Ronaldinho és Messi trónját követelték, most „sehol” sincsenek

Krkic és Dos Santos neve ismerősen cseng? Tényleg olyan jó a La Masia, mint gondoljuk?

Énekes András Előd
2017. 03. 07. 4:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy 2012-es Barcelona–Levante spanyol bajnoki mérkőzésen volt rá példa először a katalán klub történetében, hogy a komplett kezdőcsapat saját nevelésű játékosokból álljon össze. Ezenkívül a 2010-ben világbajnokságot, 2012-ben Európa-bajnokságot nyerő spanyol válogatottba is kilenc játékost adott a La Masia, vagyis a Barcelona mellett elhelyezkedő akadémia, ahonnan az utóbbi évtizedekből olyan játékosok jöttek ki, mint Pep Guardiola, Carles Puyol, Xavi, Andrés Iniesta, Sergio Busquets vagy Lionel Messi.

A világhírű utánpótlásközpont 1979-ben kezdte működését. Ugyan 2011-ben, amikor új helyre költözött az edzőközponttal egybekötött bentlakásos iskola, átkeresztelték Ciutat Esportiva Joan Gamperre, a mai napig La Masiaként hivatkoznak rá a szakmabeliek.

Az alapok lerakásában főszerepet vállalt Johan Cruyff. A többszörös aranylabdás jött, látott, és meghonosította a holland totális focit a katalánoknál. Játékfilozófiája továbbá meghatározta a labdarúgóként keze alatt pallérozódó Guardiola gondolkodását is. A történet e része már közismertebb: a Manchester City jelenlegi trénere nemcsak hasznosította a tanultakat, de elképesztően magas szintre emelte a labdatartáson és letámadáson alapuló játékot. Arról nem is beszélve, hogy barcelonai regnálása alatt szinte minden trófeát begyűjtött, amit csak lehetett.

„Mindent a Barcelona adott nekem. A La Masia értékeit sajátítottam el gyermekkoromban, és ezeknek az értékeknek köszönhetően vagyok az, aki”

– ezt a világ legjobb labdarúgója, Lionel Messi nyilatkozta a legendás utánpótlásközpontról.

Hogy mégis miféle értékekről beszél Messi és az akadémiáról kikerülő legtöbb játékos, az a La Masia filozófiájának alapjaival magyarázható. A katalánoknál a fizikai felkészítés a kezdetek óta csak másodlagos faktor, tulajdonképpen egy eszköz. A legnagyobb hangsúly a gyerekek mentális képességein, pontosabban a képzelőerő és az intelligencia fejlesztésén van, mely tudást a pályán minden váratlan szituációban kamatoztatni tudnak. A futballpályákon kívüli szigorú nevelés miatt sokan ráaggatták a La Masia-növendékekre a jókisfiú jelzőt, mondván ebben a rendszerben nincs helyük az egyénieskedő játékosoknak, legyenek bármilyen tehetségesek. Zlatan Ibrahimovic rövid és hozzá képest sikertelen barcelonai karrierje is ide vezethető vissza.

Mindezen felül a stabilitás is elengedhetetlen a Barca-iskolában, mi sem jobb példa erre, mint az, hogy évtizedek óta a 4-3-3-as felállást alkalmazzák a klubnál a legkisebb korosztályoktól kezdve a felnőttcsapatig, így amikor a fiatal tehetségek lehetőséget kapnak a nagyok között, ismerős környezetben, ismerős szisztémában találják magukat.

A már-már gépiesnek nevezhető labdarúgókat képző rendszerből az utóbbi években azonban már nem érkezik annyi tehetség. A negatív folyamatot sokan a Barcelona 2013 nyarán történt eszement költekezésének tulajdonítják. A klub négy éve rekordot jelentő 150 millió fontot költött új játékosokra, többek közt Marc-André ter Stegen, Claudio Bravo, Luis Suárez és Ivan Rakitic is ekkor érkezett, viszont ezzel nagyjából egy időben az idősebbek közül Cesc Fabregas, a fiatalok közül pedig Thiago Alcantara, Bojan Krkic, Gerard Deulofeu, Isaac Cuenca és Cristian Tello is távozott.

A Barcelona tehát egy a korábbitól eltérő játékospolitikát alkalmazott, Josep Maria Bartomeu elnököt támadták is emiatt a szurkolók. Alaposan megnézve viszont, hogy Lionel Messi első csapatba kerülése óta hányan ragadtak meg a Barcelona kezdőcsapatában, logikusnak tűnhet a saját nevelésű játékosok háttérbe szorulása. Ráadásul a 2015-ös Bajnokok Ligája-döntőt éppen Suárez és Rakitic góljával nyerték meg a gránátvörös-kékek.

