Egy 2012-es Barcelona–Levante spanyol bajnoki mérkőzésen volt rá példa először a katalán klub történetében, hogy a komplett kezdőcsapat saját nevelésű játékosokból álljon össze. Ezenkívül a 2010-ben világbajnokságot, 2012-ben Európa-bajnokságot nyerő spanyol válogatottba is kilenc játékost adott a La Masia, vagyis a Barcelona mellett elhelyezkedő akadémia, ahonnan az utóbbi évtizedekből olyan játékosok jöttek ki, mint Pep Guardiola, Carles Puyol, Xavi, Andrés Iniesta, Sergio Busquets vagy Lionel Messi.
A világhírű utánpótlásközpont 1979-ben kezdte működését. Ugyan 2011-ben, amikor új helyre költözött az edzőközponttal egybekötött bentlakásos iskola, átkeresztelték Ciutat Esportiva Joan Gamperre, a mai napig La Masiaként hivatkoznak rá a szakmabeliek.
Az alapok lerakásában főszerepet vállalt Johan Cruyff. A többszörös aranylabdás jött, látott, és meghonosította a holland totális focit a katalánoknál. Játékfilozófiája továbbá meghatározta a labdarúgóként keze alatt pallérozódó Guardiola gondolkodását is. A történet e része már közismertebb: a Manchester City jelenlegi trénere nemcsak hasznosította a tanultakat, de elképesztően magas szintre emelte a labdatartáson és letámadáson alapuló játékot. Arról nem is beszélve, hogy barcelonai regnálása alatt szinte minden trófeát begyűjtött, amit csak lehetett.
„Mindent a Barcelona adott nekem. A La Masia értékeit sajátítottam el gyermekkoromban, és ezeknek az értékeknek köszönhetően vagyok az, aki”
– ezt a világ legjobb labdarúgója, Lionel Messi nyilatkozta a legendás utánpótlásközpontról.
Hogy mégis miféle értékekről beszél Messi és az akadémiáról kikerülő legtöbb játékos, az a La Masia filozófiájának alapjaival magyarázható. A katalánoknál a fizikai felkészítés a kezdetek óta csak másodlagos faktor, tulajdonképpen egy eszköz. A legnagyobb hangsúly a gyerekek mentális képességein, pontosabban a képzelőerő és az intelligencia fejlesztésén van, mely tudást a pályán minden váratlan szituációban kamatoztatni tudnak. A futballpályákon kívüli szigorú nevelés miatt sokan ráaggatták a La Masia-növendékekre a jókisfiú jelzőt, mondván ebben a rendszerben nincs helyük az egyénieskedő játékosoknak, legyenek bármilyen tehetségesek. Zlatan Ibrahimovic rövid és hozzá képest sikertelen barcelonai karrierje is ide vezethető vissza.
Mindezen felül a stabilitás is elengedhetetlen a Barca-iskolában, mi sem jobb példa erre, mint az, hogy évtizedek óta a 4-3-3-as felállást alkalmazzák a klubnál a legkisebb korosztályoktól kezdve a felnőttcsapatig, így amikor a fiatal tehetségek lehetőséget kapnak a nagyok között, ismerős környezetben, ismerős szisztémában találják magukat.
A már-már gépiesnek nevezhető labdarúgókat képző rendszerből az utóbbi években azonban már nem érkezik annyi tehetség. A negatív folyamatot sokan a Barcelona 2013 nyarán történt eszement költekezésének tulajdonítják. A klub négy éve rekordot jelentő 150 millió fontot költött új játékosokra, többek közt Marc-André ter Stegen, Claudio Bravo, Luis Suárez és Ivan Rakitic is ekkor érkezett, viszont ezzel nagyjából egy időben az idősebbek közül Cesc Fabregas, a fiatalok közül pedig Thiago Alcantara, Bojan Krkic, Gerard Deulofeu, Isaac Cuenca és Cristian Tello is távozott.
A Barcelona tehát egy a korábbitól eltérő játékospolitikát alkalmazott, Josep Maria Bartomeu elnököt támadták is emiatt a szurkolók. Alaposan megnézve viszont, hogy Lionel Messi első csapatba kerülése óta hányan ragadtak meg a Barcelona kezdőcsapatában, logikusnak tűnhet a saját nevelésű játékosok háttérbe szorulása. Ráadásul a 2015-ös Bajnokok Ligája-döntőt éppen Suárez és Rakitic góljával nyerték meg a gránátvörös-kékek.
