A lipcsei csodatévő veri a Juve nagyágyúját is

Nem biztos, hogy gondolkodás nélkül rávágja, ki a világ legjobb futball-sportigazgatója jelenleg.

Számtalan rangsorolásba ütközünk a világ médiájában hétről hétre, van, amikor a klubokat, máskor a nemzeteket, és van, amikor a játékosokat próbálják minősíteni bizonyos szempontok alapján. Az egyik legbefolyásosabb brit labdarúgó-magazin, a Fourfourtwo online kiadása ezúttal a szakvezetők feletteseit, a sportigazgatókat minősítették az adott országért, az adott klubért tett munkásságaik alapján.

A listán szereplő szakemberek olyan tetteket hajtottak végre az elmúlt évtizedekben, ami alapján nem is kétséges, hogy kalapemelést érdemelnek. Visszafelé haladunk a top 7-ben.

7. helyezett: Michael Zorc (Borussia Dortmund)

Az 54 éves német sportvezető neve immáron 35 éve fonódik össze a BVB-vel. Zorc játékosként tizenhét évig erősítette a sárga-feketéket, majd visszavonulása után azonnal munkába állt hőn szeretett egyesületénél mint sportigazgató. Európa egyik legfanatikusabb szurkolótáborral bíró klubja hatalmasat fejlődött a Michael Zorc – Hans Joachim Watzke (ő a BVB elnöke) duó feltűnése óta. Egyrészt gazdaságilag is stabillá vált (manapság már az átigazolási szezononként elköltött 100 millió euró sem kottyan meg a hajdanán csőd szélén álló klubnak), ezenfelül a szakmai sikerek sem maradtak el. A két vezető Jürgen Kloppal két bajnoki címet is bezsebelt, majd a szemüveges szakvezető lelépése után Thomas Tuchelt ültette a kispadra, akinek Klopphoz hasonlóan igencsak jó kilátásai vannak a jövőre nézve. Hogy milyen játékosok felfedezése írható az ő számlájára? Egy rövid lista: Mario Götze, Ilkay Gündogan, Robert Lewandowski

6. helyezett: Les Reed (Southampton)

Talán az egész lista legmeglepőbb tagja a Southampton csapatának legfőbb csodatévője, Les Reed.

Az angol szakember 2010-ben csatlakozott a „Szentekhez” és azonnal munkához látott. A klub a 2012–13 szezonban Mauricio Pocchettinóval a kispadon a 14. helyen végzett, majd egy esztendővel később már a 8. helyen állt, ekkor Ronald Koemannal a kispadon. Reednek sem kellett szűkölködnie az anyagiakban, vagyis volt miből finanszírozni a drágábbnál drágább transzfereket. Olyan játékosok tűntek fel a klubnál, mint Morgan Schneiderlin (Manchester United, majd Everton), Nathan Clyne (jelenleg Liverpool), Sadio Mané (Liverpool), Luke Shaw (Manchester United), de sorolhatnánk a végtelenségig. A csúcs aztán a 2015–16-os idény volt, amikor a 6. helyen ért célba a piros-fehér alakulat. Aminek köszönhetően újfent szétszéledt az alkalmazottak színe-java, köztük a vezetőedző is.

5. helyezett: Txiki Begiristain (Manchester City)

A lista egyik legkarakánabb, legbefolyásosabb klubigazgatója a katalán szakember. A Barcelona legendája hazájában is sikert sikerre halmozott, a Barcához olyan sztárokat vitt, mint Daniel Alves, Gerald Pique, Eric Abidal. A katalán aranykor elindítása után új kihívásokat keresett és áttette székhelyét Manchester kevésbé elfogadott részére. A Citynél terülj-terülj, asztalkám fogadta. Nem túlozva, olyan büdzséből dolgozhat rendre, amiből szinte bárkire, bármire futja. Ennek ellenére – meg az elköltött 1 milliárd fontnak a kárára – összesen egy bajnoki címet tudott felmutatni a világoskékekkel. A legutóbbi nagy fogása természetesen Pep Guardiola elcsábítása volt.

4. helyezett: Monchi (Sevilla)

A rangsor vitathatatlan nagyágyúja az andalúzok 48 éves sportvezetője. akinek regnálása alatt immáron 5 UEFA- és Európa-ligát nyert a klub. A csapat az elmúlt tizenhat évben a tizediknél sosem végzett hátrébb a Primera Divisionben, kétszer elhódította a Spanyol Kupát. Pedig Sevillában is nyárról nyárra meg kell küzdeni az újjáalakulással, a keret kicserélődésével. Ennek ismeretében a színvonal szinten tartása megsüvegelendő teljesítmény.

Monchi (Ramon Rodriguez Verdejo) olyan sztárokat nevelt ki, mint Sergio Ramos, Juan Antonio Reyes, Jesus Navas.

3. helyezett: Giuseppe Marotta (Juventus)

A mindig elegáns úriember a Juventus újabb fellángolásának legfőbb letéteményese. Egyrészt 2010-es feltűnésének első és talán legfőbb cselekedete, hogy kivezette a Calciopóliból (2006-os olasz labdarúgóbotrány) a „Bianconerit”, majd „felültette” az aranyvonatra. Marotta megjelenése óta a Juventus zsinórban 5 bajnoki győzelmet mutathat fel. Emellett 2015-ben a Bajnokok Ligája-döntőbe is beverekedte magát. Marotta nevéhez fűződik Paul Pogba éretté nevelése, alatta vált a világ legdrágább játékosává a francia. Szintén a szakember munkája idején emelkedett a sztáredzők sorába Antonio Conte.

2. helyezett: Marcel Brands (PSV Eindhoven)

A holland sportvezető 2010 óta székel Eindhovenben. Feltűnése óta a PSV egyértelműen az Ajax méltó ellenfele lett. Mi az hogy, az elmúlt két évben Phillip Cocu vezetőedzővel kiegészülve elhódította az Eredevisie bajnoki címét. Brands olyan tehetségeket indított világjáró útjára, mint Georginio Wijnaldum (Liverpool) vagy a Manchester Unitedet a minap elhagyó Memphis Depay (Lyon).

1. helyezett: Ralf Rangnick (RB Lipcse)

Így értünk el a lista tetejéhez, ahol jelenleg a lipcseiek 58 éves szaktekintélye trónol. Rangnick 2006-ban döntötte el, hogy számára jobb a háttérmunka, eredményesebb tud lenni, ha a szakvezetőkkel szimbiózisban alkotja meg a nyerő stratégiát. Gondolkodása finoman szólva is úttörő a labdarúgás világában. A hihetetlen szaktekintély az elmúlt tíz-tizenkét év alatt hét osztályt ugrott csapataival, rendre a lentről építkezés híve volt. A Hoffenheimet a negyedosztályból vezette Bundesliga őszi bajnoki címig, majd szakítva Dietmar Hoppal, a Red Bull futballakadémia sportvezetője lett. Először a Salzburgnál tette le névjegyét, majd 2012-ben az akkor harmadik ligás Lipcséhez szerződött, ahova Dietrich Mateschitz Red Bull-vezér kérésére került. Rangnick három év alatt feljutott a Bundesligába, ahol ismét csodát tett, őszi második lett a csapattal. Szakértelme egyik legfőbb védjegye a fiatalokba vetett hit, jelenlegi csapata magasan a liga legfiatalabb átlagéletkorú társasága. Rangnick csapatát egy magyar úriember is erősíti. Lőw Zsolt Hoffenheimbe még játékosként, majd Salzburga és Lipcsébe már edzőként kísérte el egyik legfőbb példaképét.