Topolya lehet a magyar foci legújabb fellegvára

A sport és azon belül a labdarúgás lassan végérvényesen a társadalompolitika részévé vált.

A legnagyobb mértékű támogatást, 3 milliárd forintot azonban mégsem a fenti, már működő akadémiák kapták, hanem az a Délvidék Sport Akadémia, amelyről sokáig szinte semmit sem lehetett tudni. Mára azonban kiderült – hála a Szabad Magyar Szó munkatársainak –, hogy a fent nevezett utánpótlás-központ a Vajdaságban, Topolya településen fog működni. Hogy miért pont egy harmadik ligás csapat lett a kiválasztott? Például talán azért, mert a klub elnöke az a Zsemberi János üzletember – a Sat-trakt vállalat első embere –, aki a helyi tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség tagja.

– A magyar kormány sportfejlesztési stratégiájával összhangban, valamint a topolyai TSC labdarúgóinak kiemelkedő teljesítményét figyelembe véve Magyarország 2 és 3 millió euró közötti értékben támogatja egy labdarúgó-akadémia létrehozását Topolyán. A projekt keretében megvásárolnának egy több hektáros községi tulajdonban lévő telket, ahol négy labdarúgópályát alakítanának ki, s egy stadion kiépítése a távlati tervek között szerepel. Elsősorban azért döntöttek mellettünk a magyarországi döntéshozók, mert Topolyán magas színvonalú, professzionális hozzáállású munkát végeznek a szakemberek. Ezzel a támogatással a város egy regionális jelleggel bíró sportközponttá válik majd – nyilatkozta Zsemberi János a Szabad Magyar Szónak.

Nem tudom, kinek tűnt fel, de amíg a magyar állam 3 milliárd forinttal támogatta a még nem is létező Délvidék Sport Akadémiát, addig az ottani klub elnöke 2-3 millió eurós támogatásról beszél – és bizony a kettő között szabad szemmel is jól látható a különbség. Kérdés van? Volna, de vélhetőleg sosem fogunk egyik oldaltól sem igazi, korrekt, tényeken alapuló választ kapni.

Szabados Gábor sportközgazdász úgy véli, az alapgondolat, hogy a fociban a magyarnál előrébb tartó országokból az általunk támogatott akadémiákon keresztül nyerhetünk tehetségeket, tapasztalatot, nem is olyan rossz, akár még létjogosultsága is lenne, ám nem ennyiért, és főleg nem a központi költségvetés terhére.

– Ennek természetesen hátulütői is vannak, ugyanis egyrészt szakmailag tökéletesen ellenőrizhetetlen, hogy az adott helyen milyen a szakmai munka minősége, mert inkább kulturális célt szolgál a határon túli magyarsággal való kapcsolattartásban. Másrészt, mint például Topolya esetében, semmi garancia nincs arra, hogy a magyar adófizetők pénzéből felépített infrastruktúra és az ott kinevelt tehetségek nem más országoknak hoznak-e rövid és hosszú távon hasznot – jelentette ki a szakember.

Muszbek Mihály szerint ha a sportfejlesztés indoka nem sportszakmai, és nem is üzleti, hanem nemzetpolitikai kérdés, akkor ezt úgy kellene kezelni, mint az anyanyelvi oktatás, az iskoláztatás vagy egyéb kulturális célok támogatását.  A társadalom számára is sokkal elfogadottabb lenne így a milliárdok elköltése, mint a jelenlegi „csomagolt” formában. Az is okkal vetődik fel, hogy ha a magyar „fociforintokat” külföldön jól használják fel, akár egy potenciális kupariválist erősítünk ezzel a lépéssel. Ha valóban vannak ott focitehetségek, miért nem hozzák őket át a honi akadémiákhoz? A határon túli akadémiák közpénzalapú fejlesztése sportgazdasági érvrendszerrel nem magyarázható.

– A világon mindenütt, ha valamely csapat futballkultúrát külföldre visz, azért knowhow és névhasználati díjat kér, és nem ő fizet. Egy Fradi- vagy Vasas-akadémia külhoni alapítása sokkal szerencsésebb lett volna, mint a választott forma. A topolyai akadémiára tervezett fejlesztési összeg is nagyon sok, ugyanis a tervek szerint ebből négy pályát és egy stadiont építenének. Az előzőt világítással együtt meg lehet oldani ötszázmillió forintból, nagyon jó minőségben, míg egy harmadosztályú csapat számára maximum egymilliárdból tökéletes stadiont lehet felépíteni. Hogy mire menne a többi pénz, talány – ecsetelte Muszbek Mihály.