Az alábbi lista az utóbbi bő tíz év olyan La Masia-növendékek nevét tartalmazza, akik kaptak bizonyítási lehetőséget a nagycsapatban, sőt sokan az új Messinek vagy az új Ronaldinhonak is kikiáltották őket, karrierjük mégis lefelé ívelt.
A szerb apa és katalán anya gyermeke 17 évesen és 19 naposan debütált a Barcelona felnőttcsapatában. Ezzel Lionel Messi rekordját adta át a múltnak, de Krkic utánpótlásszinten is szinte minden létező gólrekordot megdöntött. Első szezonjában, a 2007–08-as idényben – amely során Lionel Messi és Ronaldinho segítette – több mint 40 meccsen kapott szerepet, amelyeken 12 gólt lőtt. Mutatói alapján joggal titulálta mindenki a Barcelona következő világsztárjának. A következő három szezonját viszont a folyamatos visszaesés jellemezte. Aztán apró sérülések és formahanyatlások, majd Guardiola döntései miatt 2011-ben 12 millió euróért az AS Roma játékosa lett. A lejtmenet ezzel nem állt meg: megfordult az AC Milanban, az Ajaxban, 2014-ben pedig a Stoke City igazolta le. Mindegyik klubjában voltak fellángolásai, de hosszú távon az angol középcsapat kezdőjében sem tudott megragadni, épp januárban adták kölcsön a világverőnek szintén nem mondható német Mainznak.
A brazil-mexikói támadó Bojan Krkiccsel egy időben került a Barcelona Frank Rijkaard vezette A csapatához, különleges mozgáskultúráját sokan Ronaldinhoéhoz hasonlították. Az első idényében 28 meccsen 4 gólt jegyzett, de már 19 évesen úgy érezte, hogy több játéklehetőségre van szüksége, és Angliába, a Tottenham Hotspurhöz szerződött. A londoni kaland nem úgy alakult, ahogy elképzelte, ezután egy ideig még maradt Angliában, kölcsönben játszott az Ipswisch Townnál, majd Törökországba, a Galatasarayhoz került, majd újra Spanyolországban a Racing Santander csapatában szerepelt, még mindig kölcsönjátékosként. A spanyol levegő jót tett a formájának, a Mallorca megvette, és a szigeti ában, majd 2013 és 2015 között a Villarrealban csillogtatta tehetségét, közben a mexikói válogatott alapembere lett. Olimpiai aranyat nyert 2012-ben, előtte egy évvel az alább látható, Puskás-díjra is esélyes góljával nyerték meg a CONCACAF-aranykupát az Egyesült Államok ellen.
Apropó USA. Giovanni dos Santos pályafutása nem Spanyolországban, hanem a tengerentúlon folytatódott, 2015 óta a Los Angeles Galaxy támadója, 27 évesen pedig nem úgy tűnik, hogy vezetne számára út vissza Európába.
Fontàst a katalán sztárcsapat jelenlegi edzője, Luis Enrique fedezte fel, ő faragott védekező középpályásból középhátvédet az U19-es csapatként működő Barcelona B-ben. 2009-ben felkerült a felnőttek közé, ahol nagy karriert jósoltak neki a szintén La Masia-növendék Gerard Piqué társaként. Végül négy év alatt összesen 8 meccs jutott neki a nagycsapatban, 2013 óta a Celta Vigóban játszik, de a 27 éves védő ott sem számít már stabil kezdőnek.
A technikás középhátvéd 25 éves lesz márciusban, és már negyedik éve ingázik a kezdő tizenegy és a cserepad között az angol első osztály középmezőnyében tanyázó Stoke City gárdájában. Muniesa karrierje ennél sokkal ígéretesebbnek indult, már 15 évesen szerződtetni akarta a Chelsea, a Barcelona viszont nem akarta ilyen fiatalon elengedni (mint tette azt annak idején az Arsenal esetében Cesc Fabregas-szal), s végül meg is kapta a lehetőséget a felnőttek között, de rögtön első mérkőzésén kiállították. Két év Barcelona B után újra a nagy csapat közelében volt, szerződést is kötöttek vele, de 2012-ben térdszalagszakadást szenvedett, ezért háromnegyed évet kellett kihagynia. Jött a Stoke City ajánlata, amit a Barca elfogadott, Muniesa pedig azóta sem váltotta be a tehetségéhez fűzött reményeket.
