincs rajtuk nyomás, így a legjobb futballozni. Azt gondolom, hogy ha a fölső limitet hozzák a pillanatnyi formájukhoz képest, akkor akár egy szép szereplés is lehet – nyergelt át Dárdai a konkrét várakozásaira, de számszerű jóslatokba nem bocsátkozott; a nyilvánosságtól azt kéri, az Eb-t eredménytől függetlenül éljék meg pozitív módon, az első bajnoki fordulóra pedig az apukáknak ki kell vinniük a gyerekeiket.
Dárdai többször hangsúlyozta, hogy a mai magyar válogatottat masszívnak, szervezettnek tartja, és ha jól szerepelnénk az Eb-n, attól szerinte fociláz lenne úrrá Magyarországon.
Szakkommentátorként majd törekedni fog arra, hogy ne okoskodjon bele az edző húzásaiba, de a véleményét el fogja mondani, úgy „dárdaisan”, de a pozitívumokról fog beszélni.
A könyvbemutatón fény derült arra is, hogy régi bokasérülése miatt társadalombiztosítási szempontból rokkantnyugdíjasnak számít, hogy nem nagyon érti, Pécs miért maradt ki a stadionrekonstrukciós programból, és az is, hogy Dzsudzsák Balázsnak „tavaly lett volna hely a Herthában”. No és persze arra még, hogy Mónika, a „lektor” nem szül további gyermekeket Dárdainak.
Kilátásba helyezte, hogy nem ez lesz az utolsó könyve, de csak félig szellemeskedve mondta, egy „fogyis” könyv jó lenne majd, ha sikerült kicsit megereszkedett hasát eltüntetnie, de egyelőre képtelen rá, valószínűleg a stressz miatt. Komolyra fordítva a szót, ha jól megy neki a szekér Németországban, egy szakmai könyvvel mindenképpen előrukkolna majd. Edzőként egyébként legkisebb nyomással az utánpótlásmunka jár szerinte, hiszen akkor csak a szülőkkel kell harcolni legfeljebb, a médianyomás rajta és a játékosokon nincs jelen.
A Hertha sikereiről annyit még elárult a Bundesligában a labdarúgók által az év edzőjének megválasztott tréner, hogy egyik kulcsjátékosára, Vedad Ibisevicre azzal tudott hatni, hogy ha végrehajt mindent, amit ő mond neki, akkor meglesz a hetedik hely a bajnokságban, ugyanígy járt el a cseh Vladimir Darida esetében. A hajrában, amikor kicsit mintha kidurrant volna a csapat, és visszacsúszott a BL-t érő első négy helyről, szakkönyvekhez és sportpszichológushoz is fordult, hetekig nem aludt. A hatás: az eredetileg bennmaradást célul kitűzött német klub az Eb után az Európa-ligában szerepelhet. Első teljes herthás szezonja során olyan tapasztalatokat szerzett, amelyeket nem lehet pénzért megvásárolni, ezért is ajánlotta neki hiába Csányi Sándor, hogy bármit kér kapitányként Dárdai, meg fogja adni neki.
Búcsúzóul leszögezte, Berlinből egyetlen magyar újságírónak sem fog telefoninterjút adni, mert ha egyszer beindul a lavina, abba tönkre fog menni a családja. Érthető. A sajtóesemény után szűk körű beszélgetésre kaptunk lehetőséget Dárdai Pállal, ennek eredményét a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatják.