Az alábbi lista az utóbbi bő tíz év olyan La Masia-növendékek nevét tartalmazza, akik kaptak bizonyítási lehetőséget a nagycsapatban, sőt sokan az új Messinek vagy az új Ronaldinhonak is kikiáltották őket, karrierjük mégis lefelé ívelt.

A szerb apa és katalán anya gyermeke 17 évesen és 19 naposan debütált a Barcelona felnőttcsapatában. Ezzel Lionel Messi rekordját adta át a múltnak, de Krkic utánpótlásszinten is szinte minden létező gólrekordot megdöntött. Első szezonjában, a 2007–08-as idényben – amely során Lionel Messi és Ronaldinho segítette – több mint 40 meccsen kapott szerepet, amelyeken 12 gólt lőtt. Mutatói alapján joggal titulálta mindenki a Barcelona következő világsztárjának. A következő három szezonját viszont a folyamatos visszaesés jellemezte. Aztán apró sérülések és formahanyatlások, majd Guardiola döntései miatt 2011-ben 12 millió euróért az AS Roma játékosa lett. A lejtmenet ezzel nem állt meg: megfordult az AC Milanban, az Ajaxban, 2014-ben pedig a Stoke City igazolta le. Mindegyik klubjában voltak fellángolásai, de hosszú távon az angol középcsapat kezdőjében sem tudott megragadni, épp januárban adták kölcsön a világverőnek szintén nem mondható német Mainznak.

A brazil-mexikói támadó Bojan Krkiccsel egy időben került a Barcelona Frank Rijkaard vezette A csapatához, különleges mozgáskultúráját sokan Ronaldinhoéhoz hasonlították. Az első idényében 28 meccsen 4 gólt jegyzett, de már 19 évesen úgy érezte, hogy több játéklehetőségre van szüksége, és Angliába, a Tottenham Hotspurhöz szerződött. A londoni kaland nem úgy alakult, ahogy elképzelte, ezután egy ideig még maradt Angliában, kölcsönben játszott az Ipswisch Townnál, majd Törökországba, a Galatasarayhoz került, majd újra Spanyolországban a Racing Santander csapatában szerepelt, még mindig kölcsönjátékosként. A spanyol levegő jót tett a formájának, a Mallorca megvette, és a szigeti ában, majd 2013 és 2015 között a Villarrealban csillogtatta tehetségét, közben a mexikói válogatott alapembere lett. Olimpiai aranyat nyert 2012-ben, előtte egy évvel az alább látható, Puskás-díjra is esélyes góljával nyerték meg a CONCACAF-aranykupát az Egyesült Államok ellen.

Apropó USA. Giovanni dos Santos pályafutása nem Spanyolországban, hanem a tengerentúlon folytatódott, 2015 óta a Los Angeles Galaxy támadója, 27 évesen pedig nem úgy tűnik, hogy vezetne számára út vissza Európába.

 

Fontàst a katalán sztárcsapat jelenlegi edzője, Luis Enrique fedezte fel, ő faragott védekező középpályásból középhátvédet az U19-es csapatként működő Barcelona B-ben. 2009-ben felkerült a felnőttek közé, ahol nagy karriert jósoltak neki a szintén La Masia-növendék Gerard Piqué társaként. Végül négy év alatt összesen 8 meccs jutott neki a nagycsapatban, 2013 óta a Celta Vigóban játszik, de a 27 éves védő ott sem számít már stabil kezdőnek.

A technikás középhátvéd 25 éves lesz márciusban, és már negyedik éve ingázik a kezdő tizenegy és a cserepad között az angol első osztály középmezőnyében tanyázó Stoke City gárdájában. Muniesa karrierje ennél sokkal ígéretesebbnek indult, már 15 évesen szerződtetni akarta a Chelsea, a Barcelona viszont nem akarta ilyen fiatalon elengedni (mint tette azt annak idején az Arsenal esetében Cesc Fabregas-szal), s végül meg is kapta a lehetőséget a felnőttek között, de rögtön első mérkőzésén kiállították. Két év Barcelona B után újra a nagy csapat közelében volt, szerződést is kötöttek vele, de 2012-ben térdszalagszakadást szenvedett, ezért háromnegyed évet kellett kihagynia. Jött a Stoke City ajánlata, amit a Barca elfogadott, Muniesa pedig azóta sem váltotta be a tehetségéhez fűzött reményeket.

