Van Gaal, a holland totális foci utolsó mamutja

Sokszor nehéz volt vele, de nélküle szegényebb lenne a nagy klubok vitrinje.

Van Gaal nem volt nemzedékének legjobb játékosa, és ugyan húszévesen az akkor világverő, Johan Cruyff-féle Ajax második csapatában is megfordult, a csúcsot a Sparta Rotterdam középpályáján eltöltött hosszú évek jelentették számára. Magas, erős védekező középpályásként már játékos-pályafutása során vezéregyéniség volt, aki egyben tartotta a csapatot, és ha kellett, hangos szavakkal irányította társait.

A nyolcvanas évek végén, rögtön a visszavonulása után az Alkmaar Zaanstreek másodedzője lett, ahonnan az Ajax kispadjára került. Előbb Leo Beenhakker segédje volt, majd 1991-ben megnyílt előtte a lehetőség, és a legsikeresebb holland klub vezetőedzője lett. Az Ajaxnál töltött hat éve talán edzői karrierje legfényesebb időszaka volt: zsinórban három bajnoki címet ünnepelhetett, az 1994–95-ös szezonban ráadásul úgy nyerte meg a Bajnokok Ligáját, hogy egész idényben veretlen maradt.

Van Gaal játékfilozófiája a Hollandiában Rinus Michels által kialakított és a hetvenes évek világhírű holland válogatottjának, illetve a BEK-győztes Ajaxnak a sikereit hozó totális futballból ered. A sok futáson, a még több passzoláson, a posztok felcserélhetőségén és a szélső játékosok kiemelt szerepén alapuló játékot viszont ő tökéletesítette.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyiben tekinthető még a klasszikus totális foci iskolájának a Van Gaal-féle szédületes Ajax, ugyanis az eredeti koncepció esetében kötöttebbek voltak a játékosok pozíciói, ám az alapgondolat végigkísérte a tréner egész karrierjét. Gyerekként és fiatal labdarúgóként a totális futball legfényesebb korszakával szembesült nap mint nap, a rendszert pedig apró finomhangolásokkal fejlesztette tovább a kilencvenes években.

„Vagyok, aki vagyok. Magabiztos, arrogáns, domináns, őszinte, szorgalmas és innovatív” – mondta magáról egyszer Van Gaal a rá jellemző stílusban.

Ebben a tömény mondatban benne van személyiségének összes ellentmondása, hiszen újító szemlélete valóban a csúcsra repítette az Ajaxot, a Barcelonát vagy épp a Bayern Münchent, de ez a fajta öntudatosság sok ember szemét szúrta – legfőképp az újságírókét és néhány renitens játékosét.

Külön érdemes megjegyezni, a holland taktikus egész pályafutása során különlegesen jó érzékkel fedezte fel a fiatal tehetségeket, és sosem félt őket a mély vízbe dobni. Az Ajaxnál Edgar Davids, Clarence Seedorf és Patrick Kluivert is az ő kezei alatt debütált, és került be szinte azonnal a futballvilág elitjébe. Az ezredforduló környékén vette át Van Gaal a Barcelona együttesét, amellyel két bajnokságot nyert, emellett napjaink ikonjai, Carles Puyol, Xavi, majd a kétezres évek elején Andrés Iniesta is nála mutatkozott be az első csapatban.

„A fiatal játékosok szempontjából ő a megfelelő edző. Nagyon profi szaktekintély, emellett pedig emberileg is a legjobb, akit csak elképzelhetnék” – emlékezett rá vissza Edwin van der Sar, az Ajax sikerkorszakának kapusa. Napjaink egyik, ha nem a legjobb aktív középpályása, Andrés Iniesta sem felejtette el, hogy kinek köszönheti barcelonai bemutatkozását, a Van Gaal visszavonulásáról szóló korai hírekre ezzel az egyértelmű Instagram-bejegyzéssel reagált: „Köszönöm, mester!”

A tréner igazi vándormadárnak számított, de amellett, hogy a világ legnagyobb klubjainak kispadján is ült, hű maradt a holland labdarúgáshoz, és kétszer két éven át irányította a válogatottat. 2000 és 2002 közötti első időszaka korántsem volt annyira sikeres, mint a tíz évvel későbbi. Legnagyobb eredménye a 2014-es brazíliai világbajnokságon bemutatott váratlan menetelés a holland csapattal, melynek a vége bronzérem lett. A harmadik helyért játszott mérkőzésen épp a házigazda Brazíliát oktatták 3-0-ra. 

Van Gaalt a kétezres évek elején, Sir Alex Ferguson bizonytalan korszakában már összeboronálták a Manchester Uniteddel, a skót menedzser azonban még jó néhány évig folytatta a munkát. A Fergusont váltó David Moyes alatt azonban erősen leszerepelt a csapat, így újra váltani kellett a Vörös Ördögöknél. Ekkor esett a választás végül 2014-ben a holland válogatottól távozó Van Gaalra. Rengeteg pénzt kapott csapatépítésre, de két év alatt mindössze egy FA-kupát tudott a manchesteri vitrinbe tenni, ez pedig kevésnek bizonyult, és 2016 őszén felbontották szerződését.

