Kádár Tamás Kijevbe igazolt, Kleinheisler László rövid Bundesliga-kaland után haza, Szalai Ádám viszont magára talált és gólokat rúg Hoffenheimben, Huszti Szabolcs pedig Kína és Németország között ingázik – az összkép azonban azt mutatja, mintha nem volna igazán tömegigény a magyar labdarúgókra a foci szempontjából legfontosabb országokban. Az okokat konkrét példákon keresztül Ferenczi Attila labdarúgó-tradíciókutató boncolgatta a Digisport tévé stúdiójában.
– A magyar válogatott utolsó volt a 24-es Eb-rangsorban, és miután a válogatottunk mint csapat funkcionált jól és nem az egyes játékosegyéniségek, valamint nemcsak mi okoztunk meglepetést, hanem Wales is, aki még tovább jutott, mint mi, a játékosaink piaci értéke valóban nem szaladt fel annyira, mint amennyire... de hát ez a realitás. A magyar játékosok nem ütik meg azt a szintet, hogy élbajnokságokban szerepeljenek – mondta, majd sorolta a részleteket.
Úgy látja, Dzsudzsák Balázst is hamarosan itthon fogjuk látni, mert pénzigényei aligha lehetnek már, ennek puszta akadálya annyi, hogy élő szerződése van.
– Úgy tűnik, hogy Debrecen lesz az, ahová hazajön, kérdés, hogy tudnak-e adni érte annyi pénzt, mert azért egy bizonyos szintet elvárnak a játékosok – vélekedik, hozzátéve, azért Juhász Roland sem az MTK-ba jött haza, ahonnan kiszerződött, hanem a Videotonhoz.
Kádár Tamásra rátérve szerinte a Lengyelországból Ukrajnába (Kijev) szerződése komoly előrelépés, az Eb-n ráadásul ő volt az egyik legjobb játékosunk.
– Multifunkciós játékos, több poszton bevethető, a védelem szélén és közepén is magas szinten tud játszani. Bízom benne, hogy magyar játékosként valamennyire növelni fogja a többi magyar értékét, és ebből a futballunk profitálni fog – mondja Ferenczi. Szerinte ugródeszkának a lengyel bajnokság tökéletes, hiszen mind Németországban, mind Ukrajnában vagy a szovjet utódállamokban rohanós focit játszanak: a legfontosabb, hogy a játékos gyors legyen, a labdarúgás többi részét pedig megtanulja.
Nagy Dominik viszont Kádár után folytathatja az út kitaposását Lengyelországban: a Ferencvárosból eligazolt játékossal kapcsolatban bizakodó Ferenczi, de megjegyzi, hogy míg Dzsudzsák Balázs annak idején kiemelkedett a Debrecenből, Nagy a Fradiból korántsem – nem lát benne potenciált –, igaz, nem zárja ki, hogy a lengyeleknél végbemegy nála a szükséges fejlődés.
Szerinte Magyarországon nincs fixálva, hogy mi a cél.
– Beállunk-e a balkáni ötletbe, hogy eladásra termelünk játékosokat, lesznek-e 20 éves csapatkapitányok sokszoros válogatottsággal, és kevés légiós? Tőlünk délre az egész koncepció erre épül föl. Vegyük az MTK példáját! Elvileg a Barcelona stílusát játssza, a „kipasszolós” része megvan, de a „kicselezős” már nincs, félig kész játékosokat nevelnek; elvileg Spanyolországba kéne eladni a játékosokat, de még Hollandiába sem megy – vonja le a mérleget Ferenczi Attila, aki szerint az MLSZ jót lépett azzal, hogy már nem enged annyi légióst szerepeltetni, mint korábban, ez stabilizálja az NB I-et. A játékosok nyugatra áramlása viszont nem indult be, ami viszont mutatja a képzés hiányosságait. Gera Zoltánt pedig szerinte nem lehet példának felhozni semmire sem, mivel ő egy különleges zseni volt, aki még utánpótlás-válogatott sem volt, úgy kezdte felnőtt karrierjét.
Szakmai szempontból ugyanígy különleges Nagy Ádám esete, aki szerinte „kitalált magának nem tudatosan egy olyan játékfunkciót, ami még nyugaton is elég ritka, mintha még sprint közben is pihenne, és folyamatosan megjátszható pozícióba kerül”. Az ő játéka attól érdekes, hogy látszik, mit csinál a csapat, ha ő kikerül onnan. Érzése szerint Nagy nem nagy, hanem különleges játékos, akivel meccset lehet nyerni, ezért szép karriert jósol neki.
És akkor ott a Felcsúton nevelkedett, Barcelonába került Tajti Mátyás, aki nemrég elhagyta a klubot, mondván, nem illik a stílusához.
– Jó lett volna ezt előre látni – vélekedik erről Ferenczi, mivel azt lehet tudni azért, hogy a Barcelona mit játszik, és Mátyásnak is ismernie kellett volna a saját játékstílusát. Valószínűnek tartja, hogy Tajti nem is érezte magát jól a Barcelonánál, ugyanakkor a kvalitásai megvannak, így szerinte jó lenne, ha valahol a környéken próbálkozna egy kisebb csapatnál.
És újra Németország: Szalai Ádám magára talált.
– A szurkolók alapvetően nem értenek a futballhoz, azért mondják, hogy nem csinál semmit – fogalmaz élesen Ferenczi Attila. – Komoly mezőnymunkát végez, a védekezéstől kezdve. A méreteinél fogva pedig stresszben tartja az egész védelmet, két-három embert is leköt. A szurkolók játékismeretein kéne javítani. Nem viccből tartott ki mellette Dárdai Pál, Bernd Storck és Egervári Sándor is.
Végül pedig Kleinheisler László példájáról beszélt, aki a Werder Bremen játékosa, onnan kölcsönbe Darmstadba, majd a Ferencvároshoz került, a hivatalos verzió szerint azért, hogy a német csapattársakkal való kapcsolata javuljon és folyamatos játéklehetősége legyen.
– A játékosoknak 70-80 százalékos sebességtartományban kell futni a pályán, Kleinheisler játékában azonban benne van a hibaforrás, és bár tud 90 százalékos hatékonysággal is játszani, de szokott 60-nal is. Kiszámíthatatlan a teljesítménye, a Bundesligában pedig kiszámítható játékosok kellenek – vélekedik Ferenczi, aki szerint óriásit téved Urbán Flórián („a futball nyelve a labda”), mert ez csak a klasszis játékosokra igaz, a védelemben és a középpályán pedig aztán tényleg elengedhetetlen a nyelvtudás.