A spanyol védekező középpályás a Barcelona 2009-es BL-győzelme után került tűzközelbe, az év végi klubvilágbajnokságra be is válogatta a bő keretbe Pep Guardiola, de Muniesához hasonlóan két tétmeccs jutott neki a Barcelona felnőttcsapatában. Tehetségét viszont még 2011-ben is nagyra tartotta a Chelsea, az akkor húsz éves játékosért 5 millió eurót fizetett. Két szezonon keresztül is kiegészítő ember volt, majd egy-egy évet eltöltött kölcsönben a Valenciánál és a Stuttgartnál. Megragadni sehol sem tudott, jelenleg a Southampton játékosa, de nemrég meghosszabbították szerződését négy évvel.

Tello pályafutása is ígéretesen indult gránátvörös-kékben, az első bajnokiján, amelyen kezdőként kapott szerepet, betalált, 2012 tavaszán pedig a Bajnokok Ligájában is góllal debütált. A kezdeti lendület aztán a fiatal katalán szélsőnél is gyorsan alább hagyott, két év alatt 11 gólig jutott, s jött az ilyenkor szokásos kölcsönjáték. Előbb az FC Porto, majd a Fiorentina csapatánál próbált szerencsét, jelenleg is a firenzeieknél szerepel, de messze van a stabil kezdőjátékos szerepkörétől.

Cuenca barcelonai pályafutása kísértetiesen hasonlít Tellóéhoz, bár ő még annyi szerepet sem kapott a felnőttcsapatban, mint kortársa. Az utánpótlás-korosztályok végiglépcsőzése után azonban megadatott neki a lehetőség Guardiola által, hogy megragadjon Messi, Pedro és David Villa mögött a nagy csapatban, Cuenca viszont két gól, két év próbálkozás és egy makacs térdsérülés után végül a többiek sorsára jutott. Kölcsönben szerepelt az Ajaxban, de szerződése közben lejárt a Barcánál, így ingyen kerülhetett a Deportivo La Corunához. Túl sok babér ott sem termett neki, jelenleg a Granadában próbál bizonyítani.

 

A villámgyors szélső a legfiatalabb a listán szereplő játékosok közül a maga 22 évével, és jelen pillanatban egy olasz nagycsapat, az AC Milan erőssége, így joggal mondhatnánk, hogy még nem indult el a lejtőn. De eddigi rövid pályafutása is tele van hullámvölgyekkel. Évekig kerülgette a Barcelona nagy csapatát, majd két meccs után kölcsönadták az angol Evertonnak. A liverpooli klubban sikerült fontos kezdőjátékossá válnia, de csak második nekifutásra, mert előtte 20 évesen eltöltött egy gyötrelmes évet a Sevillában, ahol az év legrosszabb csapatába is beválasztották. Az Evertonban töltött sikeres időszaka közben érkezett a Milan megkeresése, idén januárban fél évre kölcsönvették a rongylábú Deulofeut, legutóbb pedig a Fiorentina elleni győztes góllal vétette észre magát.

Ha távolabbról nézünk vissza az elmúlt évtized termésére, érthetőbbé válik, hogy a Barcelona vezetősége miért választotta inkább a Real Madrid által bevezetett modellt, vagyis miért inkább sok milliós igazolásokkal, mintsem saját nevelésű játékosokkal igyekeztek erősíteni csapatukon. A La Masia ezzel együtt is a világ egyik legjobb utánpótlás központja marad, de valószínű az a teória, miszerint a Puyol-Xavi-Iniesta-Piqué-Messi-Busquets tengely egy olyan erős generációja volt a katalánoknak, melyre egyszerűen nincs példa minden évtizedben.

A kivétel, aki máshol futott be

Thiago Alcantara az utóbbi évtized legkiemelkedőbb játékosa, aki a La Masia akadémiáján nevelkedett, viszont a már emlegetett 2013-as nyári átigazolási időszak az ő távozását is magával hozta a Barcelonánál. A katalánoknál Xavi méltó trónörökösét látták a brazil-spanyol középpályásban, ő viszont követte a Bayern Münchenhez korábbi mesterét, Pep Guardiolát, karrierje pedig azóta is magasan ível felfelé. Sérülékenysége ellenére is a Bayern kulcsjátékosa, Carlo Ancelotti bizalmát jelenleg támadó középpályásként élvezi, korábban mélységi irányítóként is helytállt. Az Arsenal elleni 5-1-es BL-nyolcaddöntő diadalból két góllal vette ki a részét, és ha a Barcelona egyszer vissza akarja csábítani, ahhoz súlyos euró tízmilliókra lesz szüksége. 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.