Talán ez az egyetlen olyan állomása a mesternek, ahol nem tudott komolyabb sikereket elérni, és épp ezért a szurkolók bizalmába sem sikerült beférkőznie. A kudarc okát sok szigetországi szakértő abban látja, hogy a Manchester Unitedhoz nem illő identitást akart ráerőltetni a játékosokra. Ott vált végképp visszafordíthatatlanná a lejtmenet, amikor Van Gaal „elvesztette az öltözőt”, és megromlott a kapcsolata játékosaival. Személyes konfliktusai szinte mindig is voltak, de ilyen mértékű ellenszenvvel még nem találkozott.

A tréner eredménylistája ezzel együtt is lenyűgöző, hiszen mindegyik állomáshelyén nyert bajnokságot vagy hazai kupát, Bajnokok Ligája-győzelemhez pedig az Ajax 1995-ös sikere után 2010-ben állt a legközelebb, a Bayern München mestereként, amikor a döntőben a José Mourinho vezette Inter diadalmaskodott Diego Milito duplájával.

Ahogy már utaltunk rá, nem csupán eredményességéről, hanem emberi oldalának ellentmondásosságáról is híres Van Gaal, hiszen számos balhéba, személyes háborúba keveredett. Az egyik leghíresebb konfliktusát az aranylabdás Rivaldóval vívta, akinek a játékhoz való hozzáállásával egész barcelonai időszaka alatt nem volt megelégedve, s végül a brazil irányító lépett le. Ez is azokat a véleményeket erősíti, melyek szerint Louis van Gaal tipikusan az az edző, aki a legnagyobb sztárokat is csapatemberré akarta gyúrni – ez az esetek többségében sikerült is neki. 

Luca Toni, a világbajnok olasz csatár Bayern Münchenből való távozását is a holland fellépése okozta. Van Gaal nem volt kibékülve a bajorok házi gólkirályának mentalitásával, és szemrebbenés nélkül kirakta a csapatból. Toni így emlékezett vissza a 2011-ben történt esetre:

„Világossá akarta tenni, hogy bárkit kitehet a kezdőből, mert ahogy mondta, elég tökös hozzá. Ezt egyszer szó szerint demonstrálta az öltözőben, amikor levette a nadrágját, és megmutatta nekünk, hogy nem hazudik. Őrült jelenet volt, szerencse, hogy nem az első sorban ültem.”

Van Gaalnak a sajtóval való kapcsolata sem volt mindig rózsás, nem riadt vissza az egoista, már-már nagyképű beszólásoktól, volt, hogy egy újságírói kérdésre faarccal a „vagy én vagyok nagyon okos, vagy maga nagyon hülye” válasszal rukkolt elő.

Az esetek nagy részében egyébként a játékosaihoz való ragaszkodás szülte ezeket az ellentmondásos eseteket, mert az biztos, hogy azok a sztárok, akiket sikerült betörnie, hűségesek maradtak hozzá, és kölcsönösen kiálltak edzőjükért. Az egyik legjobb példa erre az Alkmaar Zaanstreeknél töltött időszakában történt, amikor 2008-ban pocsék játékkal a tizenegyedik helyen végzett, és Van Gaal a kudarc hatására le is akart mondani, ám maguk a játékosai kérték arra, hogy folytassa a megkezdett munkát, melynek gyümölcse végül egy év múlva a bajnoki cím lett.

Ryan Giggs, a Manchester United legendája Van Gaal asszisztense volt Angliában töltött két éve alatt, és első benyomása főnökéről szintén árulkodó:

„Az első két edzés után azt kérdeztem, hogy ki ez az idióta, egy hét után pedig rájöttem, hogy igaza van. Nagyon jó ember, még nagyszerűbb edző, módszeres és maximalista.”

Egy sajátos figurától, a holland stílus utolsó nagy képviselőjétől búcsúzhat a szakma Van Gaal visszavonulásával, de ismerve megszállottságát, nem lenne meglepő, ha nyáron bejelentené, hogy hatvanöt évesen is új munkát vállal egy európai sztárklubnál.

„Nyáron döntök a folytatásról”

A hét elején Louis van Gaal egy családi tragédia kapcsán elmondta, hogy nem kíván többet edzősködni, de a Cadena SER spanyol rádiónak rögtön cáfolta korábbi állítását. „A jövőbeli ajánlatoktól függ, hogy folytatom-e. Nem igaz, hogy visszavonulok, jelen pillanatban még nem. A szabadságom végén döntök a sorsomról, júniusban vagy júliusban.” Ezek szerint nem biztos, hogy a hatalmas életmű kapuja bezáródott.