A labdarúgás világában mindig is voltak, vannak és lesznek olyanok, akik a rendszer felett állnak, vagy ha úgy tetszik, egyéniségek. Diego Armando Maradona botrányos személyiség volt, ám egyben a valaha élt egyik legjobb labdarúgó, akit hagyni kellett a pályán kibontakozni, s köré építeni a csapat játékát. Ebbe a kategóriába tartozik a Malmőben született Zlatan Ibrahimovic is. A svéd válogatottságtól visszavonult támadó vasárnap pályafutása 32. (!) trófeáját szerezte. A Southampton ellen, az angol Ligakupa döntőjében lőtt két gólja egyben újabb válasz volt az őt korábban kritizálóknak.
A támadót nyáron a Manchester United ingyen szerezte meg a francia PSG-től, ám kétségtelen, nem berobbant, inkább csak a maga pimasz stílusában besétált a Premier League világába. Kapott is hideget, meleget. A Vörös Ördögök korábbi játékosa, Gordon McQueen például azt mondta tavaly októberben, hogy a csatár igazából nagyon gyenge, és úgy néz ki, mint valami öregember, aki futballozni próbál. Hiába talált egymásra korunk futballjának két különce, José Mourinho és Zlatan Ibrahimovic – akiknek egymás iránt érzett rokonszenve nyílt titok –, se a játékosnak, se a csapatnak nem ment. A portugál szakember azonban addig finomította a United játékát, amíg Paul Pogba védekező szerepkörből közvetlenül a svéd fenomén mögé került, az elején mellőzött Henrih Mhitarjan pedig Michael Carrickkel együtt a csapat leghasznosabb játékosává lépett elő. Röviden: kialakult az Ibra mögött működő (és futó) gépezet – ahogy ez történt korábban a Paris Saint-Germainnél is. Persze az, hogy elbírja-e a gárda a jobb csapatok ellen, hogy Ibra nem igazán veszi ki a részét a védekezésből, már egy másik kérdés.
###HIRDETES2###
Az elmúlt időszakban elért sorozatos győzelmek is igazolják, miért is örült annyira Mourinho, hogy az Internazionale-korszak után újra együtt dolgozhat korábbi kedvencével. Ibrahimovic az aktuális szezonban már huszonhat gólt szerzett, de talán ennél is fontosabb, amit a megnyert Ligakupa után csapattársa, Ander Herrera nyilatkozott: „Versenyző típus, aki arra ösztönöz minket, hogy minden edzésen minden összecsapást nyerjünk meg. Nyerő alkat.” S hogy mennyire az, jól jelzi, hogy harmincéves kora előtt 529 mérkőzésen 232 gólt rúgott, a harmadik évtizedén túl 300 profi meccsen 246 gól áll a neve mellett. Arról nem is beszélve, hogy karrierje során 21 kupadöntőt játszott, amiből 18-at megnyert, ezeken pedig 11 gólt lőtt.
Igaz, hogy nincs BL-serlege és világbajnoki címe, de több trófeája van, mint amennyit a Chelsea, a Tottenham vagy épp a Manchester City valaha is összegyűjtött. Leigazolása marketingszempontból sem volt rossz lépés, Pogbával készült videóit a United márkaépítésre használja, de ez már egy másik történet