A spanyol védekező középpályás a Barcelona 2009-es BL-győzelme után került tűzközelbe, az év végi klubvilágbajnokságra be is válogatta a bő keretbe Pep Guardiola, de Muniesához hasonlóan két tétmeccs jutott neki a Barcelona felnőttcsapatában. Tehetségét viszont még 2011-ben is nagyra tartotta a Chelsea, az akkor húsz éves játékosért 5 millió eurót fizetett. Két szezonon keresztül is kiegészítő ember volt, majd egy-egy évet eltöltött kölcsönben a Valenciánál és a Stuttgartnál. Megragadni sehol sem tudott, jelenleg a Southampton játékosa, de nemrég meghosszabbították szerződését négy évvel.
Tello pályafutása is ígéretesen indult gránátvörös-kékben, az első bajnokiján, amelyen kezdőként kapott szerepet, betalált, 2012 tavaszán pedig a Bajnokok Ligájában is góllal debütált. A kezdeti lendület aztán a fiatal katalán szélsőnél is gyorsan alább hagyott, két év alatt 11 gólig jutott, s jött az ilyenkor szokásos kölcsönjáték. Előbb az FC Porto, majd a Fiorentina csapatánál próbált szerencsét, jelenleg is a firenzeieknél szerepel, de messze van a stabil kezdőjátékos szerepkörétől.
Cuenca barcelonai pályafutása kísértetiesen hasonlít Tellóéhoz, bár ő még annyi szerepet sem kapott a felnőttcsapatban, mint kortársa. Az utánpótlás-korosztályok végiglépcsőzése után azonban megadatott neki a lehetőség Guardiola által, hogy megragadjon Messi, Pedro és David Villa mögött a nagy csapatban, Cuenca viszont két gól, két év próbálkozás és egy makacs térdsérülés után végül a többiek sorsára jutott. Kölcsönben szerepelt az Ajaxban, de szerződése közben lejárt a Barcánál, így ingyen kerülhetett a Deportivo La Corunához. Túl sok babér ott sem termett neki, jelenleg a Granadában próbál bizonyítani.
A villámgyors szélső a legfiatalabb a listán szereplő játékosok közül a maga 22 évével, és jelen pillanatban egy olasz nagycsapat, az AC Milan erőssége, így joggal mondhatnánk, hogy még nem indult el a lejtőn. De eddigi rövid pályafutása is tele van hullámvölgyekkel. Évekig kerülgette a Barcelona nagy csapatát, majd két meccs után kölcsönadták az angol Evertonnak. A liverpooli klubban sikerült fontos kezdőjátékossá válnia, de csak második nekifutásra, mert előtte 20 évesen eltöltött egy gyötrelmes évet a Sevillában, ahol az év legrosszabb csapatába is beválasztották. Az Evertonban töltött sikeres időszaka közben érkezett a Milan megkeresése, idén januárban fél évre kölcsönvették a rongylábú Deulofeut, legutóbb pedig a Fiorentina elleni győztes góllal vétette észre magát.
Ha távolabbról nézünk vissza az elmúlt évtized termésére, érthetőbbé válik, hogy a Barcelona vezetősége miért választotta inkább a Real Madrid által bevezetett modellt, vagyis miért inkább sok milliós igazolásokkal, mintsem saját nevelésű játékosokkal igyekeztek erősíteni csapatukon. A La Masia ezzel együtt is a világ egyik legjobb utánpótlás központja marad, de valószínű az a teória, miszerint a Puyol-Xavi-Iniesta-Piqué-Messi-Busquets tengely egy olyan erős generációja volt a katalánoknak, melyre egyszerűen nincs példa minden évtizedben.
A kivétel, aki máshol futott be
Thiago Alcantara az utóbbi évtized legkiemelkedőbb játékosa, aki a La Masia akadémiáján nevelkedett, viszont a már emlegetett 2013-as nyári átigazolási időszak az ő távozását is magával hozta a Barcelonánál. A katalánoknál Xavi méltó trónörökösét látták a brazil-spanyol középpályásban, ő viszont követte a Bayern Münchenhez korábbi mesterét, Pep Guardiolát, karrierje pedig azóta is magasan ível felfelé. Sérülékenysége ellenére is a Bayern kulcsjátékosa, Carlo Ancelotti bizalmát jelenleg támadó középpályásként élvezi, korábban mélységi irányítóként is helytállt. Az Arsenal elleni 5-1-es BL-nyolcaddöntő diadalból két góllal vette ki a részét, és ha a Barcelona egyszer vissza akarja csábítani, ahhoz súlyos euró tízmilliókra lesz szüksége.