Persze mindenki megnyugodhat, a kiemelt sportcélú fejlesztési beruházásokról rendelkező 1801/2016. számú kormányhatározat a magyar klubokkal és futballakadémiákkal sem bánt szűkmarkúan. A Ferencváros egyrészt „csak úgy” kapott egy 700 milliós injekciót, valamint a Fradiváros fejlesztésére – a Népligetben felépítendő sport- és rehabilitáció központ – kereken tízmilliárd forintot különített el a kormány, és ez csak a költségek első fele. A Vasas új stadionjának eddigi költségéhez is hozzáadtak 5,4 milliárdot a többletkiadásokra – a miniszterelnök támogatja az aréna építését, amire egy friss hír szerint további támogatást is ígért –, míg a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft.-nek is adtak „a stadion építése során felmerült opciós tételek megfizetésére\" 3,1 milliárdot. Seszták Miklós Kisvárdája sem jár rosszul, hiszen 700ś milliót kap csak az akadémia erőnléti részlege fejlesztéséhez és az infrastruktúra jobbítására, 500 milliót egy fedett focicsarnok építéséhez, és 250 milliót a kézilabdacsarnok felújítására. Mindezek tetejében 3,5 milliárdból külön multifunkcionális sportcsarnokot is építhetnek. És persze nem feledkeztek meg Tállai András NAV-elnök csapatáról, a Mezőkövesdről sem, amely egy 45 szobás sportszálló további csinosításához kapott még 500 millió forintot. De ott van Szeged, ahol a Szegedi Ifjúsági Centrum felépítésére adott 9,7 milliárd forintot a kormány. A nevezett összeget nem a város, hanem a püspökség kapta, hogy a Dorozsmai úti focipálya körüli területen ifjúsági centrumot alakítson ki. Helyi lapértesülések szerint a megvalósuló létesítmény nemcsak futballstadionként funkcionálna, hanem ifjúsági, közösségi feladatokat is ellátna.

Mielőtt valaki sajnálni kezdené, vagy esetleg hiányolná a kiválasztottak listájáról, természetesen a felcsúti Puskás Akadémiáról sem feledkeztek meg. Immár szokás szerint a legtöbb tao-támogatást ismét ők kapták, ezúttal 2,9 milliárd forintot (pontosan 2 929 840 871 forintot). Ez egyébként ebben a támogatási rendszerben rekord. Hogy mire kell elkölteni? Egyrészt a Pancho Arénánál is drágább sportcsarnok második ütemére kapták meg a pénzt (a 30 százalékos önrésszel és az 1,3 milliárdos első ütemmel együtt több mint 4 milliárdba kerül a létesítmény), valamint környezetrendezésre 636 millió forint jut Felcsútnak, amiből belső tava is lesz az akadémiának. Halkan jegyezzük meg, a Puskás Akadémia közpénzzel való kisegítése messze meghaladja immár a tízmilliárd forintot, így joggal lenne elvárható, hogy az NB II-es listavezető a saját akadémiájáról, az ott egészen kiváló körülmények között nevelkedő utánpótlásból erősítse meg a csapatát. Ez azonban nem így történik, hiszen a rivális akadémiákon pallérozódó fiatalok mellett – Prosser a Honvéd, Hegedűs a Haladás, míg Csilus a Fradi neveltje – idősebb játékosokkal erősítette meg a keretét.

Szakértőink úgy vélik, a felcsúti klubnál teljes mértékben megfeledkeztek az eredeti céljukról, hogy játékosokat neveljenek fel, tehetségeket termeljenek ki a magyar foci számára, akiket értékesítve teremtenék meg a működésük anyagi alapját.

– A Puskás Akadémia immár tízéves múltra tekinthet vissza, az itt végzett közel 200 diákból ez idő alatt mindössze három játékos szerzett komoly NB I-es tapasztalatot, illetve került külföldre, mégpedig Kleinheisler László, Sallai Roland és Gyurcsó Ádám. A felcsúti csapat tényleges működési modellje az alapítói célrendszertől eltér, eredménycentrikus profi alakulattá vált tényleges piaci alapú sportgazdasági és sportszakmai élettér és háttér nélkül. Altatógépen van a csapat, mesterséges, piacidegen eszközökkel tartják életben, olyan jövőkép nélkül, ahol képes lehetne saját gazdasági erőforrásokból előteremteni azokat a feltételeket, amik az első vagy a másodosztályban maradáshoz szükségesek lennének. Van ilyen rendszer máshol is, de ott Abramovics, Manszur herceg vagy Dietrich Mateschitz a finanszírozó, és nem egy tisztán közpénzalapú alapítvány – mondta Muszbek Mihály.

Szabados Gábor is egyetért kollégájával, hiszen ő is azt látja, hogy a felcsútiaknak az MTK, a Honvéd, illetve a Haladás nyomán sokkal jobban kellene az utánpótlásra, a saját nevelésű játékosokra figyelniük.

– A Puskás Akadémia immár teljesen más elveket vall, holott a tavalyi kiesés egy választóvonal lehetett volna, visszatérhettek volna az eredeti céljaikhoz. Ám nem ez történt, és bármilyen furcsán hangzik, az utánpótlás-nevelésben nem léptek előre, amit jól bizonyít a mostani átigazolási időszak is. Eredmény kell, vissza kell kerülni az első osztályba, bármi áron. Egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen háttér mellett, amikor minden adva van a jó és eredményes nevelőmunkához, mégsem a saját akadémiájukon fejlődő fiatalokkal töltik fel a keretet – összegzett Szabados Gábor.

Félő, hogy mondhatnak bármit a szakemberek, mutathatnak mást az adatok, nem fog változni semmi. Sem határainkon belül, sem azokon kívül. A sport és azon belül a labdarúgás lassan végérvényesen a társadalompolitika részévé vált.