– Ha már edzők... Milyen szakembernek ismerte meg a magyar válogatott szövetségi kapitányát, Bernd Strockot?
– Amióta kinevezték, nem túl sokat beszélgettünk. Olyan embernek látom, aki elvárja a játékosaitól, hogy mindent megtegyenek a csapat sikeres szereplése érdekében. Van a fejében egy játékstílus, amit játszani akar, és azt favorizálja.
– Mit gondol, az ön gólérzékenységét hogyan tudná kamatoztatni a válogatott?
– A kapitány feladata, hogy megtalálja számomra azt a pozíciót, amiben legalább olyan hatékony teljesítmény tudok nyújtani, mint a klubomnál. Neki kell meghatároznia a taktikát és kiválasztania azokat a játékosokat, akik meg tudják valósítani elképzeléseit.
– Beszélgetett már Storckkal arról, hogy milyen szerep juthat önnek a válogatottban?
– Amikor készültünk a horvátok elleni mérkőzésre, volt egy korrekt és pozitív hangvételű beszélgetésünk. Jelezte, hogy fontos szerepet szán nekem a későbbiekben.
– A válogatottban betöltött lehetséges pozíciójáról írt egy hosszabb értekezést a Nemzeti Sport újságírója, Marosi Gergely. Úgy véli, a kapitány önből faragná a magyar Thomas Müllert, azaz a gólérzékenységére és helyzetfelismerési képességére építeni. Na meg arra, hogy remekül fut be az üres területekbe. Ezzel a gondolatmenettel mennyire ért egyet?
– Maximálisan. A támadósorban bármilyen poszton bevethető vagyok. Ráadásul a csapat a mérkőzés jelentős hányadában kontrákra játszik, ezáltal az elöl lévőknek több területük van, ezeket pedig jól be tudom futni. Ilyen szerepkörben ugyan a klubcsapatomban még nem játszottam, de a horvátok elleni találkozón a szélen kaptam lehetőséget, és nem is ment rosszul a játék.
– A végén jósoljunk egy kicsit. Szerzünk-e pontot az Európa-bajnokságon?
– Előre ezt nem tudom megmondani. Az biztos, hogy nem úgy megyünk oda, hogy csak három meccsen lépjünk pályára, és azzal kész. Mindent megteszünk majd azért, hogy pontot, pontokat szerezzünk. De nem beszélni kell, hanem mindent megtenni a pályán, hogy sikeresek legyünk, és örömet okozzunk a szurkolóknak.
